Heves reakció a kiskamasz (fél)testvér részéről, a kistesó érkezése kapcsán? Hogyan reagálnátok le?

Én anyuka és mostohaanya is vagyok.

A fiamnak nem meg van engedve ez-az, hanem egyszerűen azért, mert nő vagyok, pláne míg nem volt a férjem és csak ketten voltunk, kamasz fiúként ő akart lenni a kiskakas anyukával szemben és megengedte magának. Kb nem kapott maflásokat, mert a versében nem hiszek, de próbált is ledominálni. Szóval ezt az "ott meg van engedve" lehet annyit takar, hogy esetleg egyedülálló anyaként nem bír a fiúgyerekkel. Sok ilyet láttam amúgy. Ahogy még a fiad se bír el vele, pedig férfi és ott vagy te is. Nemhogy az anyjával kettesben.

Az utolsó válaszod alapján akkor sok mindent nem tudsz tenni. Elmondtátok, nyilván el kellett. És persze megy tovább az élet, nem egy kamasz igényeihez fogjátok alakítani a saját gyerekvállalásotokat, ez természetes. Innentől nincs dolgod szerintem az üggyel, tud róla, előbb-utóbb majd lehiggad, aztán a többi majd alakul.

Az tök jó, ha neked jó a viszonyod vele, az apjának meg sajnos meg kell vívnia a saját csatáit. A 12 tényleg egy nagyon-nagyon nehéz kor, mindentől függetlenül is. Sok szülő megy ilyenkor a túlélésre, és hogy csak ne üsse agyon a gyereket.

nem az ő tisztje lenne nevelni.

Nem, de együtt élnek, nyilván nem nézi-hallgatja csendben, hogy a gyerek uralkodik az anyján. Te se nevelgeted más szabályok mentén a férjed fiát, nekik is egyfelé kéne menni - ha így van, mert lehet így van, akkor ok. Ha együtt sem tesznek ezek ellen, az más kérdés.

Kedves Kérdező!

Nem tudom, hogy jól gondolom-e, de nekem az jött le, hogy nálad ez a baba lesz az első gyermeked...

Megértem a gyereket, én is kiakadtam, amikor SAJÁT tesóm lett (14 voltam). Tök jó, szuper volt, főleg az éjszakázások (mert a csmő sír! - nem az ő hibája, de mind a hárman hallgattuk), a random "te úgyis itthon vagy hétvégén, te vigyázol rá" lepasszolások.

Az, hogy tanulni nem tudtam mellette, mert szokása volt rám nyitni (ez már ovis kor és után), stb.

Ő pedig "csak" a féltestvére.

Meg van neki engedve? Szerintem nincs, csak egyszerűen nem bír vele. A kamaszkor eleve nagyon nehéz, pláne ha még válás is van. Sok ilyet láttam, amikor a gyerek kifordult magából, és a szülő nem tudta kezelni.

Amúgy nekem 12 éves a fiam, és tényleg minden áldott nap elmondom neki, hogy evés után pakoljon el maga után. Szerinted hányszor csinálta meg?! Egyszer sem. Ha még itt van, visszahívom, de reggel pl. rendszeresen én pakolok el utána.

A lányom 14. Újabban szokott rá arra, hogy leveti a ruháit, és ledobja a sarokba. Minden áldott nap elmondom neki, hogy találja már meg a szennyeskosarat. Aztán elnézést kér, és elpakol, de másnap megint ugyanazt csinálja. Megbuktam anyaként? Én nem érzem úgy. Van a gyereknek is egy személyisége, amire vagy tudsz hatni, vagy nem.

Majd megnézem a tied ennyi idősen hogy viselkedik.

A kérdésre visszatérve, én megértem azt, hogy ez a reakció rosszul esett neked. De képzeld magad a helyébe. Ahogy írod, az anyjánál nem igazán rózsás a helyzet, nálatok legalább jól érezte magát eddig. Ha jön a baba majd másképp lesz, mert nyilván tudja, hogy ezek után ő már csak a második helyet foglalja el az életetekben. Szóval én megmondanám neki, hogy megértem, hogy neki most ez kellemetlen, de nem illik ilyeneket mondani. Kérd meg, hogy próbálja meg átérezni, hogy te hogy érzed magad, hiszen neked még nincs gyereked. Ha józanul végiggondolja, tudni fogja, hogy ennek be kellett következnie. Remélhetőleg ha majd itt lesz a baba másképp viszonyul hozzá. Nekem is elváltak a szüleim, és amikor anyám terhes lett, én sem örültem. Persze nem ért váratlanul, mert tudtam, hogy a második férjével akarnak gyereket. Én ilyet ugyan nem mondtam, de kijelentettem, hogy soha a büdös életben ne számítsanak rá, hogy én majd vigyázok rá vagy pelenkázom stb. Anyám még 30 éves koromban is felemlegette, pedig egy felnőtt embernek meg kellett volna érteni ezt a reakciót egy kamasz részéről. Utána, hogy megszületett már imádtam, kis cuki gyerek volt, most is nagyon jó a viszonyunk.