Megengedhető manapság, hogy egy 10 éves gyerek lehülyézze a szüleit?

Kérdező! Talán egy hasznos válasz lesz az enyém.

Én még csak most lettem anya, 98as születésű vagyok. De teljesen magamra ismertem abból, amit a lányodról írsz. Velem is ez volt. Csodajó szüleim voltak, nagy szeretetben neveltek. Sosem büntettek, ütöttek meg, nem is féltem tőlük soha. Kicsit ilyen idős koromban el is csúsztak ezért a határok. Mondtam a szüleimnek nagyon csúnya dolgokat, nagyon csúnyán. De nem gondoltam komolyan. Anyukám elmagyarázta mindig, hogy ez neki rosszul esik. De csak évekkel később értettem meg. Akkor viszont magamtól hagytam fel ezzel a stílussal.

Tuti voltak rossz pillanatai a szüleimnek, DE! Tudták, hogy nem szívemből mondom, és örültek hogy félelem nincs bennem feléjük (sosem titkoltam semmit, mert nem kellett félnem tőlük, ezért is mertem így beszélni).

Szerintem próbálj rá érzelmileg hatni. Nehéz korszakon megy át. De szerintem nem olyan tragikus a helyzet, ahogy itt sok szupermami képzeli.

(Sokkal jobb a kapcsolatom anyámmal, mint az átlagnak.)

Kérdező látod ez a nagy liberális nevelésed következménye. Ne büntesd továbbra se, isten ments, és várd hogy 1-2 év múlva már nektek is fog menni.

Tévedés hogy a mai gyerekek mások. Igen, a lányodhoz hasonló elkényeztetett kis majmok hisztériáznak, de a normálisan nevelt gyerekek most se viselkednek így a szüleikkel.

Szerintem sem szabad büntetni, viszont látványossá kell tenni, hogy mennyire megbánt titeket. Ha lehülyéz, jól megmondod, ráolvasva, hogy reméled hogy felfogta, hogy neked is vannak érzéseid, amiket megsért, hogy gondolja, hogy az ő jóléte jóérzése fontosabb másokénál, és hogy te 100x ott álltál a hátát támogatva, erre így viselkedik veled mert egy legutolsó nyamvadt játékban kivételesen nem ő nyert? Hát gondolkodjon már, mit képzel magáról! Te nem játszol vele addig, amíg ezt végig nem gondolja és át nem érzi, hogy amit tett rendkívül bunkó és érzéketlen, bántó dolog volt az anyja felé, ha pedig dühös, kifejezheti máshogy is. Illetve nem te tehetsz arról, hogy ő éppen vesztett.

NAGYON el kell túlozni a dolgot, mert ilyet a 6 évesem csinál és már őt is kinézik emiatt a viselkedés miatt, illetve nekem is sok, amit csinál. Igenis tudnia kell kezelni megfelelően a dühét, 10 éves, nem ovis, a ti feladatotok megtanítani, hol vannak a határok, ha nem megy, jöhet a pszichológus indulatkezelési tréninggel.

Egyébként engem érdekelne, mi történik ezek után? Simán jófejek vagytok vele, mint előtte? Mert a hat évesem sírva bocsánatot kér miután ráolvastam, hogy mit képzel, de mégis mindig megcsinálja újra.. Nálatok?

"Egy 10 éves csak azért mondd ilyeneket, mert másoktól is halljac

10 éves, nem 5!

Az ilyen idős gyerekek cifrábbakat is hallanak. Mégsem mondanak olyanokat az anyjuknak.

Először is, kérjen bocsánatot. A játékot elvenném. Beküldeném a szobába h gondolkodjon el azon h hogy viselkedik. Az anyja vok nem a haverja!

Az a probléma h már párszor megbeszéltétwk és nincs foganatja.

Ne vedd a szívedre, de ha szerinted ez nem megengedhető, újra és újra mondd el neki, hogy megérted, ha dühös, de ezeket a szavakat veletek szemben nem használhatja. Hiszen ti se nevezitek hülyének őt, akár milyen dühösek vagytok rá. Lehet, hogy a barátai között ez elfogadott, az osztálytársainak a szeme se rebben tőle, de nálatok nem szokás, legyen szíves, ne tegye. Én valószínűleg "csúnya beszéd" perselyt is rendszeresítenék, és a gyerek zsebpénzével arányos összeget fizettetnék minden nem megfelelő szóért valamennyi családtaggal.

Az "utállak" szöveggel kapcsolatban is elbeszélgetnék kicsit higgadtabb állapotában a gyerekkel, hogy gondolja át, mit is jelent, ha valakinek ezt mondja. Képzelje el, hogy az ő arcába vágják ezt a szót, az milyen érzés?

És persze mivel a szülei vagytok, ti szeretni fogjátok őt akkor is, ha ő adott pillanatban nagyon haragszik rátok, esetleg utál is. Utálhat, de el kell végeznie a házimunka rá eső részét, nem veszélyeztetheti a testi-lelki egészségét, és néha veszíteni is fog a társasjátékokban. Mert a szülő dolga, hogy az élet tényeivel megismertesse a gyerekét.

A társasjátékoknál meg próbáljátok ki az előnyadás módszerét. Ott használható, ahol nem csak a szerencsén múlik a győzelem, hanem gondolkodni is kell, és a gyerek esetleg tényleg hátrányban van. Először legyen nagyon nagy az előny, hogy a gyerek biztosan nyerjen, aztán csökkentsétek fokozatosan, amíg kiegyenlítődnek az esélyek.