Arachnofóbiával mit kezdjek? Egyre rosszabb a helyzet.

nekem ugyanilyen fóbiám van a csótányok felé, a pókokat is félem, de azokat tudom h le lehet fujni spayvel es akkor nem lesz tobb. vagy legalabbis nem napi szinten.

a csotanyt viszont hiaba fujod le mindenhol ott vannak. a fenti erzesek kerulgettek engem is mig panrl hazban eltem. az utcara kiozonlottek a nyari esteken en meg szabalyosan remego terdekkel futottam haza a busztol sotetedes utan es bulizni inkabb el se mentem. ha a lakasba volt egy megölni nem mertem ha nem volt spray a kozelben, ha meg lefujtam a hullajatol feltem egyszeruen foldbe gyokerezett a labam. es hiaba eltem veluk, a fobiam nem enyhult, ezert nem ertek egyet az elozo hozzaszolassal.

kikoltoztem kertes hazba, kertes ovezetbe, itt nincsenek mert ok a panelt meg a belvarosi csatornakat szeretik. azota a kisebb pokoktol mar nem felek mivel orbitalis meretueket latni a kertben. de a lakasba nem turom, szunyoghalo van mindenuttn a kaszas poktol nem felek de azt is megolom mert a fraszt hozza ram mikor meglatom.

kerdesedre a valaszom: pszichologus talan tud segiteni.

Én is, amióta az eszemet tudom, rettegek a pókoktól. Tudom, hogy nem bánt, nem is úgy mondanám, hogy félek, inkább undorodok, nem bírok még rájuk nézni sem, mert rosszul leszek.

A legsúlyosabb eset az volt, amikor takarítás közben egy jó nagy darabbal találkoztam. El kezdett így pattogni a kép, mint mikor rosszul lesz az ember, nem láttam rendesen.

Olyan is volt, mikor egyszer elém tartottak egyet és elsírtam magam. Még gimiben is órán, mikor átmászott egy az ablakon. :D Jó, nem poénos, csak az, aki ilyet nem élt át, nem tudja elképzelni, milyen is ez.

Én porszívóval próbálom őket "leszedálni", még pókhálózóval se merem, nehogy rámessen vagy a szőnyegre kerüljön és elmásszon. Ha már nagyon durva a helyzet, akkor a férjemet hívom segítségül, ha meg képtelen vagyok bármit is csinálni, akkor messziről elkerülöm azt a helyiséget..

Szakemberhez nem fordultam. El sem tudom képzelni, hogy ezt a fajta undort le lehet-e győzni, hiszen nem félek tőlük, hanem egyszerűen nem bírok rájuk nézni..

Uristen, mintha magamat olvasnam! Azzal a kulonbseggel, hogy en azert nem merem megolni oket, mert felek, hogy az idecsalogatja a tobbi pokot, es megtamadnak (tudom, ez durvan hangzik, de eskuszom, hogy ezt leszamitva normalis vagyok).

Valoszinu, hogy a kiskori traumadtol lett ilyen rossz, nekem is kb. ennyi idosen volt veluk egy hasonlo elmenyem, es azota nem birom oket elviselni. A pszichologus segithet, en is gondoltam ra, de azert nem akarok ebbol kigyogyulni, mert tudom, hogy a gyogyulas kozben is kepeket kellene roluk nezegetnem, es nem birom elviselni a tudatot. :(

Dettó én is ugyanez. Csak nekem még gázabb (nem szerintem, másik szerint), mivelhogy fiú vagyok, ezért állandóan megkapom a "ne hisztizz már" meg a "jaj, úgy viselkedsz, mint egy 12 éves kiscsaj" dumákat is, családon belül.

Sirógörcs nem kap el, de minden tagomban remegni kezdek, kerülget a rosszullét. Ha nagyon közel kerül hozzám, ösztönszerűen mozdulok, mint valami reflex, hogy minél távolabb legyek tőle. Akár parázson is átrohannék meztelen talppal, csak ne legyen közel hozzám.

Ha neten látok, általában mindig kiver a víz, remegek, szinte elhajítom a laptopot, átmegyek egy másik szobába, igyekszem megnyugodni, mély levegőket venni, stb. Végül csukott szemmel visszamegyek, jócskán letekerem az adott oldalt, aztán kikapcsolom.

Volt már, hogy a szobámban mászott egy a padlón, ráhajítottam egy fémdobozkát, odacelluxoztam, és megvártam, amíg jön valaki aki eltakarítja...

A legrosszabb benne nem az, hogy félek tőlük, mert nagyjából el tudom kerülni őket. Ami a gáz, az inkább a többi ember megvetése, vagy totál közönye, esetleg f***fejkedése. Pl. volt olyan, aki megtudta, hogy félek a pókoktól, naná, hogy 5 perc múlva betolt elém 1 képet a telefonján egy tarantuláról. Három pohár vizet itattak meg velem, mire meg tudtam szólalni, a kezem még egy órával utána is remegett. Mi volt a válasza? "Bocs, nem tudtam, hogy ennyire p*nci vagy..."

Ahh, én is rettenetesen félek tőlük.

Egyszer találtam egy nagy pókot az ablakomnál, behoztam egy seprűt hogy majd azzal elintézem, de egy fél óráig álltam (tényleg..) a seprűvel a kezemben és néztem.

Na meg egyszer egy kis faházban aludtam és megláttam egy nagy vastag példányt, el is intéztem, de utána nem mertem aludni egész este. :D

Amúgy én is úgy hallottam, hogy csak úgy tudod ezt megoldani ha szembenézel vele. Bezárod magad egy kis szobába vagy 50-80 pókkal, aztán még talán rád is másznak. Előbb vagy utóbb, de már csúcsra fogsz jutni félelem tekintetében, de a csúcs után nincs már tovább.

Ötös, kérek egy pacsit. :(

Nem tudom, le lehet-e ezt a fóbiát győzni, én a kis randa dögökkel- bocsánat, csigákkal- próbálom, már egészen a kicsi házast elviselem...Így két év gyakorlás után. :'D (Egyszer meg elém raktak egy baromi nagy afrikai csiguszt. Bleh.)