Nincsen hierarchia? A szülő van följebb!

Anyukám 50 éves, de hál'istennek egyáltalán nem így gondolkodik, mint te.

A gyerekek nem kutyák b.zmeg. Sőt, azokkal sem szoktak így bánni.

Sajnálom a gyerekedet. :S

Jah,és am én vagyok az aki túlreagálta :D

Csak megjehgyzem,hogy 11 éves vagyok...(:

Tessék,lehet szörnyűlködni! :Đ

*megjegyzem,bocs...

És tudd h ettől a kérdéstől k***** ideges lettem :@

1) Azért évtizedenként egyszer illene kimozdulni a bunkerből, akkor talán nem tartana a középkorban a nevelést tekintve.

2) A gyerek alá van rendelve a szülőnek mindenképp: a szülő nélkül nem tudna megélni, nem válhatna belőle értékes felnőtt, stb. Szükség van a nevelésre, épp ezért szükség van a szülőre a gyerek életében. DE: ezt a legnagyobb hülyeség folyton hangoztatni. Neked sem, mert abba az illúzióba ringatod majd, hogy mindenben irányíthatod a gyereket és a gyereknek sem, mert nincs idegesítőbb a "mert csak, és egyébként is az apád/anyád vagyok" érvelésnél számára. Plusz az ilyen hatalomelvű nevelés tinikorban lényegében nyílt "hadüzenet" a fiatal felé, aki amúgy is szereti a határait feszegetni.

3) Személyes megjegyzés: itthon tiniként sosem tudtam keresztülvinni az akaratom. Mindegy miről volt szó, MINDIG az volt, amit anyám mondott és nem más. MINDIG megpróbáltam logikus érveléssel meggyőzni az én véleményemről, de általában arra sem vette a fáradságot, hogy reagáljon rá. A vége pedig mindig az volt, hogy "amíg az én kenyeremet eszed...". Idegesítő. Idegesítő? Fenét! Mocskosul DÜHÍTŐ! Eredmény: a közvetlen, rendkívül bizalmas kapcsolatból, amink volt korábban, lett egy felszínes valami. Személyes dolgokat már nem beszélek meg vele, komolyabb dolgokban nem hallgatom meg a véleményé és nem is kérdezem meg. Úgy általában: kerülöm vele a beszélgetést bármi személyesebbről, mint a napi időjárás és hírek. Jah, és mellesleg alig várom, hogy összegyűljön elég pénzem és külön életet kezdhessek. Pedig mondom, kívülről minden rendben és idilli család a mienk.

Kedves Kérdező!

Szerintem egy szülő akkor cselekszik helyesen, ha partnerként kezeli a gyerekét. Attól, hogy Te szülted, még nem vagy felsőbbrendű, hanem csak a szülője.

Ha annak idején engem így kezeltek volna a szüleim, mint amiről Te is írtál, biztosan nem tiszteltem volna őket kamaszként. Most 26 éves vagyok, Anyukám 34 évesen szült engem, Apukám pedig 38 éves volt akkor. Késői gyerek vagyok, de abszolút nem a régi rendszer szerint lettem nevelve. Mégsem züllöttem el, nem drogoztam, nem ittam soha, nem d*gtam 13 évesen és nem lógtam a suliból, pedig soha nem voltak szigorúak velem, nem korlátoztak semmiben, csak tudták, hogyan irányítsanak okosan, hogy ne kelljen hozzá szigor és spártai nevelés, de én se érezzem magam keretek közé szorítva.

Egy gyerek szerintem nem is nevelhető, maximum okosan irányítható. Ha folyton azt érezteted a gyerekeddel, hogy Te feljebb vagy, Te vagy az Atyaúristen, akkor lázadni fog, már csak azért sem engedelmeskedik, ne adj' Isten belekeveredik egy piás-narkós bandába és 14 évesen már a 2. abortuszán túl lesz.

Szerintem igenis partnerként kell kezelni a gyereket, mert ha látja, hogy Te nemcsak a szülője, hanem a barátja is vagy, sokkal nagyobb az esély arra, hogy bízzon Benned és elmondjon mindent Neked. Így nem kell attól tartanod, hogy a még kamaszkorú gyereked egy drogtanyán köt ki.

Nővérem Veled egykorú. A kislánya most 2,5 éves. És már most partnerként kezeli.

26/L