Középiskolások! Nálatok is van "hiénafalka"?

ja, nekem is volt ilyen.. 11-es 50 kilós gyerek ott kötekedett nekem, leszartam..

másnap mikor meglátott izomtrikóban edzés után, 2 haverommal(180+, 80+kg vagyunk mindhárman), akkor már nem állt belém, elfutott volna.. de nem jött össze, aztán 3-an kicsit megneveltük.. azóta is ha meglát folyóson, inkább visszafordul:DD

Hát pedig nincs minden suliban.

Nálunk pl. nincs.

Most kisregényt fogok neked írni, vigyázz.

Általában az ilyen "hiénák" a következő okokból cikiznek másokat:

1) Azt hiszik, hogy ettől ők menők, és mások megalázásán keresztül akarják megmutatni a dominanciájukat

2) Rossz az önértékelésük, és ezzel akarnak többek lenni, kitűnni

3) Szimplán csak ilyen idióták, hogy nekik ez a szórakozás

Szóval a baj mindhárom esetben az agresszorral van, nem a támadott emberkével, jelen esetben veled.

Én 11 évesen kerültem gimibe (és most ballagtam), hát kb. Az osztály kétharmada ellenem volt, de a többiek sem voltak velem valami barátságosak. Mindezt azért, mert érzékeny voltam, maximalista, segítőkész, epilepsziás, és más volt az értékrendem, mint ami ebben a korban lenni szokott. Tehát nem a High school musical (én időmben még az volt), a helyes sztárok és a márkás ruhák tették ki az agyam 90%-át. Igaz, részben olyan személyiségem is volt, amit otthonról hoztam, de megjegyzem, soha senkinek nem akartam rosszat, és csak akkor voltam barátságtalanabb, ha már teljesen kiidegeltek.

11-től 13 éves koromig nem volt senki, vagy semmilyen közösség, csak az osztály, amiben léteztem, utána találtam barátokat, és kezdtem el rájuk fókuszálni. Azután kicsit kezdtek kevesebbet foglalkozni velem, a felszínen legalábbis. Úgyhogy ha vannak olyan emberek, akikre tudsz fókuszálni a hiénák helyett, az már jó. Ha az osztályban is vannak ilyenek, még jobb. Persze hosszú folyamat erre ráállni, meg furán is veszi ki magát, hogy szünetben az a programod, hogy letojod őket, és mászkálsz a folyosón, de hát ez van.

Egyébként meg úgy vettem észre, hogy egy idő után visszaadja az élet a hiénáknak, amit kaptak. Neked meg azt, amit tőled elvettek. Kezdjük először azzal a négy fős csajfalkával, akik engem támadtak. Az első maga is megtapasztalta, milyen negatív vélemények kereszttüzében élni, amikor 16 évesen várandós lett. A második szegényke, alapkompetenciákat is alig tud, nem tudom, mire fog menni vele. A harmadik nem kért tőlem bocsánatot soha, de próbálta jóvá tenni, amit csinált, a negyedik bocsánatot kért tőlem, és tényleg érződött rajta, hogy sajnálja, utóbbi kettővel 11.-12. osztályban el lehetett kommunikálni értelmesen. Egy lány volt még, aki utána normális lett velem, de őt nem láttam vagy látom sokat, mert elég hamar elköltöztek... Volt olyan osztálytársam, akit kirúgtak, sőt volt olyan tanárom is, akit kirúgtak (nyilván az illető partner volt a hiénáskodásban), a fiúknak meg úgy általában a dohányzás és a részegség tölti ki a hétvégéiket. Ehhez képest én el tudom foglalni magam normálisan, a piszkálódások megerősítettek és kifejlődött a saját véleményem is, érzékenyebb és elfogadóbb lettem mások sorsa iránt (a cinkelés okozta mentális betegségeket most ne említsük), vannak emberek, akik támaszkodnak rám, suliból egyedül nekem van úgy "egy nyelv felsőfok, másik nyelv középfok"-nyelvvizsgakombóm, hogy nem vagyok kétnyelvű és nem éltem külföldön, szinte biztos, hogy felvesznek egyetemre, önkénteskedek, dolgozok, saját pénzből nyáron kijutok USA-ba, félig-meddig megtaláltam magamat... Szóval szerintem úgy egy az egyben én jártam jobban, még ha meg is szóltak a szorgalmamért és az érzékenységemért. Meg ugye ment bennem végbe emberi változás is, komolyabb és jobb irányba, ők pedig ugyanolyanok maradtak, a fent említett három pálforduló kivételével.

Legjobb még mindig az, ha te magad tudod megmutatni nekik, hogy több vagy. Pl. az alkatom nem volt szerencsés, betegség miatt 11 évesen 145 centi voltam és 45 kiló, vagyis elhízott kategória, úgyhogy tesióráknál mindig én voltam az, akit utoljára választottak és aki miatt vesztettek, az egyetlen motiváció a futásra az volt az osztálytársaimnak, ha megközelítettem őket, és a legdurvább inzultálás az volt, hogy "Mindjárt leelőz a X(én)"... Meg kaptam olyanokat is, hogy "X-ről úgyis tudjuk, hogy nem erről a bolygóról származik", "X inkább mínusz egy embernek számít", "Fulladj bele a vízbe"... Másik súllyal kapcsolatos dolog, hogy a kamaszkorom további részében is voltak bajok vele, pattanásaim is voltak, szemüvegem is volt, stílusom viszont nem, szóval nem voltam valami jó nő. És ezt bizony a hátam mögött meg is jegyezték az osztálytársaim, tanárral egyetemben. Most ott tartunk, hogy megjött a stílusérzékem, 166 centi vagyok, 58 kiló, elkezdtem edzeni, úgyhogy ennek jó része izom és már nem vagyok olyan dagadt, pattanásaim hátrálnak, a látásom szemműtét útján megjavult, 10. osztályban a csapat egy részét simán leköröztem futásban, felülésben a lányok közül szinte mindenkit, legtöbbször az agresszoraimat... És ilyenkor bele is gondoltam, hogy "Na akkor most ki is a mínusz egy ember?"

Szóval ha van egy kis akaraterőd, és megfelelő emberek a környezetedben, akik támogatnak, lazán le tudod körözni őket... De még ha nem is teszel semmit, általában azokból lesznek a valakik, akik kedvesek, jó fejek, és vannak céljaik, nem pedig azok, akiknek be van szűkülve az agya, és a cikizésen keresztül még dicsekszenek is vele. :)

Minden gimnáziumban van. Sőt, később a munkahelyen is lesz, csak ott általában már figyelnek rá, hogy ne hallja a másik.

Engem anno azzal cseszegettek, hogy Camping biciklivel járok, de volt olyan lány, akit a bajuszkájával. Engedd el a füled mellett, próbálj túlélni. Vagy ha karakánabb vagy, vágj vissza. Mindenkinek van gyenge pontja, oda kell "ütni". Ismered a klasszikus viccet:

Elefánt és a teve találkozik, így szól az elefánt

- Teve, neked miért a hátadon vannak a csöcseid?

- Fasszal a pofámon kussolnék.