Kamaszok, akik úgy érzik szeretnének majd gyereket! Mit gondoltok mit mikor engednétek meg neki?

Én szerintem szeretnék gyereket majd, de egyenlőre én még magammal kapcsolatban sem tudok sokmindent, nem hogy a még meg sem született gyerekemmel kapcsolatban! :D

Nekem jelenleg még nem volt semmilyen kapcsolatom sem, nem voltam bulizni, a sminkelés, hajfestés sem érdekel, így saját tapasztalatból sem tudok írni. 17/L

Én 13 éves korától engedném bulizni.

A párkapcsolat nem egy olyan dolog, amit úgy igazán lehet szabályozni. Nyilván, ha nagyon ellenszenves a barátja, akkor ezt megmondanám neki, de ezt nem kötném korhoz.

A hajfestést és a szőkítést 16 éves korától kezdve engedném, de a vegyszermentes, természetes alapú színezőket már 10 éves korától engedném.

Én a lehető leghamarabb beíratnám smink tanfolyamra és hozzá beszereznék neki mindent.

A szexet viszont csak 18 éves korától engedném.

Jelenleg a tanulás az első, bár most szünet van és próbálok minél többet pihenni, de közben dolgozok is.

Most fogok oroszból C1-es (felsőfokú) nyelvvizsgát tenni. Ez lesz most az 3. nyelvvizsgám.

Nehéz kérdés. Engem az ilyenek eleve hidegen hagynak, a bulizást egyszerűen szánalmasnak tituáltam, a hajfestést és sminkelést pedig feleslegesnek. Az olyanokról, amiket tiltani/szabályozni szokás, meg van a véleményem, és a legtöbbje nem pozitív. Nem tudom, hogyan reagálnék, ha a leendő gyerekem bulizni akarna. Szívem szerint tiltanám, de ugyanakkor ezzel csak rontanék a kapcsolatunkon. A legjobban annak örülnék, ha hasonló elvei lennének, mint nekem.

Nem tudom, milyen körülmények között nőttek fel azok, akik ingert érezzenek arra, hogy bulizzanka. Ahogy azt sem, hogy vajon a nevelésemnek köszönhető-e az, hogy én nem lettem ilyen. Ha igen, remélhetőleg fel tudom nevelni úgy a gyermekem, hogy őt se érdekelje ez. Mert bármennyire is vágyok már kiskorom óta egy gyerekre, és szeretném feltétel nélkül szeretni, szerintem nem tudnám elfogadni, ha a gyerekem kamaszként bulizna, közösségiken élné az életét, posztolgatna, plázázna... Vagyis pont olyan lenne, mint azok, akiket én világ életemben elítéltem. Oké, kamasz, meg minden de lehet kamaszodni ilyenek nélkül is. Félek, hogy ha ilyenné válik, nem tudom majd elfogadni.

Én könyvek között nőttem fel. Az olvasás és a könyvek jelenléte természetes, mint a levegővétel. De vajon a gyerekemnek is természetes lesz-e, ha már kicsi korától fogva mesélek neki? Velem játszottak a szüleim, akik mindketten otthon dolgoztak, így volt idejük rám, sosem kellett nagyszülőkre vagy bébiszitterre bízniuk. Sokáig azt hittem, ez mindenhol így van, s igencsak meglepődtem, mikor rájöttem, hogy ez máshol nem természetes. Én meg ndenesetre szeretném így nevelni a gyerekem - el se tudnám képzelni, hogy ne legyek mellette. De rám sem a szüleim hatottak, hanem maguktól alakultak ki az elveim. De mi van, ha neki más elvei lesznek, amik homlokegyenest különböznek az enyéimtől? És én hogyan fogom ezt elfogadni?

