Ti mit gondoltok erről?

Meg kérdeztem én is, a feleségem is, hogy hogy érzi, úgy neveljük-e, úgy bánunk-e vele, ahogy neki a legmegfelelőbb, tudjuk-e szerinte azt az érzelmi hátteret biztosítani, ami szükséges, és azt mondta, áldja az eget, hogy minket kapott. Meg kell vallanom, én sem gondolom, hogy rosszul neveltük. Korához mérten rábíztuk a dolgokat. Fura érzés, hogy abból a kisbabából egy felnőtt ember lett. De mindenképp büszke vagyok arra az emberre, aki lett belőle.

Ilyenkor az ember tart egy kis önvizsgálatot. Felülvizsgálja a döntéseit, hogyan mutathatott volna jobb példát... De hát már késő ugye. Amit tudtunk megtettünk; amit tudunk, megteszünk továbbra is.

Azért, mert azok a srácok nem lettek normálisan megnevelve. Ha ezt az oldalát nézzük, valóban sok ilyen fiatal van. Csak ebből sajnos általánosítunk, aki pedig normális és kezdeni akar valamit magával, azt meg szétszaggatják.

Mert gondolj bele, hasonlítsd össze a két mondatot:

"Fogd már be a pofádat, mit képzelsz te taknyos?"

"Most pedig el kell döntened, hogy életed hátralevő részében milyen irányban haladsz."

Azt is észrevettem, hogy sok esetben mi, az idősebb korosztály, a legkisebb kritikát is ezzel hárítjuk. Szerintem ritka nagy hülyeség eleve a hárítás, na de mindegy.