Szülők, ti elfogadnátok, hogy olyan alsós tanítónénije lenne a gyereketeknek aki igazából transzszexuális nő, férfiból nő lett, vagy nem fogadnátok el?

20.55

És mitől "jó PEDAGÓGUS" egy tanítónéni? Ki dönti el és hogyan?

A neme nekem sem fontos, de számomra nemváltás nem létezik, hanem a hithez/betegséghez kapcsolódik a transzneműség.

Lehet csodás tanítási módszere valakinek, ha látszik rajta miben hisz, a hitét pedig nem tudja leválasztani egy kisgyerek az általa kialakított képről, akaratlanul is össze fog kapcsolódni a kettő.

Nem véletlen tartanak osztályon kívül politikát és vallásokat, a transzneműség és pont egy ilyen megosztó dolog, amiben 7 éves gyerekek megítélését nem szabadna befolyásolni.

Aki ezt a korosztályt akarja tanítani transzneműként, az nem véletlen, pont a gyerekek előítéletmentességét használja ki, hogy jobban érezze magát.

"És mitől "jó PEDAGÓGUS" egy tanítónéni? Ki dönti el és hogyan?"

Hát egyrészt minden szakmában mérhető valamilyen módon a hozzáértés, a rátermettség, a munkavégzés hatékonysága, másrészt meg a gyerekek "döntik el" végső soron, mert egy alkalmatlan pedagógus esetében a gyerekek nem jól teljesítenek, rosszul érzik magukat, vagy káosz lesz az osztályban.

Számomra a jó pedagógus határozott, következetes, igazságos, gyerekszerető, segítőkész, képes a különböző gyerekekkel képességeiknek megfelelően foglalkozni, és a tananyag mellett egymás és saját maguk tiszteletére tanítja a gyerekeket. Na, a fiam tanítónője éppen ilyen, nagyon szerencsések vagyunk, hogy ilyen osztályba került. Ha a tanítónéni más biológiai nemmel született volna, akkor is ugyanígy jó véleményen lennék róla, egyáltalán nem befolyásolna a transzneműsége.

Azt kéne már megérteni, hogy ez nem választás kérdése, ez egy születési hiba, amin nemhelyreállító műtéttel segíteni lehet. De a transznemű személy épp olyan ember, mint bárki más, és egyszerűen nevetséges azt feltételezni, hogy ilyen vagy olyan hátsó szándék vezérli, amikor úgy dönt, hogy pedagógus szeretne lenni. Csak szimplán szereti a gyerekeket, szeret tanítani. Minden bárki más, aki tanárnak áll (jó esetben).

A baj ott van, hogy a gyerekek, minél kisebbek, annál jobban azonosulnak a velük foglalkozókkal. Követik őket, utánozzák a legkisebb rezzenésüket is.

Olyan fülbevalót, frizurát, cipőt, stb. szeretnének, mint a tanítónéni. Olyan és annyi gyereket szeretnének, elkezdenek olyan sportot űzni, hangszeren játszani, stb. Ha nem tud vagy nem akar énekelni, akkor ők sem.

Azt nagy hibának tartom, hogy manapság a tanítás szakmának van tartva. Mert emiatt nem tudjuk megmondani az utcán járva manapság, hogy ki is az, aki tanár, tanító. Esetleg falvakban még igen, de sajnos városban már nem.

jafnreti; a tanítás hivatás kellene, hogy legyen, a tanítóknak pedig úgy kellene élniük, hogy példaképek legyenek. Amire nagy többségük képes is volt régen. Aki meg nem, azt kinevezték szakfelügyelőnek, vagy valami hivatalnoknek. A jó tanító minden pillanatában úgy viselkedik, úgy él, olyan a gondolkodása, hogy példa legyen. Hogy a példáján keresztül tegye jobbá a világot. Nem is tud máshogyan tenni, ez az alapmentalitása.

Ilyen emberek mindig voltak, ma is kell, hogy legyenek, de mintha nem a tanítói pályára kerülnének; nem tudom.

el.

nem ettől függ hogy valaki jó tanár v sem és a gyerekek sem idióták hogy ne értenék meg ha arról van szó. neveltetés, intelleigencia, hozzáállás kérdése csak szerintem.

akiből ez gyűlölködést tud csak kiváltani azt nagyon tudom sajnálni mert szinte csak gyűlölködni fog egész életében