Mit csinálnátok ha a 17 éves kamasz gyereketek visszaütne és leköpne titeket egy konfliktusban?

A jelek szerint ez a kapcsolat egyébként sem rózsás. Először te ütöttél, aztán ő vissza. Gondolom nem az első eset. Mi volt az ok?

Mi tennék utólag? Egy békés pillanatban megpróbálnék higgadtan beszélgetni vele és tetlegesség nélkül, ész érvekre támaszkodva meggyőzni valamiről. Kamasz korban ez elég nehéz...

Ez túl kevés információ, de én egyelőre nem érzem, hogy a most legnagyobb gyermekem, aki 14 múlt, valaha is képes lenne ilyenre.

Biztos, hogy ott már nagy gondok vannak. Rossz szülő-gyermek kapcsolat, rossz baráti társaság? Nagyon-nagyon fájna lelkileg, az tuti...

Mindenképpen meg kell beszélni!

Nehezen tudom elképzelni, hog a családunkban ilyen előforduljon- nem látott ilyen mintát és a nevelésünk sem erre mutat.

Először is megdöbbennék, azon is elgondolkodnék, hogy én mit mulaszthattam el, ha ez egyáltalán mint "megoldási opció" felmerülhetett benne.

Természetesen akkor sem szállnék be a köpködésbe és verekedésbe, ha pl. fizikai erőmmel legyőzhetném, mert ez egy olyan színvonala a konfliktuskezelésnek, amibe tanult, értelmes, felelős szülő nem száll be.

Biztos vagyok abban, hogy megalázva érezném magam és ennek hangot is adnék (nem ordítozva természetesen)- nem tudok jelenleg olyan nyomós okot elképzelni, amire ez a viselkedés adekvált válasz lenne, így semmiképpen nem hagynám szó nélkül.

Hosszabb távon elvárnám a bocsánatkérést és addig is úgy gondolom, jogos lenne a 17 éves, vélhetően iskolába járó, keresőképtelen gyermekemtől megvonni azokat a plusz dolgokat, amelyek nem kötelességeim.

(pl. természetesen köteles vagyok befizetni az iskolai étkezését, de nem vagyok köteles fizetni ilyen viselkedés mellett a kedvenc sportedzését vagy köteles vagyok biztosítani számára minden körülmények között az egészséges étkezést és normális ruházkodást, de nem biztos, hogy a kedvenc menüje megfőzésével és a legmárkásabb, vágyott holmik megvételével vagy bizonyára vannak tervei nyaralásra, születésnapra, továbbtanulásra stb. vonatkozóan- átgondolnám, hogy ezek valóban "járnak"-e részére ilyen döbbenetes viselkedés után)

Olyanra nem kerülhet sor, hogy VISSZA üt.

De ha egy vita során leköpne, valószínűleg nagyon megbántva érezném magam, megalázva.

Tekintve, hogy én vagyok a felnőtt, kezdeményezném a kedélyek lenyugvása után a békülést, elmondanám őszintén, hogy bár nagyon szeretem őt, nagyon megbántott és várnám a bocsánatkérést (remélhetőleg nem örökre...)

Szerintem nálunk sem lehetséges, hogy odáig eljussunk, föleg, hogy kisgyerekként sem üthetnek meg senkit sem.

De ha esetleg eljutnánk eddig, akkor már biztosan észre venném, hogy oltári nagy baj van mind a köztünk lévö kapcsolatban és a gyerekemnek is óriási problémái lehetnek.

Ott abban a pillanatban minden veszekedést abba hagynék, és egyetlen egy dologra koncentrálnék az alap problémát megtalálni(egy tininél gondolom nem egy a probléma).