Hogyan viselitek a kamaszkort a gyereketeknél? Ha úgy érzitek, elegetek van belőle, akkor is szeretitek?

Gyerekfüggő.

Én szerintem nem sok vizet zavartam. Olvastam, gépeztem, rajzoltam.

A lányom 16. Visszapofázik. Tegnap este közölte velem amikor kicsit megfedtem, halál lazán, hogy kuss és rámvágta a szoba ajtót és kulcsra zárta. Most reggel felkelt, puszi, szia anya, hogy aludtál? Szépen süt a nap, nem megyünk el valahová?

Megkérdeztem, este mi volt? Jah, "felment a szar az agyamba, bocsi, szeretlek"

Ebédkor közölte, ezz a moslékot nem eszi meg. És kivitte a konyhába, odabaszta a pultra és bevonult a szobájába, magára kulcsot az ajtót megint. Most az előbb eljött és megkédezte kedvesen mit csinálok.

Maamból kiindulva maszturbálhatott, vagy aludt. Emlékszem milyen voltam 16 évesen én is. Részvétem anyámnak. :D

Nálunk a 14-15 éves kor volt nehéz. Érzelmi hullámvasút, kitörések, puffogások, hisztik. Mély levegő, aztán ment az élet tovább. 16 éves korától olyan, mint a kisangyal. De természetesen akkor is volt szeretés, ölelés, anya imádlak.

Én egyébként kamaszokkal dolgozok, és hihetetlen mennyire vágynak a figyelemre, megértésre, szeretetre. Nem könnyű velük, de hihetetlenül hálásak, ha törődsz velük. Főleg azok, akik otthon nem kapják ezt meg.