Általános iskolai ballagásra 100-150 ezres ajándékok? Komolyan, ekkora dolog elvégezni a 8 osztályt?

Én amikor 8 éve ballagtam általánosból én sem kaptam akkora összegű ajándékot pedig sok pénzes osztálytársam volt mi sem voltunk azok a szegények és bizony sokan 100-200 ezer forint közti értékben kaptak mindenfélét. Én nekem nem jöhetett szóba semmi drága dolog, mondván ez nem arról szól. Én kaptam egy 15.000 Ft értékű karórát csak mert ez valamilyen szinten hagyomány szokott lenni, virág az persze alap volt meg néhány ezer forintot és ennyi!

Én gimis ballagáson igaz nem voltam az a túl jó tanuló de OKJ-s szakmát eltudtam belőle végezni én akkor ballagásra azt kaptam hogy érettségi után beiratkozhatok egy autós iskolába hogy letehessem a jogsit mert az kellhet munkavállaláshoz is akár, tehát hasznos ajándék volt az, igaz drága de mégsem drága műszaki cikk meg ilyenek, hanem olyan dolog ami egész életemben hasznomra lehet, és jól jött mert a jelenlegi munkám 80% ban arról szól hogy ülök az autóban és különböző címekre megyek mert ételfutárként dolgozom.

Ugyan akkor a szomszéd srác most ballagott gimiből még be sem fejezte az érettségit de már megkapta élete első autóját ami nagyjából 1 millió forint körül volt. Plusz ott van még neki az új okos telefonja is amit 2 hete vett a ballagási pénzén. Általános iskolai ballagásán pedig laptopot kapott a szüleitől, nagyszüleitől meg egy 80 ezer forintos elektromos gitárt amivel 2 évi boldogított minket... De legalább leszokott róla szerencsére.

Arról nem is beszélve hogy a srác tróger, mert folyton bulizik, apjának semmit nem segít, nem is csoda mert amikor fát hoztak nekik mindig én jártam át segíteni bepakolni, szívességből és utána igaz kinyalták a seggem, de már nekem égett a pofám hogy a fia ilyen lusta hogy a saját apjának nem képes segíteni. Amikor mi kértünk tőle segítséget hogy 5-10 percig segítsen egy szekrényt átvinni egyik helyről a másikra akkor is minden baja volt és végül az apja jött segíteni inkább.

Másrészt oké hogy sokan kapnak drága ajándékokat, most én senkitől nem sajnálom mert én is megkaphattam volna ha annyira akartam, ezt mondták is a szüleim, de engem arra is neveltek hogy inkább próbáljam meg én megkeresni az árát.

Az autómat 3 hónapja tudtam megvenni önerőből igaz nem mai darab de jó autó főleg elsőnek, céges autóm igaz új mert 8 éves autó és megy mint a veszedelem meg hihetetlen kényelmes, de mégis már kell nekem saját mert mivel több lett nálunk a munka nem mindig engedi már meg a főnököm hogy hazahozzam és használjam saját költségre amikor nincs műszakom mert több embert kellett felvenni és bizony nincs elég autó már. Én elég sokat dolgoztam érte, mert nem csak az étterem van, hanem takarítani is eljárok férfi létere egy gyárba heti 2-3 alkalommal vagy délelőtt vagy délután, hétvégente mert heti 2 szabad hétvégém van akkor szintén eljárok maszekolni ha úgy alakul főleg amikor jó idő van és elég sokat küzdöttem azért hogy teljen saját autóra és az átíratásra meg a szervizre stb... re. Jó kaptam segítséget szüleimtől mert nem várt dologra is kellett költenem de azt vissza is adtam nekik független attól hogy nem kérték.

Igaz én is még a nyakukon élek bár beadok a közösbe, de ugyan akkor engem leginkább az zavar hogy valóban 8 általánost ekkora dolog elvégezni. Jó a gyerek még kb így fogja fel, meg a szülők is jót akarnak neki, nincs ebbe semmi csak sokszor a szülők panaszkodnak azért hogy a gyerek nem tud értékelni semmit.

A kolléganőmet is ezért csesztem le mert a 17 éves lánya mindent megkap és nem tudja értékelni a dolgait anyja apja keményen kidolgozza a lelkét is, és a lány semmit nem tesz értük, ismerem őket nagyon jól, és bizony az anyja már akkor ellátja mindennel ha 4 esnél jobb bizit kap szakmunkás iskolába, ami szerintem tényleg nem nagy szám mert én majdnem a környék legerősebb gimijébe vért izzadva örültem hogy megvan a 3 as év végén és érettségin is örültem hogy majdnem 4 es lett az átlagom pedig sajnos nem vagyok az a jó tanuló fajta. Az OKJ-s képzésem 99% os az nagyon laza dolog szerintem, aki egyetemen görcsöl komoly szakon na ő már tényleg megérdemel minden elismerést, vagy az aki erős gimibe már 4 es átlagot tudja hozni.

Az ovis ballagás meg hagyjuk. Én nem is emlékszem rá hogy volt, egyedül annyi maradt meg bennem hogy mi adtunk ajándékot az óvónőknek.

Egy jobb anyagi körülmények közt élő családban szerintem természetes, hogy ha a szülő amúgy is tervez egy laptopot venni a gyereknek, mert mondjuk már van neki egy ősrégi használhatatlan, vagy állandóan a családi PC-n vagy a szülő munka-laptopján lóg, akkor kiválaszt egy megfelelő alkalmat, és a ballagás eléggé megfelelőnek tűnik erre, még teljesítmény-elvárást is lehet hozzá kötni (tanulmányi átlag), és még hasznát is veszi a gyerek a középiskolai tanulmányaihoz. Az meg, hogy kinek milyen a gyereke, mennyire érdemli meg a nagy ajándékot és mennyire ront vagy használ a jellemfejlődésének, az szerintem nem általánosítható.

