Külföldi kirándulás alatt hogyan viselkedik a kamasz gyereketek?

Most egy kamasz szemszögéből válaszolom meg a kérdésedet

Ugyanannyira unalmas nekünk a templom meg múzeumlátogatás, mint neked a tiktok meg a szelfizés.

Sőtt, személy szerint én a tengert is untam, ha nem volt semmi nekem kedvező programlehetőség és ezt tudták is a szüleim, ezért általában olyan helyre megyünk, ahol én mondjuk tudok vizisportolni, míg ők várost néznek, vagy 2x megyünk rövidebb időre és az egyik inkább nekem kedvező, a másik nekik, vagy a harmadik esetben fix program miatt megyünk (például focimeccs), előtte meg szétnézünk a városban, így mindenki vidám és senki nincs elnyomva:)

Kérdező, te meg szörnyen felületes vagy

Nekem pl még felnőttként is unalmas a templom vagy a múzeum. Max ha őskoriak vagy annál régebbiek a kiállított dolgok, akkor érdekel.

Viszont az átlag shoppingolást is utáltam egész életemben, szóval tini koromban is.

Szóval na. Bármi megtörténhet, s annak az ellentétje is.

Rég voltam már kamasz, de nagyon utáltam ezeket a városnézős külföldi utakat. A szüleimnek viszont ez volt a mániájuk. Ha nagy ritkán volt kortársam a társaságban, akkor elvoltam vele, de általában csupa felnőttel mentünk. Nekem nem volt élmény tizenévesen az ötvenedik ugyanolyan templom, és 25 év eltelével sem gondolom, hogy bármit is adott nekem az egész.

Csúnya, kövérkes kamasz voltam, úgyhogy azzal értelemszerűen nem igazán lehettem elfoglalva, hogy jól nézzek ki, szelfi mwg még nem volt.

Nekem van egy 15 éves lányom és egy 13 éves fiam.

A tavaszi szünetben mentünk velük üdülni négyesben, és eljutottunk odáig, hogy soha többet. Ahhoz még nem elég nagyok, hogy egyedül otthon hagyjuk őket egy hétre, úgyhogy most pár évig nem megyünk sehova. Aztán majd megyünk nélkülük, ők meg csinálnak, amit akarnak, vagy amire lesz pénzük.

Mi csak belföldön voltunk, de próbáltunk olyan programokat csinálni, ami mindannyiunknak jó. Leültünk együtt, hogy kit mi érdekel, mit néznének meg szívesen, mi az ami biztos, hogy nem érdekli őket.

Nem is ezzel volt a baj, hanem inkább azzal, ahogy egymással viselkedtek.

Az egész üdülés abból állt, hogy egymást piszkálták.

A lányom egyébként még hajlandó megnézni mindent, a fiamat nem igazán érdeklik a kulturális dolgok. Amikor elmentünk megnézni egy történelmi emlékhelyet, ott is az volt a lényeg, hogy a várfalon ugráljon. Kicsi korukban mindig játszóház volt meg állatkert. Most azt hittem, hogy azért legalább egy várat meg tudunk nézni, de nem.

Szóval őszintén, ha a száját húzkodja a kamasz, hogy neki nem tetszik ez sem, meg az sem, akkor nem kell eljönni. Elég sokba kerül egy ilyen nyaralás ahhoz, hogy valaki elszúrja.

Amúgy igen, szerintem azért viszik a szülők magukkal a gyerekeket, mert nem tudják őket hová tenni. Mi soha nem tudtuk őket kire hagyni, a nagyszülők már nem élnek. Szóval magunkat is szívatjuk azzal, ha nem megyünk nyaralni, de nem fogok azért százezreket kifizetni egy hétre, hogy ott hallgassam a nyavalygásukat.

Mi gyerekkorunkban soha nem voltunk sehol, nem volt rá pénz, én nagyra értékeltem volna az ilyen családi nyaralásokat, de hát nem vagyunk egyformák.

#3 vagyok.

Minket azért nem hagytak soha otthon, mert a szüleim úgy gondolták, ettől leszünk kulturáltak. Szóval nevelési célja volt. Pedig együtt éltünk a nagymamánkkal, simán ott maradhattunk volna vele.

Mindegy, nem lettem tőle lelki sérült, de felesleges nyűglődés volt.

Mi minden evben ugyanoda mentunk negyen a szuleimmel es a hugommal a Balatonhoz kicsi korom ota, egeszen addig, meg apukam meg nem halt, utana pedig par evig Hevizre harmasban, pedig mar felnottek voltunk. Ez egeszen addig igy volt, meg 24 evesen el nem koltoztem az akkor meg baratommal kulfoldre. Utana mar a gyerekeimmel mentek a kozos nyaralasok, ahova jott vagy a tesom, vagy anyukam is idonkent, vagy akar mindketten.

En imadtam horgaszni, nem kellett muzeumoznom, varost neznem vagy shoppingolni sem tobbnyire, a szuleim megkimeltek ezektol. Furdeni, setalni is szerettem, ezt mindegyik nyaralason csinaltuk.

Nagyon szeretunk mindannyian a csaladban olvasni, az a masik, amivel a szabadidonket toltjuk, illetve csak uldogelni, fagyizni, beszelgetni. Nagyon szerettem a szuleimmel nyaralni. Akkoriban voltak menok a netkavezok, es az sms-ezes is ment mar sajat telefonon. Egyiket sem tiltottak, de nem is ment a rovasara a kozos etkezesnek, vagy az egyutt toltott idonek.

Mi sokat utazunk a gyerekek pici koratol, mert kulfoldrol hosszu volt kocsival hazajonni, evente ezert 3-4x 1-3 hetre jottunk Magyarorszagra. Most is sokat utazunk, most meg mar azert, mert kozelebb vagyunk. Szerintem ok igy, hogy ebbe nonek bele, rendben lesznek. Aztan meglatjuk. Mi nem szeretunk a ferjemmel varost nezni, muzeumozni, shoppingolni. Annal jobban szeretjuk viszont a termeszetet. Kisgyerek ezek a programok egy idore nagyon korlatozottak lesznek, de 5 evesen mar vittuk a nagyobbat turazni, meg a kicsi a hatunkon volt.

Az mar most latszik, hogy a nagyobbik gyereknek szinte mindegy, mi a program, csak vegyek korul ot emberek, akik aktivan idot toltenek vele. A kisebbiknek meg olyan program kell, hogy idonkent el tudjon vonulni.

Veszélyes mezsgye. Nekem nincs kamaszgyerekem, de két nagynénémnek pont 12-14 évesek a fiai. Mindegyik olyan, hogy elmennek nyaralni és a programok fele alól kihúzzák magukat és inkább otthon (a szálláson) maradnak vagy húzzák a szájukat. Nem tudom hogy min múlik ez, mindkettő gyerekkel korábban is rendszeresen mentek, egyszerűen ez egy ilyen életszakasz.

Mi családilag soha nem voltunk nyaralni, max rövid időkre kirándulni, viszont imádtam és sokat voltam táborozni kamaszként is.

Mi most voltunk a tavaszi szünetben egy 19 és egy 15 évessel 5 nap városnézésen.

Jó volt. Mindenki élvezte.

Ami nálunk bevált:

1. nem túl hosszúak ezek az utazások. 5 nap, max 1 hét.

2. Külön szobában vannak

3. Minden nap van szabadidő, amikor lehet netezni, haverokkal csetelni stb

4. Hétköznap sem csak telefonozásból, tiktokozásból áll a szabadidejük, nincsenek teljesen ráfüggve ezekre.