Úgy érzem, ez nagyon nem normális. Mit tegyek vele?

Köszönöm szépen a választ és a bizalmat.

Szerintem sajnos lehet, hogy éppen a pótapás bántások az okai az ilyesféle bajoknak, amikről írtál. Mert éppen egy felnőtt tud súlyos rombolást csinálni a lélekben, (pláne ha családtag is). Szóval egyszerűen túl közel van, és épp ezért igen súlyos sértéseket is tud csinálni. Mármint lelkileg.

Írtad, hogy a lányod egyébként elég jól áll ahhoz az ötlethez, hogy pszichológussal is beszéljen, nem fél tőle, nem érzi megalázónak, sőt gond nélkül el merne menni. Persze nem gyógyszeres kezelésre gondoltam, hanem olyanra, ahol beszélgetések vannak. Vannak olyan pszichológusok, akik kifejezetten ahhoz értenek, hogy a korábban bántalmazott gyerekeknek segítsenek, hogyan tudják feldolgozni ezeket a rossz emlékeket.

Szóval az jó, ha a pszichológus gondolata nem vált ki belőle ellenkezést, nincs gondja ezzel az ötlettel.

Attól nem kell félned, hogy ne tartja be az orvos utasításait, mert (én úgy tudom) nem lesznek utasítások, nem lesznek gyógyszerek. A bántalmazott gyerekeknek nem gyógyszert vagy utasításokat szoktak adni, hanem valahogy segítenek beszélgetésekkel nekik abban, hogy az rossz gonosz régi emlékeket feldolgozzák magukban.

Persze ezt azért mertem így írni, mert elsőre úgy értettem, hogy a lány kifejezetten jól fogadja az ötletet. Ha esetleg viszont kifejezetten nem akarná a dolgot, akkor pontosan nem tudom, hogy érdemes elindulni. Az apás, ill. általában a szülői családi bántások nagyon erős nyomot tudnak hagyni, főleg akkor ha kisebb korban történtek a bántások. Ilyen szempontból jól jönne egy direkt erre szakosodott pszichológus, viszont nem tudom, hogy szabad-e forszírozni a dolgot, ha mondjuk Ő épp nem akarja. Lehet hogy az lenne a jó dolog, hogy először csak beszélgetni vele, aztán felkeresni több szakembert is, és Ő választhatná ki hogy melyikben tud megbízni. Vagy ilyesmi. Nem tudom, hogyan áll Ő hozzá az ötlethez.

Úgy tudom, teljesen maguktól a rossz emlékek, élmények nem múlnak el többnyire. Mármint az ilyen gyerekkori verésekre gondolok.

A fiút nem tudom, de az ilyen később jött, már kamaszkorban szerzett élmények szerintem már nem tudnak olyan sokat rombolni, mint mondjuk egy kisebb gyerekkorban verő családtag.

"Felpofoztam (kicsit nagyra sikerült.. mert még fél óra múlva is látszott a nyoma..), de ő csak kiröhögött és bevonult a szobájába netezni..."

Hoppá, úgy látom te se vagy egy szent. Egy jó szülőnek még eszébe se kéne h jusson h akár szóban, akár fizikailag bántson egy gyereket, egyáltalán bármelyik embert vagy állatot.

Amikor engem is csak egyetlen egyszer bánt/megbánt valaki, akkor onnantól emlékezni fogok rá és én is úgy viszonyulok az illetőhöz. Azt adunk amit kapunk. Aki kedves, foglalkozik velünk, érdekli őket hogy mit miért csinálunk, ahhoz mi is úgy viszonyulunk, míg mondjuk egy dühös agresszív személyre visszafordítjuk a tükörképét. Egyébként biztos vagyok benne ha nem kezded el piszkálni ezért azért, ő se fog neked esni spontán obszcén szavakkal.

Mondjuk egy "Miért dobod úgy el a cipődet? Talán letörne a kezed ha a helyére raknád?" típusú kérdést egy lázadó gyerek már "támadásnak" tekinthet aztán visszaszólhat valami cifrát érte, ezért inkább valami szelídebb "Ha legközelebb leveszed a cipőt, megtennéd hogy a helyére teszed?" A lényeg próbálj minél kevésbé indulatosan viselkedni vele és akkor talán ő is visszább fogja magát.

A tinik ilyenek, meg ebbe a korban nagyon érzékenyek, esetleg próbáld meg kitapintani h mi az ami bántja és együtt kigondolni valami megoldást. És nem úgy kezelni mint egy ellenséget. Vagy beszélj a barátaival, hátha ők tudnak hatni rá. A fiatalok egymásra jobban hatnak, mint a felnőttek, pont azért mert a gyerek-felnőtt kommunikáció nem működik. "Anyám már megint dilis, nem lehet vele szót érteni, mindenért ordít." - ez egy tipikus tini felfogás. Sztem itt a GYAK-on is százával vannak hasonló üzenetek. Nem tud kivel beszélni, marad a számítógép.

[link]

[link]

Szerintem nem kéne piszkálni a kinézete miatt, meg miket szeret, úgy se tehetsz semmit, de ha rendszeresen szóvá teszed, csak a köztetek levő ellentét nő vele. Egyszer ráun, max. pár év és kinövi, ha munkába áll, majd úgy is visszafogja magát mert cikinek kezdni majd érezni ezt a stílust. Vagy ha beleszeret egy olyan srácba, aki a nem extrém kinézet kategória, a kedvéért is lehet megváltozik.

1 hónappal ezelőtt voltam a M'era Luna-n, te jó ég ott is milyen arcok voltak! Egyik-másiknak én sem irigylem a szüleit. Bár feltételezem hétköznap csak nem sminkelik ki magukat az emberek csontváznak. :D