Miért baj az, ha a gyerek hasonlóan viselkedik a szüleivel, mint a barátaival?

A kérdésre igazából nem tudok válaszolni, de ez engem is érdekelne.

Szerintem azért, hogy "a gyerek megadja a kellő tiszteletet" viszont abba nem gondolnak bele, hogy egy barátnak a gyerek mindent elmond, ha megkéri valamire, azt megteszi neki, ha valamit elmagyaráz neki, azt felfogja.. De a szülő belegondolhatna ha úgy viszonyulnának egymáshoz, mint barátokhoz, akkor nem kellene tiltani vagy büntetni, csak megkérni hogy ne és kész.. Nagynéném ebbe belegondolt, van 2 fia és 5 unokája.. A mai napig hihetetlenül jó viszonyban vannak, a fiúk sose balhéztak és nem lázadtak, mivel felnőttként kezelték őket és bármit elmondhattak a szülőknek..

Attól függ, mennyire vaskalapos az illető szerintem.

Már nem vagyok gyerek, de anyukámmal annó barátként beszéltem meg mindent, rengeteget pletyiztünk, lelkiztünk, nevettünk.

Apukámmal pedig oltogattuk egymást, nyilván nem csúnyán, hanem úgy ahogy a haverok szokták, sose volt belőle sértődés, persze, megvolt egy bizonyos határ, amit vele már nem engedtem meg magamnak, de mondjuk egy fiúbaráttal igen.

Lényegében, én örülni fogok, ha ilyen "baráti/barátnős" kapcsolatban leszek majd a gyerekemmel.

Ez azt jelenti, bízik bennem.

Bunkó meg nem ettől lesz valaki, főleg, hogy normális ember a barátaival sem bunkó, a csipkelődést meg én sosem vettem magamra, főleg, ha kétoldalú volt :)

szerintem nagyon is jó,ha egy szülő szinte baráti kapcsolatot alakít ki a gyermekével.

én is így vagyok a szüleimmel.sokat viccelődünk,és mindent megbeszélünk.bármit elmondhatok nekik,és ez szerintem nagyon jó.

sosem kellett titkolnom semmit,legyen szó fiúkról,programokról,alkoholról,vagy dohányzásról.nyilván,ha olyat teszek,ami nem helyes,leszidnak érte,de erre nem sokszor volt példa.

remélem,hogy egyszer majd az nekem is ilyen lesz a kapcsolatom a gyerekeimmel.hiszen a baráti körömben látom,hogy akikre nem igazán figyelnek oda,vagy nincsenek közeli a kapcsolatban a szülőkkel,sajnos könnyen rossz útra térnek..:(