Mit jelentett neked az osztályod?

Imádtam az áltsulis osztályomat. :) Legalábbis 7.-8.-ban, előtte annyira nem, viszont a végére igencsak megszerettem őket, és nehezen dolgoztam fel, hogy új suliba kell mennem, új osztályom lett. Talán ez az oka annak, hogy a mostani osztályban van 1-2 ember, akikkel 5 mondatnál többet még soha nem beszéltem egyhuzamban.

Egyébként elég rosszak voltunk általánosban, és nem is voltunk túl összetartó osztály (illetve csak a rosszban voltunk azok:D), de egyszerűen olyan jó volt a hangulat. Mindennap rengeteget nevettem, folyton jókedvem volt, és szerettem iskolába járni. Egész évben csak 1x hiányoztam, akkor 3 napot, de akkor tényleg beteg voltam. Középsuli óta meg azért elég rendesen az iskola mellé járok néha. (nem igazolatlanul, "beteg" szoktam lenni)

Nem csak az osztályomat szerettem, hanem úgy az egész iskolát. :D A tanárokat, a többi diákot. 8.-os létemre elég sok 5.-essel is jóban voltam (vagyis a te korosztályoddal) :D

Tényleg brutál jó volt, emlékszem, 9. elején egyszer sírtam is, hogy mennyire hiányzik.:)

Egyébként a mostani osztályom sem rossz, de azért meg sem közelíti az áltsulist. Ez az osztály nekem túl unalmas, de mondjuk úgy konkrétan egy személlyel sincs bajom. A tanárok viszont nem kimondottan szeretem :D

18L

Igen, gondoltam :D

Akik akkor voltak 5.-esek, mikor én 8.-os voltam, azok mára már 8.-osok, tehát a te korosztályod! :) (18-3=15)

Az ált.sulis osztályomat imádtam, első évben elég magányos voltam, de azért akkor is volt kivel beszélnem, inkább én döntöttem úgy, hogy nem nagyon akarok társaságot. Aztán összebarátkoztam egy lánnyal, állandóan egymás nyakán lógtunk, meg úgy az egész osztállyal jó kapcsolatot ápoltam, a kedvenc emlékem, amikor 8.-ban a szülinapomon az osztályba belépve egy csomó ember boldog szülinapot kívánt, és sok-sok csokit kaptam, annyira meghatódtam, hogy ennyien gondoltak rám, hogy el is sírtam magamat. :') Az utolsó volt a legjobb évem. Nagyon várom már az osztálytalálkozót.

A gimis éveimre nem fogok szívesen visszaemlékezni... Nagy szenvedés volt ez a 4 év, főleg az első 2 év, minden nap azt kívántam, bárcsak elütne egy autó iskolába menet... Az osztályunk nagyon különböző emberekből állt, sosem tudtunk együtt dolgozni, klikkesedés volt állandóan, és nagy volt az ellenségeskedés. Nem voltunk valami összetartóak. Én inkább kívülálló voltam, nagyon magányos voltam sokszor. Örülök, hogy túléltem.

Még csak most lettem nyolcadikas... de leírom.

Faluban élünk, és van akivel lassan 12 éve együtt csesszük a gyöpöt :D

Vannak napok, amikor legszívesebben mindegyikük torkára ráfonnám a kezem és addig szorítanám, míg ki nem megy belőlük az utolsó nyamvadt szusz is :D

Amikor halálra idegesítenek, mert olyan gyökerek, máskor pedig végigröhögök valakivel egy órát, mert mindenen elviccelődünk :D

Lényegében nagyon szeretem őket, a mindeneim, csak az az egy ember nem, aki négy éve van velünk.