Számítógépfüggő gyerekek szüleihez: miért hagytátok?

Nem olvastam el az összes választ, de:

26 éves nő vagyok, 11 éves koromban szoktam rá a gépre. kb 13 évesen volt az a nyaram, hogy reggel 8-től este 8-ig ott ültem. Képzeld, diplomám van, férjem, házam, és most várom az első babánkat.

Pozitívumok: idő előtt, sokkal jobban megtanultam angolul, mint azok a társaim, akik nem gépeztek. Számítógépes munkám van, egyszerűen kialakult az az érzék, ami kell ahhoz, hogy boldoguljak a számítógépek világában, és itt nem csak arra kell gondolni, hogy excel-ben bele tudok írni a rublikákba értékeket, hanem maga az ÉRZÉK is teljesen más, mint más korombeli társaimnál.

Úgy érzem, hogy teljes gyerekkorom volt, rengeteg haverral és kb. kifogyhatatlan szórakozással, amit a gép nyújtott akkor is, ha szar idő volt, akkor is, ha kicsit beteg voltam.

Nyilván figyelni kell az olyan jelekre, ha agresszív lesz stb, de én egyelőre nem tudom, hogy ez milyen a szülő szeméből nézve. Van, akinél a visszájára fordul a nagy engedékenység, de ha magamból indulok ki, semmi hátrányom nem származott belőle.

Egyébként kinek gondolják magukat egyes emberek, hogy meg akarják mondani, hogy más gyereke hogyan szórakozzon? Kampány? Hagyjuk már...

1, 44 éves vagyok, 3 éves korom óta szemüveges, úgy 30 éves koromig nem volt számítógép a közelemben.

2, Biztos meglépő lesz, de a gyerekek iskolába járnak, utána pedig sokan egyedül vannak otthon. Szerinted mégis hogy lehetne megakadályozni, hogy e üljön a gép előtt?

,,Van olyan 2-os osztály, ahol 25 gyerekből 18 szemüveges!"

Legnagyobb baromság, hogy ezt is a számítógépre akarják fogni sokan már. Ilyen arányú szemromlásnál megsúgom a teremben lévő lámpáknak több köze van, mint a számítógépnek.

,,Akiknek érintett a gyereke a témában, miért nem fog össze a többi szülővel, hogy a gyerekek kevesebbet gépezzenek?"

Talán keresni kellene olyan sportolási lehetőséget, ami tetszik a gyereknek. Ja, hogy nincs ilyen? Menj az aktuális kormányhoz, hogy a labdarúgáson kívül nem támogat semmit.

Megsúgom, aki tényleges számítógépfüggő annál azért alakul ki, mert nincs semmi más a környéken, ami tetszene neki. Így marad ez.

Nem ettől lesz szemüveges. Ellenben a hátának, nyakának bizonyítottan rosszat tesz, és az agyának is. A figyelemkoncentrációs zavarokat a számítógépnek és a tévének tudják be.

Persze lehet, hogy csak valamire fogni kell. Nekem mindkét gyerekem figyelemzavaros. Játszanak a géppel, igen, holott a pszichológus megmondta, hogy teljesen tiltsam el őket tőle. Nem teszem, szerintem a mai világban már nem lehet, nem is szabad kizárni a technikát.

Viszont csak akkor játszhatnak:

-Kész a lecke

-Aznap nem kapott rossz jegyet

-Nem volt panasz az iskolában

-Segített itthon a házimunkában.

Csak napi fél órát engedélyezek, erre van beállítva stopper, és lövöldözős játékot nem.

Szerintem ennél többet tenni nem tudok.

Nyáron is csak ennyit játszottak, ellenben azért tévé volt több. A fiam nagyon szeret kint játszani, a lányom inkább rajzolgat.

Viszont látom, amit leírsz, többször hívtunk át osztálytársat, és hiába kínált fel a fiam nekik többféle játékot, csak azt kérdezgették, hogy a számítógépen milyen játékod van? Nem hinném, hogy ez pozitív, hogy a gyerekek nem tudnak egymással játszani, semmi fantáziájuk nincs.

