Miért ilyen szigorúak az egyik barátnőmmel? Sehová nem engedik, semmit nem csinálhat, pedig már 18 éves.
Úgy viselkednek vele, mint velem, amikor 13 éves voltam. Pedig most fog érettségizni, 18 éves már. (én 16 vagyok, az egyik legjobb barátnőmmel osztálytársak és vele +még egy lánnyal vagyunk így négyen egy társaság).
Pl. mentünk szülinapi bulira 9-re, tőlük indultunk. Mondta, hogy elkéredzkedik még. Kérdezte az apukáját, hogy meddig maradhat, ő meg mondja, hogy 11 maximum. Én meg majdnem elkezdtem nevetni, mert azt hittem, hogy viccel... 2 óra alatt mit lehet csinálni? Hétvége volt ráadásul. Aztán úgy engedte el éjfélig, hogy ő jött érte.
Vagy múltkor anyukámék elutaztak, áthívtam őt is, meg pár barátnőmet 7-en lettünk volna, vegyes korosztály (16-tól 20 évig). Erre hogy az anyukája őt nem engedi el, mert hogy nem lesz velünk szülő, mit fogunk itthon csinálni.
Vagy most volt így a 4-es társaságból az egyikünknek szülinapja és kitaláltuk, hogy legyen az az ajándéka a barátnőnknek, hogy kimegyünk 1 napra Milánóba. Hajnalban ment a gép, este jöttünk is haza. Ez március végén volt. Ő nem jöhetett, mert hogy "mindjárt érettségi" és hogy ne mászkáljon külföldön szülők nélkül...
Semmit nem engednek meg neki, pl. van jogsija is, de nem vezethet, majd akkor, ha vesz magának autót.
Ha ott vagyunk náluk, az anyja úgy viselkedik folyamatosan, mintha zavarnánk, vagy útban lennénk.
Ennek lehet háttér sztorija is.Lehet, hogy valami olyat csinált régebben ami által a szülőknél berögzült az elővigyázatosság/féltése.
Vagy még az lehet,hogy túlságosan féltik a lányt.Lehet valami olyat hallottak ami által veszélyesnek gondolják pl a várost/országot vagy féltik a testi épségét.
Lehet nem hangzik annyira nagy érvnek,de csak erre tudok gyanakodni.
válasza:
válasza: válasza: válasza:Az én szüleim is ilyenek voltak. Azt érték el vele, hogy alig voltak barátaim, mert nem nagyon tudtam velük időt tölteni. Kevesen értették meg. Végül, ha menni akartunk valahova, suli utàn mentünk, és később mentem haza. Kifogás volt bőven. Táncpróba a szalagavatóhoz, később különórák, ilyesmi. Így tudtam pl randizgatni is, és így lett kapcsolatom is. Nem szép dolog, de már levegőt se kaptam tőlük, mindig mindent tiltottak ok nélkül, mert semmi rosszat nem tettem, mégis kb szobafogságban éltem a szöveggel, hogy "amíg az én kenyeremet eszed, az van amit én mondok" Iskola tanulás, iskola, tanulás, meguntam.
Akkor lett jobb mikor már dolgoztam, volt fizetésem. Beadtam rezsibe, megvettem a saját kajàm és éltem az életem. Nem engedtem beleszólást, de persze bulit nem tartottam otthon, nem hívtam oda barátokat, pasit nem vittem haza, csak azt az egyet, akit meg akartak ismerni a szüleim, mikor megtudták, hogy már jegyesek vagyunk.
Azóta férjhez is mentem, így vele élek. 12 éve vagyunk együtt:) Nem sűrűn találkozom a családdal. Bennem mély nyomokat hagytak azok az évek, még úgy is, hogy kitörtem belőle.
A tesómmal ugyanilyenek voltak. Ő betartott minden szabályt, beletörődött hogy ennyire pórázon tartják. Nulla szociális élete van. Sosem voltak barátai , se fiúja, párkapcsolata. 40 éves és meg mindig otthon él velük.
18 éves, én vagyok csak a fiatalabb közülük.
Pár hónap múlva már egyedül fog élni, ennyi erővel akkor is legyen vele felnőtt, nehogy baj legyen.
Ő is így van, hogyha pl. olyan buliba megyünk, ahová nagyon akar menni, akkor mindig az van, hogy valamelyikünknél alszik és akkor addig marad, ameddig kedve van. Ha fiúkkal találkozik, akkor is mi vagyunk az alibik.
Meg pl. mondta, hogy ő azért jelöli Szegedet első helyen, mert így van esélye elszakadni kicsit a szüleitől. Mert ha Pestre járna egyetemre, ugyanez lenne, mint most és biztos nem fizetnének neki egy albit.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!