Bár tény s való, hogy a nevelésemben is közrejátszott egy két dolog - sosem volt természetes, hogy van telefonom. Emlékszem, az unokatesóim minden karácsonyra új telefont kaptak. Nekem nem volt telefonom, s nem is vágytam rá. Ha játszani szerettem volna, ott volt a számítógép - a mai napig jobban szeretek azon dolgozni, mint telefonon. Telefont csak hetedik osztály végén kaptam, amikor már tagadhatatlanul szükségem volt rá. Nem használtam - és máig nem is használok - olyanokat, mint Snapchat, Tiktok, meg a többi vacak. Egyszerűen felesleges időpazarlásnak tűnnek, s remélem, hogy gyermekem sem tartja majd életbevágóan fontosnak, hogy béna szelfiket csináljon, és posztolgasson.

Amivel szintén nem tudnék mit kezdeni, ha nem akarna tanulni. Engem sosem kellett unszolni, tűkön ülve vártam az első osztályt - ahova úgy mentem, hogy önszorgalomból már megtanultam olvasni -, mai napig szertek tanulni, és azóta szeretnék egyetemre menni, mióta tudom, mi az - vagyis úgy három ges korom óta. Persze ha már nem akarna tanulni, nem kényszeríteném. Emlékszem, voltak olyan osztálytársaim, akik minden négyes után sírtak, mert tudták, hogy ezért szidást kapnak otthon. Én sosem tennék ilyet a gyerekemmel. Azzal semmit sem ér, ha kénszerből cselekszik.

Egy kapcsolatra szerintem 15-16 éves kora körül áll készen az ember. Bár már ezelőtt is simán lehetne szerelmes - én életemben először 12 évesen voltam szerelmes. Csakhogy én pontosan tisztában voltam azzal, hogy túl fiatal vagyok a kapcsolathoz, és a szerelmem pedig csak egy éretlen kölyök. De mi a garancia arra, hogy a gyermekem is így gondolkozik majd? Volt olyan osztálytársam, akinek már akkor is volt barátja.

A szexet pedig ha akarnám se tudnám szabályozni. Nem zárhatom be a házba, és inkább a szobában csinálják, mint a bokorban. Nekem valmikor 11 vesen elmondták, hogy születik a baba, így értelmet nyert a filmekből már oly sokszor hallott ”szex” szó. (Na, ez talán az egyetlen, amit nem is akarok befolyásolni: hogy mit nézzen a tvben. Én 5 évesen már Dr. Csontot néztem, illetve mindent, ami nem horror volt. Romantikus vígjátékok, akció filmek... El se tudnám képzelni nélkülük a gyerekkorom. Persze néztem rajzfilmeket is, de ez mellékes.) Aztán két évvel késöbb elkezdtem kamasz lányoknak írt életmódkönyveket olvasni, s mikor a ”Szex” című fejezethez értem, mindent elolvastam töviről heygire, hogy képben legyek. Magamtól döntöttem el, hogy fél évnél előbb nem engednék semmit. Nem is igazán azért, mert nem állnék készen, hanem mert elásnám magam szégyenemben, ha előbb odaadnám magam egy fiúnak. Remélem erről is hasonlóan gondolkodik majd a gyerekem.

Szóval erről ennyit. Kettőre nem tértem ki, a sminkre és a hajfestésre. 16 éves kortól engedném, előtte felesleges. Sőt, szerintem utána is. Plusz nem lehet természetellenes (kék, lila, stb...). Ugyanígy azt sem engedném, ha feltűnő sminkben járna el. Nem kell túlzásba esni.

16/L

Jelenleg úgy érzem, hogy nem szeretnék majd gyereket, de ki tudja, azért leírom én hogy gondolom.

Buli: Na ez az, aminél nem tudok saját magamból kiindulni, mert soha nem buliztam, most sem bulizom, engem ez nem érdekel. Elfogadom, ha valakit igen, de szerintem egy 16 év alattinak szórakozóhelyen semmi keresnivalója nincsen, akkor sem, ha egy megbízható, normális kamasz. 16 alatt csak olyan házibulikba, esetleg szülinapi bulikra mehetne, amit valamelyik ismerőse, osztálytársa rendez, rendesen bulizni, bulihelyekre 16 felett. Lennének bizonyos szabályok (az ő érdekében, nem azért, mert olyan szigorú akarnék lenni), hogy mértékkel igyon, néha írjon egy sms-t, hogy minden rendben és tudjam, hogy kikkel megy és hova. Egyedül hajnalban a városban nem mászkálhatna (főleg nem a fővárosban), vagy érte mennénk vagy taxival jönne haza.

