Mit tegyek, ha reményvesztettnek érzem magam? 16/L

Vannak barátaid? Mennyit szoktál kimozdulni? Rengeteget javíthat a kedveden, ha elmész sétálni vagy megiszol valahol egy teát, akár egyedül, akár mással. Néha kell egy kis idő a kikapcsolódásra, attól még jobban is fog menni a tanulás, tehát ne legyen lelkiismeret furdalásod, ha lazítasz kicsit.

A szakításra pedig nincs recept. Van akinek idő kell a továbblépéshez, van, aki a kutyaharapást szőrével elvet vallja.

Vagdosni ne vagdosd magad. Butaság. :) Olyan nyomokat hagysz a bőrödön, amik minden nap arra fognak emlékeztetni, amiért csináltad és így sosem fogod elfelejteni. Én is nagyon megbántam, hogy elkezdtem, de szerencsére a legtöbbször meg tudom állni és így már csak nagyon ritkán vágom meg magam.

Amúgy ha gondolod és esetleg van kedved beszélgetni, írj. :)

19/l

Igen, a kamaszkori depresszió helyes meglátás, csak éppen nem segít.

A szerelmi bánatra azt mondanám, hogy majd elmúlik, a vagdosás viszont jobban aggaszt, azzal szakemberhez kéne fordulni. A te korodban könnyen igénybe lehet venni ingyenes pszichológusi segítséget.

Próbálj aktívabban élni: séta mozgás sport, még ha nehezedre esik is. Szólj a szüleidnek, ha lehet legyen velük is programod, ha csak egy esti társas is.

Fordulj szakemberhez. A vagdosás nem megoldás semmire.

Találj egy hobbit ami kikapcsol és örömödet leled benne. Lehetőleg olyat, amit egyedül csinálhatsz, hogy ne máson függjön a boldogságod.

Aludj többet, az segít, vegyél forró fürdőt, találj valamit ami agyilag ki tud kapcsolni. Könnyű meglelni, csak próbálgasd amik eszedbe jutnak, és amikor odaérsz rájössz. Kivéve a vagdalkozást, az nem jó. Ronda és később szégyellni fogod.

Beszélgess olyan emberekkel, akik más napi rutinban vannak, tehát nem fásultan csinálják a dolgukat, hanem élvezik a munkájukat. Menj állatok közé, ha van a környékeden akkor kutyamenhelyre, vidd el egyiket másikat sétálni.

Tarts kecskét, felvidít ha fáradt is vagy :)