Nagylányos anyukák: hogy is van ez a szex-el?
A 14 éves lányom tegnap elmondta, hogy a barátjával már szeretnének túllépni a pettingen, de a gyógyszertárban nem szolgálák ki, és nem tudott kotont venni.
Megmondtam neki, h picit aggódom és jobban örültem volna ha erre csak pár év múlva kerül sor, de azért ma megvettem... :S
Persze a férjem totál kiakadt, és fel sem fogta az érveimet. Szerintem örülnünk kéne, hogy ilyen felelősen gondolkoznak, és hogy segítséget kértek. Szerintem jó dolog, hogy ennyire bizalmas dolgokkal is hozzánk (hozzám) fordul, és eszem ágában sincs ezt elrontani azzal, hogy homokba dugom a fejem és problémamegoldás helyett csak tiltanék... Ti mit gondoltok?
Totál hülye vagyok?
Szerencsére értelmes lány, meg is beszéltük, hogy semmit nem KELL csinálnia amit ő nem szeretne, és tudom, hogy ki is tud állni magáért ha szükséges ( a srác nem dúvad hál istennek) - mégis aggódom! Ti hogyan éltétek meg?
Normális, hogy sztem én jobban izgulok, mint ő?
A körülményeket igyekeztem a lehető legoptimálisabbra igazítani: szombaton este a férjemmel a sógoroméknál leszünk névnapozni, javasoltam ,hogy hívja meg ő a srácot, boldogan le is csaptak a lehetőségre ( így valamiféle helyzeti előnye lesz a lánykának , mi meg 15-20 perc alatt otthon lehetünk ha kell)
Mit gondoltok, elcsesztem ezt az egészet?
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Megkérdezhetem, hogy végül hogy alakult a dolog? :)
Egyébként nagyon jó anyuka vagy, ez látszik a kislányod felelősségteljes viselkedéséből, és abból, hogy őszinte mer lenni hozzád. Ez mind a Te érdemed, gartulálok hozzá! :)
válasza:Azthiszem mindent leírtak előttem..
Megkérdezhetem, hogy hogy sikerült ennyire mély, bizalmas kapcsolatot kialakítani a lányoddal?
Köszi mindenkinek még 1x :)
Hál istennek minden rendben (természetesen megbeszéltük már korábban az esemény utáni tabi dolgot is, de nem került rá sor), összességében meg volt elégedve az események alakulásával.
Kölcsönadtam neki a Kriston-féle intimtorna könyvet, apánk nagy morcogására :D És még nem is tud a helyes (nem kihívó, ízléses és finom) csipkés fehérneműkről meg csajszis felsőkről amit közösen vettünk.
(Gondoltam inkább csináljunk ezzel egy jó csajos progit, és legalább nem fog önállóan mindenféle metálénekesnőbe oltott q*vának illő hacukákat venni - mint ahogy a kis osztálytársnői közül egyik másik kinéz)
Arra nagyon nehéz válaszolni, hogy hogyan sikerült így nevelni őket (van egy 17 éves fiunk is).
Mindig is partnerek voltak mindenben, örömben, bánatban egyaránt, ami a családot érte.
Rengeteget beszélgettünk egész kicsi koruktól kezdve.
Bár voltak és vannak elvárásaink, de kompromisszum készek vagyunk - már amiben lehet.
A "nem"-nek viszont súlya van, tudják, hogy ha odáig jutunk hogy vmit határozottan elutasítunk akkor annak oka van - de sosem élünk vissza a szülői tekintéllyel ha egy mód van rá, akkor nem vétózunk, hanem érvelünk.
A hazugságot nem tűrjük, de nincs is rá szükségük hogy ezzel az eszközzel éljenek, hisz mellettük állunk mindenben, és ha fejmosást is kapnak, akkor is segítünk amiben csak lehet.
Néha nagyon-nagyon nehéz egyensúlyozni a szívvel/ésszel - engedném/tiltanám határmezsgyéjén :)
válasza:Köszönöm - de azért én sem vagyok ám tökéletes . Erről főleg a férjem tudna mesélni asszem... :D
Nem sok mindent tudok felmutatni az életemben, de a gyerekeimre nagyon-nagyon büszke vagyok.
Olyan nehéz, hogy ilyen hamar el kell engedni őket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!