Mit csináljak? Pszichológus jót tenne, vagy nem kell ide?

Bocsánat előre is, ha hosszú lesz, de muszáj kiadnom magamból.

Egy 16 éves lány vagyok. MIndig is jól tanultam,de emiatt szerencsémre soha nem bántottak. Viszont, olyan hetedikes koromig a fiúk nagyon szerettek, aztán ahogy mindenki elkezdett nőni, szépen egy csendes, visszahúzódó lány lettem. Senkinek nem volt baja velem, szerettek, de barátaim nem nagyon voltak. Átkerültem egy négyosztályos gimibe. Itt elhatároztam, hogy más leszek, sok barátom lesz, és láss csodát sikerült. Rengeteg embert tudok megnevettetni, stb. De egy idő után, szépen pár barátságot erőltetettnek éreztem, így fogytak megint a barátaim. Úgy gondoltam, hogy biztos megfelelni akartam mindenkinek, így ezzel kissé felhagytam. De ami a problémám. Folyton olyan, mintha az emberek lenéznének. A fiú közelednek, aztán valamiért visszalépnek, sokan mintha lenéznének, és nem tudom miért van. Ami ráadás, hogy félek az emberektől. Ha ismerkednem kell, nem tudok mit mondani, és pl nem merek sok ember előtt szerepelni, kimenni a táblához emrt mindjárt sirok.

Ezt még mind elviseltem, mert nem baj végülis....nade október óta tetszik egy fiú, aki februárban átkerült az osztályomba...azóta fokozatosan romlok tanulmányilag. Mindig, ha leülük tanulni, úgy érzem nem tudok, belefáradtam, órán beszélgetek, nem figyelek, majdnem kaptam beírást, stb. Itthon, ezeket mind megábnom, de amit bekerülök az osztályba mintha mi se történt volna...mintha két énem lenne...A fiút nem akarom elfelejteni, de ....tudom, hogy most ez hülyén hangozhat, de belül olyan rossz érzésem van, mintha szétestem volna, mintha pazarolnám a napjaimat mindennel amit csinálok, sírni akarok de nem megy, bunkó vagyok a családommal....egyszerűen nem tudom mi lett velem.

Bocsi, hogy hosszú lett, de jobb hogy kiírhattam magamból....Szerintetek valami tudna segíteni?