Heves reakció a kiskamasz (fél)testvér részéről, a kistesó érkezése kapcsán? Hogyan reagálnátok le?

neked? sehogy.

a férjednek kellene a sarkára állni az első feleségével szemben, megbeszélni hogy ez így nem frankó, ne hangolja ellene/ellenetek + végre 12 év után elkezdeni nevelni a gyerekét…

"A gyereknek az volt a válasza, hogy komolyan csináltál neki egy gyereket? Majd elkezdett őrjöngeni, hogy nem fog többet hozzánk jönni."

Remélhetőleg erre a férjednek meg az volt a valasza, hogy fogd vissza magad Pistike és azonnal kérj bocsánatot, vagy különben tényleg nem kell ide többet betenni a lábadat

Nem gondolnám, hogy az anyja szavai ezek, tekintve, hogy az anyja nyilván még nem tudott a babáról. Tehát ez teljes őszintén a gyerekből jött. Aki 12 éves, nem kisgyerek, tudja mit beszél. És hát a stílus is... nőként, egy tinédzser fiú anyjaként mondom, ezért a csináltál neki egy gyereket kifejezésért az apja helyében levertem volna egy pofont, csak a miheztartás végett.

Egyrészt nem ő fújja a passzátszelet és igazgat, hogy kinek lesz gyereke, kinek nem. Másrészt ezt a stílust nem engedheti meg magának az apjával és a nevelőanyjőával szemben.

És de, ha nem tetszik, otthon maradhat anyukánál. Egyáltalán nem kötelező jönni.

"Tehát ez teljes őszintén a gyerekből jött."

Vagy nem. Vagy hallotta otthon pár ezerszer, hogy remélem apád nem csinál gyereket annak a nőnek

Különösebben erre nem lehet hogy reagálni. Egy rendes családban élő kamasz sem örülne a kistesónak, nemhogy egy ilyen poggyászként ide-oda passzolgatott srác. Nyilván azt nem hagynám, hogy bunkó legyen velem (amúgy jó a viszonyotok?), szóval a komolyan csináltál neki egy gyereket beszólás után mondtam volna neki, hogy itt így nem beszélünk egymással, legyen szíves normálisan kommunikálni. De ennyi. Joga van az érzéseihez. Ha belegondolok én milyen kamasz voltam, hát én is kilennék. Nem elég, hogy elváltak a szüleim, apámnak új párja van, nincs egy állandó helyem hanem hetente megyek ide-oda mint valami nyomorult bumeráng, de még egy ordító kistesó is lesz, akit nyilván apa jobban fog szeretni mint engem. Fú. Rengeteg teher ez neki. És valljuk be, amúgy is a legelviselhetetlenebb korban van.

Szerintem az apa részéről az egy nagyon rossz hozzáállás lenne, ha adná alá a lovat, hogy nem kell akkor ide jönni. Egyrészt ez nem így működik, ha jogilag osztott felügylet van, akkor igenis kell, mert az anyának is joga van a saját szabad hetéhez. Másrészt ezzel még inkább azt éreztetné a gyerekkel, hogy ő tulajdonképpen le van szarva, nem elég hogy kiszúrtok vele (mert lássuk be, az ő szempontjából ez nettó kiszúrás), de mikor emiatt kiakad, akkor még el is taszítja az apja, ahelyett, hogy próbálná nyugtatni.

Szóval én valahogy semlegesen állnék hozzá. A bunkóságot nem tűrném, de elfogadnám, hogy neki ez bizony semmilyen szinten nem egy örömteli hír. Nem erőltetném a témát, és csak remélném, hogy majd megszereti a kicsit. Ez egy szar helyzet most ebből a szempontból. De azért aki látott már életeben kamaszt, az számíthatott hasonló reakcióra.

Amúgy van egy nagyon jó kis regény a témában, az a címe, hogy a Kofferes kislány. Igaz, ifijúsági regény, de nagyon jól bemutatja mi jár egy ilyen gyerek fejében. Ott is születik az apukája részéről új kistesója, és ott is más a két szülő nevelési stílusa. Érdekes lehet elolvasni, felnőttként pár óra alatt simán megvan, és szórkoztató de tanulságos.