Mi történt velem? Nem tudok másra gondolni, csak arra h hogy nézek ki, h most mit egyek, stb.
14éves lány vagyok,januárban álltam neki fogyózni. Akkor 63kg voltam,és 163cm. Nem voltam kövér,de azért volt rajtam rendesen.. Kb ennyi volt a napi evészetem:
reggeli: 1 szelet rozskenyér 1 szelet szalámival
ebéd: amit a suliban adtak,de mondanom sem kell,hogy milyen a menza,és hogy mennyit ettem belőle..
délután: 1alma,1banán,1túrórudi.
vacsi:semmi.
emellett vizet ittam,és 2 hónapig nem ettem se csokit,se cukrot,de gyümölcslét,se semmi ilyesmit..
Március elejére elértem az álomsúlyt,az 50kg-t. Akkor úgy éreztem,hogy most állj,tovább nem kell fogyni,és elkezdtem csinálni a felüléseket,a haspréseket..mindig is a hasammal voltak a legnagyobb gondjaim,akkor már jóval kisebb volt,de mindig is szép lapos hasat akartam. Már ugye több mint 1 hónapja csinálom ezeket a gyakorlatokat napi minimum 300,maximum 500 hasprés. Látszik is a hatása,de még mindig nem vagyok megelégedve magammal. Állandóan nézegetem magam a tükörbe,és lelkiismeret furdalásom van ha eszek valami nasit,vagy eszek valamit vacsira. Naponta 10x állok rá a mérlegre,ha nem többször,és mindig azon jár az eszem, h úristen mekkora ebbe a pólóba a hasam..
régen bármit megtettem volna egy ilyen alakér..most pedig olyan szinten maximalista vagyok magammal szemben,hogy az valami iszonyú.
Nem akarok ilyen h.lyep.csa lenni aki állandóan a külsejével van elfoglalva,de nem tudok tenni ellene,mert mindig ezen jár az eszem,hogy húú most ezt nem kéne megennem,és ha meg tudom állni akkor utána boldog vagyok,és jó kedvem van,ha pedig megeszem,akkor órákig lelkiismeret furdalásom van..
Pl. tegnap elmentünk a családommal egy cukrászdába,és ittam egy forrócsokit,meg ettem egy krémest. Utána folyton azon járt az eszem,hogy most este merre megyek futni,mert h ezt le kell dolgozni,és hogy jéézusom nem vagyok normális h megint ilyet ettem..este már tök éhes voltam,de nem ettem,és inkább elmentem már 10kor aludni, mert nem bírtam. reggel megettem egy tábla milka csokit,és azóta már tornásztam 2x fél órát,mert tiszta rosszul voltam a gondolattól, h te jó isten,már megint híztam egy kg-t.
Volt olyan kb 2hete, h ebédre ettem 2 szelet rántott húst a szokásos 1 helyett,meg még pár szelet tortát és közvetlen utána belenéztem a tükörbe,és kövérebbnek láttam magam..pedig ez tök abszurd,hiszen még meg alig ért le a táplálék,még fel se szívódott,de én már beképzelek magamnak ilyen baromságokat.
szóval ha mondjuk egy kicsit nasizok,akkor utána 2napig alig eszek valamit..
anyától amikor kérdezgetem, h kövér vagyok-e akkor mindig kiakad rám, h nem vagyok normális, és hogy már keverem a sportot az elmebajjal,szóval előle próbálom eltitkolni ezeket a dolgaimat. Tudom h igaza van, de nem tudom h mit tegyek ez ellen. Az osztálytársaim/barátnőim is mindig mondják h már tovább ne fogyjak,most már elég..
légyszi segítsetek ! Beteg vagyok,vagy mi?:/ Már teljesen kétségbe vagyok esve..
