Elmondjuk az anyukájának, hogy nem a mi hibánk volt, vagy hagyjuk az egészet?

Régebben 5-en voltunk legjobb barátnők, 4-en tehetősebb családból valók vagyunk, az egyikünknek pedig átlagos volt a családja. De sosem éreztettük vele, hogy ettől mi különbek lennénk, vagy bármi, nem volt baj belőle.

Idén megváltozott, kicsit gonoszkodó elszólásai voltak és mindenkinek folyton hazudott (családjának, más barátainak).

Aztán volt egy kisebb vitánk, mert csináltunk együtt valamit és mikor kiderült, az egészet rám kente, hogy én találtam ki és én is csináltam. Akkor a szülei megharagudtak rám, mert mégis mit képzelek, hogy ezt tettem, stb.

Néha már úgy éreztük, hogy kihasznál minket, mert csak akkor aludt valamelyikünknél, ha mentünk valahová este, mert a mi szüleink nem mondják meg, mikorra érjünk haza, addig vagyunk, ameddig akarunk, meg olyankor kölcsönkérte a ruháinkat, sminkcuccainkat, parfümöket. Nem baj ez, csak azért feltűnt, hogy amúgy nem keresett minket már, csak mikor mentünk valahová.

Mikor nyári szünet lett, lementünk egy hétvégére a balatoni nyaralónkhoz, de ő nem mondta meg a szüleinek és ez kiderült. Érte jöttek és az anyja nekünk esett, hogy miért rángatjuk bele mindig ilyenekbe a lányát, hogy képzeltük ezt és hogy lesz egy kis beszélgetése majd a szüleinkkel. Ez abból állt, hogy elmondta nekik, milyen felelőtlennek tart minket és hogy ez azért van, mert nincsenek határok szabva és hogy szerinte jobb lenne, ha mi távol maradnánk a lányától. Mondta anya nekem, hogy ezt a barátságot nem kellene erőltetni és azóta nem is nagyon beszéltünk a lánnyal.

3 napja írt a közös csoportba, hogy mi van velünk, rég beszéltünk, összefuthatnánk (már tudtuk, hogy akar valamit). Aztán mondta, hogy szeretné beszínezni a hajat, de egyedül nem tudja, fodrászra ezért nem adnak pénzt a szülei és hogy megcsinálnánk-e. Megcsináltuk nálunk, mikor hazament, a szülei kiakadtak, hogy mégis mi lett a hajával és mint kiderült, ő otthon azt mondta, hogy fogadott velünk és a vesztesnek az volt a feladata, hogy színezze be a haját és hogy ezt én találtam ki...

Felhívott az anyja, hogy már elege van belőlem és ha még egyszer megtudja, hogy beszélek a lányával, felpofoz (???).

De a szülei azt hiszik, hogy mi visszük bele mindenbe, pedig a legtöbb dolgot ő találja ki és ő erősködik, hogy úgysem lesz semmi baj belőle. Ezért minket utálnak, mert mindent ránk ken, hisz tudja, hogy a mi szüleink jóval lazábbak, mint az övéi.

Viszont rosszul esik, hogy azt hiszik rólam és a barátnőimről, hogy mi ilyenek vagyunk, amikor ez nem igaz.