Csak én érzem úgy, hogy kicsit durva ez a helyzet?

Velem is ez volt anno. Apum nem szólt hozzám hetekig, amikor megtudta, hogy elvesztettem a szüzességem, anyumhoz sem, mert Ő tudott róla. Ha "randiztam" szintén minden alkalommal duzzogás ment itthon apum részéről. Első gyermekem kisfiú, a második eddig lánynak mutatja magát az uh-n,de már most beszéltük a férjemmel, ha majd a fiúnk hozza haza a barátnőjét az okés, de pasi be nem teszi a lábát ;)

Adj nekik időt, hogy elfogadják, hogy apuci pici lánya felnőtt már. Nekik is nehéz! Én lázadtam! Nem sokat értem el vele, max annyit, hogy folyamatosan bocsánatot kértem apumtól a bunkó viselkedésemért. Így utólag belegondolva, egyszerűbb lett volna "megbeszélni" vele éd időt adni neki.

Ne érezd rosszul Magadat! Majd beletörődik!

Szia! Na először is no para, ne idegeskedj ezen. Detto ugyanez a helyzet. A 10 éves öcsémnek több mindent engednek, mint nekem 17 évesen :D

Régebben én pld. sehova nem mehettem, se buliba, se sehova, ha meg mégis elengedtek, akkor legkésőbb 11-kor értem jöttek (egy évben egyszer :D)

Ha az udvarra kimentem, azonnal utánam szóltak, hogy jöjjek be, mert hideg/meleg van, ha kicsit több ideig fürdök, akkor azonnal beszólnak a fürdőbe, hogy "nem-e estem össze a forró vízbe, vagy nem-e szakadt rám a bojler, esetleg bele nem fúltam a bokáig érő vízbe". Tehát nem vagy egyedül. Nagyon sokáig lázadoztam ez ellen de semmire nem mentem vele. Egyszer dacból összejöttem azzal a fiúval, akit a szüleim gyűlölnek, mármint elég balhés , rossz családból származó fiú volt, akiről lerítt, hogy egy megbízhatatlan tuskó. Persze nem volt komoly, semmi nem történt köztünk szájra puszin kívül semmit sem engedtem, ekkor 16 éves voltam. Anya sírva könyörgött, hogy hagyjam ezt abba mert kifognak használni, és igaza is lett. A pasi megalázott, mindenfélét terjesztett rólam aminek a fele sem volt igaz.Ekkor megváltozott a dolgokhoz a hozzá állásom. Rájöttem, hogy anyaék csak jót akarnak nekem és tényleg nem tehetnek róla, hogy ennyire féltenek engem. Sajna arra is rá kellett jönnöm, hogy a fiú tesómat soha nem fogják úgy fogni mint engem, és az egészben a legviccesebb az, hogy a kis 10 éves tesóm is ugyanúgy félt engem mint a szüleim, halál komolyan. Volt olyan, hogy elmentem moziba a barátaimmal és lemerült a telóm, a busz pedig késett. Hát mire értem haza? Hogy a kis öcsém az ajtó előtt zokog és imádkozik a jó Istenhez, hogy a testvérének ne legyen baja és amikor meglátott úgy a nyakamba ugrott, hogy a szívem megszakadt. Tehát ez egy ilyen dolog, nem tudsz ellene mit tenni.

Sajnos rá kellett jönnöm, hogy teljesen más egy fiú és egy lány gyermek, bár idő kellett mire lenyugodtam és megértettem a szüleimet. Egy fiút nem fognak megerőszakolni, oké, tudom, hogy volt már rá példa (bár én ilyet még nem hallottam erre felé), de ha meg is történne, egy fiú nem tud teherbe esni. Egy lány sokkal gyengébb mint egy fiú, nem tudja magát megvédeni.

Tehát én ezeket szépen lassan megértettem. Egyszer volt olyan, hogy magam mentem haza egy buliból ami nem messze volt, a szüleimnek azt mondtam, hogy kocsival jönnek értem, elvileg így is lett volna,végül mégis máshogy alakult. Kb. 10 percre volt a házibuli a lakásunktól és kis faluban élek, este 11 előtt volt... Hát amikor egy kocsi megállt mögöttem és utánam ordított egy férfi, hogy "cica hazaviszlek" hát a szívbaj kapott el,meg sem tudtam moccanni a vér meghűlt bennem teljesen besokkoltam aztán odajött és fogdosni akart, végül egy arra járó ismerős mentett meg, aki ismerte a faszit. Pedig nem volt rajtam kihívó ruha... Tehát volt egy ilyen időszak az életembe, amikor így lázadtam, balhés fiúval jártam meg ez a bulis eset is arra ment ki és csak jól megszívtam.

Azóta változtak a dolgok. 17. szülinapomon leültem a szüleimmel beszélgetni. Elmondtam nekik, hogy mostmár rájöttem arra, hogy miért féltenek ennyire, és hogy belátom igazuk van. Nem jó móka egyedül járkálni a sötétben, és megértettem azt is, miért bánnak az öcsivel máshogy mint velem, és kompromisszumot kértem: Az első az volt, hogy megismertettem velük a barátaimat. Azokat a barátokat akikkel bulizok. Hát mit ne mondjak, úgy összebarátkoztak, hogy már anyuval tegezőviszonyba vannak a barátaim. Aztán eljött az az idő is, hogy elengedtek életem első ott alvós bulijára, tudván, hogy biztonságban vagyok azokkal a barátokkal akiket megismertek, és annyit kértek, hogy minden órában próbáljak meg írni egy sms-t, hogy minden oké. Tehát azóta minden oké, de nehéz volt ezt így kiharcolni. Viszont én nem bántam meg hogy így neveltek és boldog vagyok, mert tudom, hogy a szüleim szeretnek és mindig számíthatok rájuk. :)

Tehát ne búsolj meg kell ezt nekik szokniuk, bár most nincs barátom, tuti én is így leszek mint Te, de én ugyanazt a módszert fogom alkalmazni, mint a barátoknál, Először ismerjék meg, és én megfogom hallgatni a véleményüket, mert csak jót akarnak nekem tudom jól. DE idő kell ahhoz, hogy elfogadják a dolgokat mert te az ők pici lányuk vagy akit féltenek, hogy megbántanak.

Szívesen lesmárollak :D

Na jó, viccet félretéve, nem értem mi bajuk van. Szerintem van annyi eszed, hogy nem fognak egyből megdugni, és nem hiszel a "majd kihúzom" fszságban... :D

(és elég nagy az esély arra, hogy a tesód meg nem akarna gumit használni, mert mittoménmiért, mert hülye, és lenne egy unokájuk hirtelen :D )

Amit még tudni akarnék, hogy beszéltél velük erről, vagy kb elengedik a fülük mellett, ha megpróbálod?