Viszont nem hiszem, hogy bárkivel össze kéne ez ellen fognom. Mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy akarja.

Nem olvastam el a sok kommentet, lehet hogy volt már, de leírom a véleményem.

Én már 8-9 évesen is elég sokat ültem vagy egy konzol, vagy egy pc előtt. Eleinte meg volt szabva a napi 'dózis', 45 perc, 1 óra, aztán idővel megszűnt, és voltak olyan idöszakok amikor tényleg nem sok mást csináltam, mint tanultam vagy gépeztem.

Ugorjunk előre az időben. Jelenleg 23 éves vagyok, szoftverfejlesztő egy elit külföldi cég magyar kirendeltségénél. Potom nettó 700 ezret viszek haza havonta, plusz a cég által lízingelt céges autó, a három havi bónusz, meg a teljesítmény alapú bónusz. Egy gyógyszeripari adatbázis-kezelő programon dolgozunk közben 3 barátommal, amit majd idővel egy közös cég alapítása után el is fogunk tudni adni a piacon.

Végzettségem pedig - tessék felkészülni - egy középszerű gimnáziumi érettségin kívül nincsen. Most tanulok levelezőn, hogy legyen papír a tudásomról, amit akkor szereztem meg, amikor szüleim szerint "már megint csak azt a gépet nyomkodtam". A játék mellett elkezdtem a játékokat átalakítani, szépen megtanultam azt a pár programnyelvet ami ehhez kellett, és a mostani cégemhez papír nélkül, de egy portfólióval mentem már interjúzni.

A másik oldal: a mi generációnk, és főleg a mostani gyerekek egy interaktívabb világba születtek, mint ti legtöbben, akik most szülők vagytok. Ti miben lelitek a szórakozásotokat munka után? Leültök tévézni, ahol vagy valamelyik kormány propagandáját, vagy szappanoperákat lehet nézni, néha esetleg 1-1 jobb filmet húsz percenként tíz perc reklámmal megfűszerezve. Ez lenne a jobb elfoglaltság? Más fajta, de még kevésbé produktív.

Ez az új világ, ha tetszik, ha nem. Regényeket olvasni pedig igenis szeretnek a mai fiatalok is, sőt, a szépirodalmat is - lehet, hogy nem tiniként, de fiatal felnőttként biztosan.

Amit kihagytam még:

1) Fiatalkorom: amellett, hogy elég sokat kockultam, ugyanúgy volt gyermekkorom. Nyári szünetekben a balatonon a barátaimmal egész napokat túráztunk, bicikliztünk, később motoroztunk a Simsonokkal, most meg a nagyobb motorjainkkal éljük ugyanezt. Megvoltak ezek a dolgok, ahogyan a lányok után futkosás is. Nem zárta ezt ki az, hogy bizony minden nap volt 1-2 óra minimum amit gép előtt ülve töltöttem. Néha egész napok is.

2) Egy modern munkahelyen leginkább számítógéppel dolgozik az ember. Teljesen mindegy, hogy mit - akinek a géphez több érzéke van, hatékonyabb lesz a munkájában, nem fog rögtön az IT-s srácok után kiáltani és abbahagyni a munkát, amint felugrik valami lényegtelen, de "csúnya" hibaüzenet az Excelben, nem fog félni beletúrni a beállításokba és magára szabni a munkakörnyezetét. Ez mind olyan dolog, aminek gyakorlati haszna van, és fiatalon megtanulható - ez a folyamat pedig bizony idióta játékokkal kezdődik.

Amit az ismeretségi körömön is tapasztaltam: aki csak játszik, de nem akar többet, az leszokik róla elég hamar, abbahagyja a kockulást. Aki nem, az elkezd matatni a gépen, abból minimum egy számítógépet jól kezelő ember lesz, de akár programozó, fejlesztő is, amire pedig egyre nagyobb szükség van.

(előző voltam)

amúgy én is "függő" vagyok és amíg nekem azt mondják hogy ne ülj olyan sokat az előtt a fos előtt addig én leprogramoztam a saját... hát "csoda" játékomat és már lassan ott vagyok hogy weboldalt csináltam hozzá hogy emberek megtudják venni.

14/f