Anorexiás biztosan nem lehetek,nem vagyok kórosan sovány,sőt,még sovány sem, a normál kategóriába tartozom..de én kicsit kövérnek látom magam:/
nem,nem b.sztam sportolni,sporttagozatos iskolába járok,szóval minden nap tesi,ahol erősítünk,futunk,és szombatonként meg tánc..
különben meg egyáltalán nem törvényszerű,hogy h te visszahíztál,akkor én is visszafogok,angyalom -.-
válasza:ohh angyalom? megtiszteltetésnek vegyem ezt a megszólítást?! talán próbálj inkább ne leszbülni, gáz.
de, igen, törvényszerű. aki koplalással fogy, az MINDIG visszahízik, de te csak áltasd magad nyugodtan.
válasza:Aki 14 éves az növésben van, nem fogyókúrázhat.
Én 50-54 kg vagyok 178(?) cm, és szó szerint semmi súly feleslegem sincs. Mégis sokkal többet eszek, mint mindenki más az osztályomba.
Viszonylag sokat sportolok, de 300-500 hasprés?????
Szerintem azonnal fordulj orvoshoz, mert ez már durva.
(Ki csinál meg, hogy fogyjon naponta ennyi hasprést?)
Nálam PONTOSAN ugyanez a helyzet. 16 éves vagyok, június elején 55 kg voltam 160 cmhez, július közepére lefogytam 48-49 kgra, szinte nulla szénhidrátot ettem ( kb csak tojást, csirkemellett , halat meg zöldséget) még a tejtermékekböl is próbáltam kevesebbet enni a tejcukor miatt.. kb 3 óránként ettem egy keveset sose voltam éhes, de tele sem. De nemvolt rendszer a kajálásomban : nem ebédeltem, vacsiztam...csakigy ha éhes lettem ettem annyit amennyivel éppen jól lakom, de enm leszek tele. Mostmár el se tudom képzelni hogy egy tál főtt ételt megegyek , meg hogy a szokásos reggeli ebéd vacsora....:S és ez nemis lenen baj, de nekemis ugyanez van, kb arrol szól az életem hogy mikormit egyek..és ha "bűnözök" akkor nemtudok másra gondolni, szinte depressziós leszek, már akkor kövérebbnek látom magam, és csak erre tudok gondolni :S énis folyton méregetem magam , mikor már 1 kgmal többet mutat a mérleg (ugy hogy nemettem előtte magam tele stb, mert tudom hogy akkor azcsak elraktározott szénhidrát stb...)akkor már rögtön ilyen nemnormális levert hangulatba kerülök,és megint elkezdődik a magam hibáztatása, meg hogy hogy kéne lefogyni...
És már ha egy kicsikét is nagyobb adag kaját megeszek( ami régebben normális adag volt), de általába egy alma vagy egy szelet husi is elég hozzá,akkor rögtön már az étkezés végén elkezd feszíteni a hasam meg kigömbölyödik...és sokat jártunk már emiatt gasztroenterológiára, de én tudom hogy fölösleges , pszihés eredetű az egész :S
És már sokszor volt hogy dugig ettem magam,mára meg már odafajultak a dolgok hogy utána hashajtás..
Amugy most 51 kg vagyok, de 46 szeretnék lenni. Tudom hogy egyáltalán nem vagyok kövér, sőt mivel sokat sportolok(6 év verseny aerobik, 10 év rsg, most szertorna és társas tánc) kifejezetten jó alakom van, amiröl régebben csak álmodtam, de maximalista vagyok és tudom hogy amig 1 gramm zsír is van rajtam és nem olyan feszes és kemény minden porcikám mint a beton addig nem nyugszok...aztmeg már else tudom néha képzelni hogy olyan normálisan étklezzem, mint régen...És ez nálam ilyen szakaszos: van hogy 2 hétig minden este bezabálok és hizok 3 kilót, depressziós avgyok közbe és utálom magam, utána meg jön egy jó időszak mikor fogyok és teljesen visszajön az önkontroll meg a jókedv. Gondoltam már rá sokszor hogy elkéne menni pszihológushoz , főleg olyankor mikor ép a "boldogidőszakom" élem, mert igaz hogy else tudom képzelni olyankor hogy amjd megint jönne a hashajtás meg a folyamatos kajára gondolás...de ismerem magam sajnos, és rettegek hogy mikor tör rám megint :SSS
Amúgy MINDEN igaz rám is amit írtál, pontosan ugyanezek az érzéseim...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!