Nem tudok a szüleimmel őszintén beszélni. Mit tegyek?

Szia!

Nekem is "két életem" van, és sajnos sokszor észreveszem, hogy anyám jóformán nem is ismer. Én sem mondok el neki nagyon sokmindent...pl, hogy lassan el fogok költözni...pedig jobb lenne ha szép lassan beadagolnám neki. Azt javaslom, azért néha ülj le vele, és ossz meg vele olyan dolgokat, amiket jónak látsz te is. Én pl kapásból elmondanám neki a helyedben, hogy már nemi életet élsz. Mert ha esetleg valami baj van, mondjuk beteg lennél, vagy esetleg terhes, akkor ne villámcsapásként érje már szerencsétlent. Szóval legyen azért amit elmonbdasz neki...ha meg arra vársz, hogy majd ő megkérdezi...hát...felejtős. Az én anyám sokszor "túl büszke" ehhez, és inkább akkor nem szól hozzám, mert ha én se akkor ő se. Nem a legjobb szülői felfogás, dehát ez van.

Sok sikert neked!

Nekem is hasonló élményeim voltak annak idején. Engem a nagynéném nevelt. Néha teszteltem azzal, hogy iszonyat hülyeségeket mondtam, de meg se hallotta. Igazán elkeserítő volt, mert egyfolytában csak magáról beszélt. Útálta a barátaimat, leszólta Őket, mert nem elég jók hozzám és lealacsonyítom magam stb... De ezek a dolgok csak az ő fejében léteztek. Akkor is gondoltam, de most már be is igazolódott. Az akkori párommal azóta is együtt vagyunk, 3 babánk van és előtermtettünk mindent az életünkhöz,van házunk, autónk stb... Most már Ő is belátja, hogy nem volt igaza.

Én néha kifakadtam. Egyszer pl. leírtam egy levélben, hogy már hónapok óta dohányzom és Ő észre sem vette. Behívott a szobájába és megkínált egy cigivel, mert nem hitte el, hogy komolyan letüdőzöm. Nekem a levél bavált, mert volt ideje végiggondolni és lehiggadni, nem az első indulatokkal támadt és így enyhébbre sikeredtek a veszekedések. Azért mindíg volt pár nap durca. A levél arra is jó volt, hogy kicsit enyhüljön a feszültség.

Szóval nyugi nem vagy egyedül, másokkal is történt, történik hasonló! Gondolom nemsokára saját életet kezdesz és akkor sok minden megváltozik majd. Kitartás, semmi sem tart örökké!

Jajj kölyök... Ne is várd el, egyes szülökkel tényleg nem lehet beszélni. Ami a bulizást illeti, én ugy csinálom, hogy azt mondom, hogy egy barátomnál alszom és ugy elenged. Persze azért ebböl is lehet balhé, ha felhivja a barátod szüleit. Ezért célszerü, ha olyan barátodnál "alszol" akinek az anyja / apja falaz neked.

Ha nem tudsz velük beszélni az már gond. Mondjuk, én se mondanám, hogy kifejezetten tudnék velük beszélni, ezért célszerü olyan embert keresned akiben megbizhatsz. Nem is kell hogy felnött legyen, elég ha megért.

Minden jót!

Sly