Hogy veszed rá a gyereked, hogy azt gondolja, az a helyes, amit te gondolsz?

"Aztán vagy beépül neki vagy nem" De mikorra kellene beépülnie? 10-11 évesen azért már kellene, nem?

Ha úgy nézzük nem kiabál, nem verekszik(bár nekem ez a hátbavágás már az, de a kortársai ennél azért jobban verekednek), de a látásmódja szélsőséges, ki utál például kövéreket? Ki az, aki "cigányoz", ki az, aki sérültektől irtózik és dühöt ébresztenek benne? Ki az, aki kicsi gyerekeket utál, mert kétszer háromszor is a társaságát keresik? Ki az, aki nem ismeri el a saját hibáit és inkább másra fogja? És ez mind az én gyerekem, néha bekattan és olyan mint valami szélsőséges terrorista bűnelkövető "rossz ember" a gyűlölködésével, aminek tökre semmi vagy minimális oka van csak és talál hozzá olyanokat, akik pártolják a hülye gondolatmenetét. Nem lesz, hogy koppan még jó sokáig és ennél csak nagyobb problémái lesznek, úgy érzem mintha valami örvénybe kerülne és egyre mélyebbre süllyedne benne, megy a bűnözés, drog, szex irányba. Mert amikor rajtakapom ilyesmin, akkor elkezdem mondani, hogy mit lehet/mit nem, mit érzett a másik, mit gondolt, ilyet senki nem csinál, nézze meg a duci vadidegen kislányt senki sem kerüli, senki sem figyeli, senki sem utálja, csak ő, akkor neki áll feljebb, hogy nem értem meg, amitől kibukok megbüntetem vagy ignorálom, mert igazat adni nem fogok.

Na szóval úgy érzem nem épül be neki rohadtul semmi és ezek a saját gondolatai, nincs nete, nincs telefonja és egyszerűen ilyenkor úgy érzem, hogy "a gyerekem rossz ember". Egy csomó empátia van benne, csak nem akkor, mikor valamit jogosnak érez. Véd szerinte rászorulókat(akik nem mindig szorulnak rá), állatokat, bizonyos kisgyerekeket, a barátait, ha két vadidegen verekszik közbe akar lépni(kivéve ha úgy gondolja akit vernek az megérdemli..), szóval nem az empátiát okolom, hanem valami félremehetett gondolkodásban, mint a szélsőséges gyűlölködőknél, amikhez soha nem volt semmi közöm, ennyit a példamutatásról. Meg olyan gondolatai vannak, amik szintén tök idegenek tőlem, hogy szégyenbe hozzák azzal, hogy játszana egy nála kisebbel, meg ilyen marhaságok, de már úgy csinálja, mintha kényszeríteni akarnák játékra, mikor csak kétszer háromszor köszönt neki egy kicsi és az anyukája mondta, hogy menj, játssz a nagylánnyal.

De ja, már feltűnt, hogy nem hat, ha rá akarom "kényszeríteni" a saját látásmódom, de hiába olvas ilyen könyveket és néz ilyen filmeket, nem épül be neki az értékrend, és mivel sosem voltam ilyen, hanem a "normálisokhoz" tartoztam, az ő fajta emberektől meg tartom a távolságot, fogalmam sincs, mivel hathatnék rá.

Játszóról fel tudom hozni, de már nem nagyon jár, csak lógnak és beszélgetnek a barátaival, én meg a szüleikkel, ha épp egyszerre vagyunk kint. Mivel büntetek-jutalmazok azért ez nem okoz gondot vagy 5 éve, de nem is a cselekedeteire akarok hatni, hanem a gondolkodásmódjára. Szépen visszafogja magát és azt csinálja ami elfogadott, a viselkedése oké, a mögötte rejlő gondolkodásmód nem. Rossz társaságba keveredik, mert úgy érzi csak ők értik meg, de tényleg csak azért, mert ők is hasonlóak gonoszkodók, a normálisok nyilván nem fogják megérteni.

Nem tetszik, hogy a gyerekem együtt szivat és utál és gyűlölködik vagy beárul mást a barátaival és nem látja a saját felelősségét, és nem látja "tisztán" a helyzeteket. Röviden ennyi, az én gyerekem a szemét, és nem tudom miért, és nem tudok változtatni rajta, pedig nekem kellene.

Én nem akarom kiröhögni, az iszonyú megalázó, meg eddig arra gyúrtam, hogy lássa, hogy az ő oldalán állok és a saját érdekében segítek neki olyan dolgokkal, amik működnek. Ja, teljesen menőnek gondolja magát, a többieket meg cikinek, ez nem is kétséges, de ez nem menő, az ilyen gondolatok szánalmasak, gonoszok és ostobák, nem ők a valóban menők, és ezt nem sikerül neki megmutatnom.

"hogy bárkinek bármit "megtaníts ", hogy szeretettel neveled és jó példát mutatsz. Aztán vagy beépül neki vagy nem" szóval hét éves korig.. gondolom óvodapedagógus vagy. 5 éves korig halál cuki és együttérző volt, 6-7 évesen kezdett ilyen lenni, de akkor tök másokra(ugye akkor a mancsőrjárat volt ciki és a minecraft menő) és minimális mértékben, és nem foglalkoztatta ennyire a dolog, csak nem vehettem neki valamit, mert az babás. Ez tök normális volt nekem. 8 évesen kezdte lenézni a rosszul tanulókat és rosszul/máshogy viselkedőket, kinézőket, 9 évesen már megszólt másokat hangosan és elhúzódott tőlük, fujj az ilyen, ez olyan, és kerülte meg utálkozott, aztán sikerült visszaszorítanom és már csak az arcán látszik meg magában utálkozik, de a társaival utálkozik közösen. Jó, mert amolyan "bandavezér" féle--ő a hangadó.. de a közeg rossz. És nem azért, mert csak ilyenje van, a többi barátját, akikkel együtt volt éveken át, aki nem így gondolkozik már nem tartja barátjának, ami van, ahol kölcsönös, mert elfordultak tőle.. lett volna lehetősége a jó részre állni, csak nem ment neki. Olyan is van, hogy "tortát sütnek" az egyik gyerek szerveiből, ilyen morbid-gonosz dolgokról beszélnek. Remélem észhez tér, mert ha ez elfajul.. így is halál ciki, ha mások meghallják-látják ég a fejem és a társasága tiszta kellemetlen, mert nem bírok ilyeneket hallgatni, hogy ezt meg azt hogy utálja a semmiért, egyszerűen nem jó vele beszélgetnem, hallanom a gondolatait, amiken nem tudok változtatni, hiába beszélünk valamiről, történik más, egyszerűen ugyanazon a vonaton utazott egy kövér kislány és egyből ugrott, már az ideg kerülget, ha meglátom, ahogy gonoszan néz rá és magában mondja, hogy mennyire nem bírja elviselni, hogy lehet valaki ilyen.. Én meg ezt gondolom róla, nem bírok ilyen sok gyűlöletet hallgatni.