Hogyan lehet rá venni egy 19 éves fiút hogy legyen egy kicsit figyelmesebb, igényesebb maga és környezete körül?

Küldd el otthonról. Már nagykorú, mondd meg neki, hogyha nem segít be, akkor lehet menni saját lakást/albérletet keresni. Nem szabad hagyni, hogy élősködjön (mert sajnos ezt teszi, nem akarlak megbántani). Mert ha hagyod, akkor egész életében te fogod eltartani. Példának mondanám az egyik ismerős fiát, aki már elmúlt 50 éves, és még mindig azt csinálja, mint a te fiad...

Állj a sarkadra! Ha nem segít be, akkor nem kap kaját, semmit, és mehet szerencsét próbálni a nagyvilágba - saját pénzből!

De ez csak az én véleményem...

Így már jóval bonyolultabb a helyzet.

Ez esetben nem sok mindent tudsz tenni, esetleg pereskedni vele.

A családomba volt hasonló eset, csak azzal megspékelve, hogy a pasi még egy ugyanolyan nőtis hozott magával. Az anyuka meg sajnálta a fiát, és igazából csak a nőt nem akarta eltartani. De elment egy ügyvédhez, csomó pénzt költött rá, aztán nem lett belőle semmi, mert amikor az ügyvéd megkérdezte, hogy akarja-e hogy a fiát kilakoltassák, akkor azt mondta, hogy hát azt nem, mert azért "mégis a fia". Csak ott annyi különbség volt, hogy a férfi sokkal idősebb volt, mint most a fiad, de soha nem élt máshol, soha nem látta el magát.

Aztán a férfi elvette feleségül a nőt, így automatikusan ő örökölte volna a háznak a felét.

Aztán úgy alakult, hogy a férfi beteg lett, és sikerült rávenni, hogy a feleséget törölje ki a végrendeletből, cserébe a testvére állja a kórházi meg minden költségeket.

A férfi pár hónap múlva elhunyt, a nő meg elment albérletbe, azóta se láttuk.

Bocs, hogy hosszú lett, de azért gondoltam leírom. Ha a pert választod, akkor simán van esély arra, hogy sikerül kilakoltatni a fiút, már ha nem gondolkodsz úgy, hogy "hát mégis az én fiam, nehogy már az utcára rakjam". De ha ezt nem teszed meg, akkor tényleg örökre te fogod ellátni.

Mondanám, hogy beszéld meg vele a dolgokat, de gondolom, már próbáltad... :(

Paraszti logikával tudok csak hozzáállni a kérdéshez, mivel a családomban ilyennel nem kellett szembenéznünk, de remélem tudok segíteni valamiben.

- ne add fel a párbeszédet, próbáld, de ha nem megy, jöhetnek az "alternatív gyógymódok" :)

- ne főzz rá. Vagy csak magadra. Eleinte rakj ki pénzt az asztalra, hogyha akar enni, menjen és vegyek. Ha továbbra is bunkó, akkor már ne hagyj pénzt az asztalon. Ekkor mondd, hogy minden helyreáll, ha besegít a házimunkában, mert nem gonoszkodni akarsz vele, hanem ezt megértetni

- próbálj beszélni vele, ha nem megy, mondd, hogy nem tudod bírni a háztartást egyedül, és így amire nem jut időd, az úgy marad pl.: elmenni befizetni a számlákat, így direkt ne fizesd be az internet számlát, tedd le az asztalra, hogyha kell neki, menjen be és fizesse be

-próbálj vele beszélni, és imádkozz folyamatosan, mert ami az embernek egymagának nem sikerül, az Allahhal (subhanahu wa-ta'ala) lehetséges.

Béke veletek! السلام عليكم

Egyáltalán nem baj, hogy sokat írsz, sőt az a jó, hogy megszólítod a problémádat és nem hagyod ülni: mert itt változások kellenek. Akármekkora is az anyai szeretet, te felelős vagy egy kicsiért és van egy párkapcsolatod, amit nem tehet tökre.

El kell vágnod azt a jóléti rendszert, amit kiépítettél körülötte az évek alatt. Nem tudom ennek a mértékét, de fokozatosan le kell bontanod, és éreztetni vele, hogy a tanulmányai alatt ez szép és jó volt, de vagy visszamegy tanulni vagy most már felnőttként kell részt vennie a család életében, mert te nem bírod egyedül (még ha azt is érzed, hogy igen, hidd el, egy idő után ki fogsz készülni). Az élet a születés, gyermekkor, felnőttkor és a halál sora, nem ragadhat meg az egyikben. Mit gondolsz? Imádkozom értetek!

Béke veletek! السلام عليكم