12. évfolyamba járó tanulók, mennyire vagytok rá büszkék, hogy 12. -esek vagytok éppen?

Igaz tavaly voltam végzős de nálunk senki nem volt rá kifejezetten büszke. Én sem.

Sok gonddal jár végzősnek lenni, ronda a szalag, rondák az érettségi tételek, béna a tánc szalagavatóra és minden akkor lesz még rosszabb amikor nem kéne.

Ha nem vagy végzős ne várd csak amiatt, hogy végzős legyél, mert ritka egy idegesítő év.

Én szerettem végzős lenni tavaly. Akkor volt a legjobb a tanulmányi eredményem. Én nagyon élveztem, mert az utolsó évre tényleg tök jól összekovácsolódott a társaság, sok új embert ismertem meg, a közösségi élet, az iskolai műsorok egyik fontos embere voltam. Nagyon sok mindenben részt vettem, miközben sokat tanultam és készültem az érettségire.

Nagyon fáradt voltam, hiszen állandóan pörögtem, de meg is lett az eredménye, mert az érettségim a képességeimhez mérten elég jól sikerült, miközben rengeteg élménnyel, emlékkel gyarapodtam.

18/L

Érdekes év volt. Nem nevezném büszkének, inkább furcsa volt, szomorú is egy kicsit. Rengeteg szép (és nem szép) dolgot átéltem a gimnáziumban. Szívszorító volt otthagyni őket és egyetemre menni. De hát ez ilyen.

Emlékszem, rengeteget gondolkodtam azon, mennyi minden megváltozott az alatt a 4 év alatt. Külsőleg-belsőleg. Rengeteg érzelmi hullám ért. Mindenféle "elsőt" átéltem a gimi alatt. Voltak veszekedések, békülések, hatalmas nevetések, bulik, új emberek, ellenségek, barátok, minden... Voltak szélsőséges időszakok, meg voltak olyanok is, amikor semmi sem történt. Tanulás terén is voltak mélypontjaim, amikor totál ostobának éreztem magam, meg volt olyan, amikor nagyon mentek a dolgok.

A szalagavatón jól néztem ki, bár éppen akkor szakítottam az akkori barátommal, de könnyen elengedtem. Sok barátom ("pasim) volt a gimi alatt, és mindet nehezen engedtem el, de valahogy az utolsót könnyen. Mert tudtam, hogy vége van úgyis. Furcsa volt. Ilyet még nem éreztem, hogy nem csak a sulit hagyom ott, hanem a várost is, a lakhelyem is. Rengeteg intenzív érzelemteljes emlék köt a gimihez... Sosem felejtem el azt a 4 évet.

Nem pont a végzős év az, amiről beszélek (egyébként az egy nagyon-nagyon fárasztó év volt), hanem így az egész 4 év... És hihetetlen, hogy vége lett.

Kb. ilyen volt az utolsó év hangulatot tekintve. :D