A laptopot emeltem ki, de nem mennék a falnak, ha azt hallanám, hogy egy nyolcadikos gyerek csúcstelefont kapott. Igaz, amit az egyik válaszoló is említ, ha a szülők a legújabb almás nokiával szaladgálnak, a gyerek meg mindig megkapja a rongyos régit, amin már akadozik a szoftver, szar az akkuja, ütöttkopott a külseje... Hát miért ne kaphatna ő is egy újat, ha egyébként telik rá.

Szerintem itt te azt nem veszed figyelembe, hogy ezek a szülők mindenképp megvennék azt a nagy értékű tárgyat, a ballagás csak egy "alibi", egy ürügy.

Én úgy gondolom, hogy ezen nem kell fennakadni, ahogy téged sem ítélhetne el senki, mert nem így gondolkodsz. De ha a középiskolában a gyereknek tényleg nagy szüksége lesz egy saját laptopra, te is meg fogod neki venni, valószínűsítem.

Ha van miből, és fontosnak tartják miért ne vennének neki komolyabb ajándékot.

Van aki hasznosat vesz mint például a laptop számítógép, van aki hagyományt követ (tesóm ismerőse kapott egy drága órát de ez náluk családi szokás volt, nem értem de az ő dolguk, én nem látok benne kivetnivalót.)

12.ből amikor ballagtam volt egy osztálytársam aki konkrétan megkapta az életkezdési összegét amit a szülei félretettek neki az évek alatt, neki az volt az önerő a saját lakáshoz.

De amúgy a kérdésedre válaszolva, nem nem kell százezres nagyságrendű ajándék ahhoz hogy a gyerek tudja hogy büszkék rá a szülei, és értékelik a teljesítményét.

Komolyan hányok az ilyenektől, mint a kérdező. "Hát igen, megtehetnénk, de nem tesszük és jól megmutatjuk, hogy mi mennyivel különbek és felsőbbrendűek vagyunk." Meg ugye a tipikus "minden gazdag agyatlan idióta, aki nem tud gyereket nevelni". Az utcánkban laknak "gazdagék", a két lányuk megkap mindent amit csak kiejtenek a szájukon, mégis kedvesek, illedelmesek, kitűnő tanuló mind a kettő, és jó viszonyban vannak a szüleikkel. Nyaranta 3-4 hetet szanaszét vannak a világban, de egy hónapot mindig diákmunkáznak. Nyilván nem azért, mert rá vannak szorulva... Nem attól lesz valaki anyagias, hogy megkapja azt az ajándékot ballagásra, amiről már régóta álmodozik (kerüljön az 20 vagy 150ezer forintba), és nem is attól lesz szerény, mert soha nem kap semmit, mert hát minek az neki.

Én a saját lányomnak gimis ballagására 50ezerért vettem egy plüss macskát. Minek az egy 18 éves lánynak igaz? Teljesen fölösleges pénzkidobás, ugye? Hát nekem minden fillért megért az az öröm amit az arcán láttam mikor megkapta azt a nagy dögöt. Azoknak a szülőknek pedig, akiknek a gyereke nem értékeli a 150ezres telefont, semmi joguk a gyerekre haragudni, mert ŐK nevelték (illetve nem nevelték) olyanná.

Dehogy telne rá, basszus... akkor nem ezen lovagolnál. Akinek telik rá, az megadja.

Azért, mert valaki jól keres, milliós bevételei vannak havonta, akkor más a "normális". Nem összeg egy 2 milliós nyaralás és nem összeg egy új ájfón.

Valaki meg wellnessezni jár, másnak meg az húúú, de nagy luxus.

Kikérem magamnak, hogy milyen gyerekei lesznek az ilyen embereknek.

Mi a gyerekeket Japánig vittük, mikor a nagy leérettségizett, ez volt az álma. Nevezzük jutalomnak? Mi nem így állítottuk be. Hálás gyerek és megbecsüli amije van, nem kérkedik és nem követel. Köszöni jól van, keményen tanul és dolgozik mellette.

Én sem értem, mi ezzel a baj. Nem azt kell nézni, hogy akkor éppen mit kap, hanem hogyan áll hozzá.

Ha a fiamnak az lenne a nagy álma, hogy kapjon egy ilyen-olyan telefont, mellette teljesít, és én megengedhetem magamnak az árát, akkor egy ilyen alkalomra megvenném neki. Nem azért, mert óriási dolgot vitt véghez, hanem mert ez egy alkalom, van egy kérése, és 8 év alatt kiérdemelte.

Ha minden héten előállna vele, hogy neki másik kell, akkor természetesen nem venném meg, még ha megtehetném, akkor sem.

Az anyagiasságra nevelés nem arról szól, hogy soha nem kaphat semmit, ami 500 forintnál többe került. Meg kell tanítani a dolgok értékére, megbecsülésére. Kap egy telefont, amit ő szeretett volna, vigyázzon rá, használja, örüljön neki.

Az a gáz kategória, ha természetesnek veszi, egy hét múlva már ütött-kopott az egész, vagy el is veszíti.

Ha a te fiadnak az a könyv volt a kérése, akkor azt kapja, de azt viszont már kicsinyesnek tartom a szülő részéről, hogy a gyerek szeretne valamit, van is rá pénz, de csak egy könyvet kap, nehogy anyagias legyen.