Párkapcsolat: Hát nekem még ezzel sincs tapasztalatom. Én 13 évesen voltam először szerelmes, de eddig minden szerelmem viszonzatlan, plátói volt. Normális ha valaki akár már 13 évesen is szerelmes és ha kölcsönös a dolog, van egy fiú, akivel kedvelik egymást, akkor nem igazán lehet ezt tiltani és nem is akarnám. Remélném, hogy a lányom őszinte velem, elmondja, hogy van barátja/ismerkednek az XY-nal és egy idő után szeretném megismerni a fiút, a szüleit. Engedném, hogy járjanak, találkozzanak, elmenjenek ide-oda, de 16 éves kor alatt nem engednék együttalvást.

A szexet sem lehet megtiltani, nem tudom ellenőrizgetni. Remélném, hogy a lányomnak lesz annyi esze, hogy tudja, ha még túl fiatal. Ez persze egyénfüggő, de én itt is a 16-ot mondanám. 16 éves kor felett szerintem már nem túl korai. De ez az én véleményem. Megfelelő felvilágosítást adnék és kihangsúlyoznám a védekezés fontosságát.

Smink: Úgy 13 éves kortól mehetne valami kis laza smink ha akarja, ilyenekre gondolok, hogy szempillaspirál, szájfény, korrektor, ezek alig látszanak. Később mehet több is, nem nagyon szólnék bele. Itt is a mérték a lényeg, hogy ne vakolja ki magát, és alkalomnak megfelelően sminkeljen, tehát pl. az iskolába ne menjen be lila szemhéjfestékkel vagy vörös rúzzsal.

Hajfestés: 13-tól már engedném, de először inkább csak melíroztassa vagy csak a végét festesse be, pár tincset, hogy kipróbálja, a teljes hajfestés még ráér.

A tanuláshoz úgy állnék hozzá, hogy nem a jegyek számítanak, eszembe nem jutna szegény gyereket leszidni, ha rosszabb jegyet kap. Nem a jegyek határoznak meg. Ami érdekli és ami fontos lesz neki, arra hajtson rá, a többiből meg csak menjen át. Azt nem engedném meg, hogy érettségi előtt otthagyja az iskolát, mert az érettségi ma már nagyon alap. Ha rosszul érzi magát az iskolában vagy valami baj van, akkor lehet iskolát váltani, felőlem mehetne estire is vagy lehetne magántanuló is, de amíg nincs meg az érettségi, addig nem iratkozhat ki. Nem erőltetném neki az egyetemet, nem szólnék bele abba, hogy mit választ. Nekem mindegy lenne, hogy egyetemre megy, OKJ-s tanfolyamra vagy elmegy dolgozni. A lényeg, hogy csináljon valamit.

Van még egy dolog, amit nem írtál, de a kamaszoknál sajnos aktuális szokott lenni. A dohányzás. Ez a másik, amit én soha nem csináltam. Nem tudom, nevelés hatása-e, lehet, mert senki nem dohányzik a családban, lehet innen ered, hogy én is gyűlölöm a cigarettát, a szagát is. Ha a gyerekem elémállna, hogy kipróbálta, de nem szokott rá, akkor nem szedném le a fejét, de nem mindegy, hogy ezt 13 vagy 17 évesen teszi... Őszintén megmondom, nem tudom mit csinálnék, ha a gyerekem cigizne (rendszeresen). Én nagyon ellenzem, mert egészségtelen, káros és büdös, mellesleg elég sok pénzt ki lehet rá dobni. Tiltani nehezen tudnám, mert nem mindig vagyok ott. De mégsem bírnám elviselni, hogy a gyerekem ilyen hülyeségekkel roncsolja a testét. Kiskorában próbálnám úgy nevelni, hogy lehetőleg ne vonzza a dohányzás.

Buli: középiskolás korától engedném el (kb 14-16 évesen), ha elég felelősségteljesnek látom, és nem egyedül, hanem társasággal menne el. Az utolsó busszal haza kéne jönnie /ott aludnia egy barátnál, ahonnan reggel hazajön.

