Anyukák, volt-e olyan, aki megünnepelte a lányával az első menstruációját, a nővé érését?

Menjetek el betétet vagy tampont vásárolni! Nagy társaságot ne rittyents,mert nem hiszem,hogy egy lány,aki épp csak most menstruál először,arra vágyik,hogy mindenki az ő vérzéséről beszéljen.

Egyébként nem tudom mit kell ezen "ünnepelni", hisz ezután jó pár évig így lesz minden hónapban!

A belsőséges viszony nem ezen fog múlni,és én vércikinek tartottam volna,ha az anyám ekkora feneket kerít ennek.

Anno én is "szégyelltem"! Illetve örültem, de véletlenül sem vágytam arra,hogy ez ünneplés vagy akár beszéd témája legyen.

Emlékszem, pont vendégek voltak nálunk, amikor megjött. És bár már előtte anyuval megbeszéltük a betét használatot, ki is próbáltam, azért szóltam neki,hogy jöjjön be a fürdőbe. Tudom,hogy Ő!!! úgy megörült,hogy hirtelen ott elmondta az egész vendégseregnek. Baromi boldog voltam. Utána annyit beszéltünk csak róla,hogy mi van, ha pl. átázik a betét, vagy mekkora betét kell stb. Nekem ennyi bőven elég is volt.

A Nagylányt kell erről megkérdezni. Hogy egyáltalán ő hogy áll hozzá.

Apukám, bátyám előtt ugyan zavarban voltam, ugyanakkor büszke is, hogy "nagylány" lettem. Akkor is, ha ez nem érdem, hanem a természet rendje, de emlékszem, jól esett a folyton piszkáló bátyám orra alá dörgölni, hogy nem vagyok "kis hülye", hanem érett nagylány.

(Nyilván gyerekes, de gyerek is voltam.)

Na a lényeg: engem úgy ünnepeltek, hogy anyukám a kedvencemet főzte.

Én a lányommal vmilyen "csajos", felhajtás nélküli programra gondoltam (nincs bátyja).

Semmilyen önértékelési problémám nem lett azért, mert nem csináltak nekem "bulit", amikor megjött. Sőt mindig is meg tudtam magam élni nőként.

Nem, nem kell szégyellni, de nem is kell úgy felfogni, mint mondjuk egy gyerekszülést.

Ez az egész inkább rólad szól.

Hát ezt az ünneplést megmosolyogtam. :)

Nálunk anya körbetelefonálta a rokonságot az "örömhírrel" és nekem közben égett a pofám a sarokban és próbáltam megsemmisülni...

De ettől függetlenül egy anya-lánya nap kettesben tök jó lett volna vegülis. Na nem a témáról való elbeszélgetésre hiszen addigra mindennel tisztában voltam a menstruáció tekintetében.

Viszont maga a menstruáció egy rohadt kellemetlen dolog, ami megnehezíti a nők többségének az életét. Fáj, mindig akkor jön meg mikor az ember lánya strandra menne, hangulatingadozással jár, kínos szituációkat teremt mondjuk az átázással stb. Szóval örömünnepnek beállítani kissé furcsa. Habár nyilván elriasztani se kell a gyereket, nem is ezt mondtam.

A legkorábban akkor tud örülni neki egy nő amikor 20-30 évesen gyereket akar és tudja hogy a rendszeres ciklus jó esélyeket jelent. De nagyjából ennyi előnye van.

"Itt a gyetekvállalás témakörben is rengeteg olyat olvasni, hogy "megjött a bajom", meg "beteg vagyok".

Ezt a hozzáállást akarom nagy ívben elkerülni.

A vérzés nem valami "szükséges rossz", hanem az élet és az életadás csodájának része. "

Ebből arra következtetek hogy te még soha nem görcsöltél habzó szájjal könyörögve hogy valaki vessen véget a szenvedéseidnek mert különben kiugrasz az ablakon. Na nekem ennyire fájt csak...

Ne indulj ki ennyire magadból kérlek. Nem vagyunk egyformák még ha nők is vagyunk. Nem mindenkinek fáj egyformán a szülés sem. Adjuk meg a lehetőséget hogy aki szenved tőle az nem csak megjátssza unalmában hanem valóban fáj neki.

A szerencsétlenebb nőtársaim nevében előre is köszi a megértést.