Miért akarnak a "felnőttek" megváltoztatni?

Ki kell állnod magadért, mert ha most nem teszed meg, akkor egész életedben bánni fogod, hogy megalkudtál!

De!

A leírtak alapján ők 100%-ig meg vannak győződve, hogy neked az a jó, amit ők csinálnak veled, és mondhatsz nekik bármit, az őket vagy nem fogja érdekelni, vagy rajtad fog csattani, mert nem bírják elviselni, hogy neked nem az a jó, ami szerintük az.

Szóval, ha nem bírod, szóljál be valami szaftosat, de abban szerintem nem érdemes bízni, hogy abbahagyják a megrögzött baromságaikat. Amíg elköltözöl, addig meg szépen kibírod, nem muszáj otthon lenni egész nap. Azért persze csak óvatosan :) el lehet járni barátnőkhöz pl.

(Utolsó vagyok.)

Hogy a kérdésre is válaszoljak: azért akarnak megváltoztatni, mert magukat szeretik, és nem téged. A szeretet azt jelenti, hogy valakit értékesnek tartunk. Tehát, ők magukat szeretik, magukat tartják értékesnek, és azt szeretnék, hogy te is olyan 'okos és művelt' legyél, mint ők. Ha téged tartanának értékesnek, akkor nem akarnának megváltoztatni, mivelhogy már jó vagy nekik. Nem vagy jó nekik, mert hitelteleníted az ő értékeiket az által, hogy neked más a gondolkodásmódod, és ezt nem bírják elviselni. Az ilyen embereket jobb messzire elkerülni... foglalkozz velük a lehető legkevesebbet, úgysem látnak tovább a saját ketrecüknél.

Nekem is ilyen volt a gyerekkorom egy része, a mai napig hordom a nyomait. Ha van kérdésed, üzenj csak nyugodtan.

12-13-as válaszra reagálnék. A kérdező semmi olyat nem írt, ami arra utalna, hogy a szülei ne szeretnék őt.

Szerintem nem a szülők akarják megváltoztatni, hanem a kérdező változott meg, hiszen kamaszodik, egyszercsak véleményt formál és hirdet, lázad minden megszokott dolog ellen, nagyobb szabadságot akar, és külsejével is ki akar tűnni a tömegből. Ők pedig azt szeretnék, ha a kislányuk továbbra is az az aranyos kislány maradna, aki korábban volt, és itt alakulnak ki a konfliktusok.

Ez egy nagyon érzékeny időszak az ember életében, tombolnak a hormonok, és hirtelen minden fekete vagy fehér lesz, és minden probléma 100x akkorának tűnik. Hidd el, kedves kérdező, ezen mindenki keresztülmegy, nő a távolság a szülők és tinédzserkorú gyermekeik között. Aztán pár év, és kirepülsz a családi fészekből, de a támogatásukra akkor is szükséged lesz, és itt nem csak anyagiakra gondolok, hanem a szeretetükre, megértésükre, jótanácsaikra, segítségükre.

Szerintem nem kell ide pszichológus. Neked most több, sokkal több figyelemre van szükséged, mint korábban, a szüleid viszont elfoglaltak. Ezzel együtt viszont több szabadságra is, és arra, hogy meghallgassák a véleményedet. Ezt valahogy a szüleid tudtára kellene hoznod, és ajtócsapkodás nélkül megegyezned velük új játékszabályokban, mert már nem vagy gyerek.

Azt a rengeteg energiát, ami most benned van, próbáld meg hasznos módon levezetni (pl. sport), és ne a külsőddel, hanem az eszeddel akarj kitűnni. Gondold át, mi az, ami érdekel, mi szeretnél lenni felnőttkorodban, és kezdj el rajta dolgozni.