Párkapcsolat: nekem alsóban volt eddig csak "pasim", felőlem neki is lehetne, de olyan 14-5 éves koráig merüljön ki ez az egész puszi-ölelés-csók-kézfogásban. Ha ennyi idősen már tartós kapcsolata van, szexelhetnek, csak tudjam, hogy védekeznek, mert nem akarok anyuka lenni.

Smink: 6.-7. osztály környékén engedném meg neki, mert engem 5.-ben bántottak a nagyobbak, hogy "kis szaros minek sminkkel", csak alkalmakra sminkelhetne kisebbként pl farsang, esküvő, szülinapi zsúr

... Stb, meg otthonra szórakozásból

Hajfestés: ahhoz kötném, mit mond róla a házirend, ha tiltja, max egy nem feltűnő hajszínezőt engednék, amennyiben van más lány is az én gyerekemen kívül, aki festi már a haját. Ha nem tiltja, olyan 7.-8. osztályban engedném neki, vagy gimi előtti nyáron (akkor akartam én festetni, de anya szerint kicsi voltam hozzá, meg azt hitte valami vaskalapos szentképzőbe megyek)

Nekem ez így ennyi, lehet nem lettem eléggé megnevelve, mert nem tiltanék meg sok mindent, de úgy vagyok vele, mint a szüleim : inkább egy kicsit engednék, és kompromisszumokat kötnék a gyerekkel, hogy ne csináljon túl nagy hulyeségeket.

18/l

Sminket 13 évesen

Sex: 16

Buli: 15

Hajfestés 14

Rábizom amilyen de persze csak akkor ha helyén lesz az esze.

Nagyon nehéz téma, egyszer majd szeretnék gyerekeket, de az még jó messze lesz. A gyerekneveléshez még nem értek, nálam fiatalabb gyerek nincs a családban. Addig amíg gyereket vállalok még sok idő fog még eltelni, változhatnak a dolgok.

Egyelőre az iskola elvégzésén, és a jogosítvány beszerzésén gondolkodom. Nagyjából így engedném meg neki a fentebb leírt dolgokat:

Bulizás: Ha igényt tart rá, és szeretne buliba menni akkor olyan 15-16 évesen. De jobb lenne az, ha esetleg otthon, biztonságos körülmények között oldanánk meg, akár egy nálunk rendezett házibulival, akár máshogy. Én is ritkán járok bulikban, az esetek többségében közeli baráti társasággal vagy édesanyámmal beülünk valamerre, beszélgetünk és iszunk valamit. Magamtól nem nagyon szoktam megvenni az alkoholos italokat, csak ha megkívánom, de az meg olyan pár havonta egyszer van. Persze, el kell fogadnom azt is ha a jövőbeli gyerekem máshogy fogja gondolni, értelemszerüen nem az én kicsinyített másom lesz.

Párkapcsolat/szex: Párkapcsolat olyan 16 éves körül, szex 17-18 körül. Több mint valószínű hogy ez nem teljesen úgy lesz ahogy én elképzelem, max hazudni fog róla ahogy sok más kamasz is szokta.

De ez totál emberfüggő hogy ki mennyire érett rá fizikailag és mentálisan is, de az tény hogy 15 évesen vagy előtte biztosan nem érettek meg rá. Amikor 15-16 körül voltam még voltam róla győződve hogy érettebb vagyok a kortársaimnál, és hogy teljesen felnőtt vagyok. Nyílván nem, itt vagyok 18 évesen de tudom hogy ez az állítás most se állja meg a helyét, nemhogy pár éve.

Smink/hajfestés: Egyszerű, természetes sminket 15 évesen engedném, hajfestést is ott körül. Extrém szín nem, ahogy azt se engednék hogy kiszőkítse a haját úgy hogy fekete vagy barna a természetes hajszíne. Hajfestékek közül meg valami ammóniamenteset választanék.

Nagyjából ennyi jutott most eszembe. De évek múlva biztos hogy máshogy fogom gondolni, vagy változni fog a véleményem.