Mennyire nehéz úgy kisgyereknek, kamasznak lenni, hogy ahol laksz, nincs a környéken egyetlen gyerek sem?

A 7-es vagyok. Valahogy elsőre az én figyelmem is átsiklott a kérdező apróbetűs megjegyzésén, hogy sulis gyermekről van szó.😃

Kérdező! Nekem is pont olyan gyermekkorom volt, mint Neked, rengeteg kisbarátom volt sulis koromban, folyton egymásnál lógtunk. De jó is volt!

Figyelj, az tény, hogy a gyermeked a lakóhelyeteken ilyen élményeket nem tud majd szerezni, mert se közel, se távol nincs vele egykorú gyerkőc. Persze, ez szomorú, de mivel nem tudja, mit veszít, ő nem szomorkodik miatta. Viszont a kezedben a lehetőség, hogy más jellegű, de hasonlóan szuper élményekkel ajándékozd meg!

Vannak egyébként a suliban barátai? Mert ha vannak, lehet, hogy csak az a gond, hogy messze vagytok tőlük. És akkor itt a lehetőség, hétvégente vagy egy-egy hétköznap délután fölkerekedtek, és meglátogatjátok őket, vagy ti hívjátok el őket magatokhoz.

Figyelj, én lakótelepen nőttem föl, minden barátom a számban lakott. Hát persze, hogy egymásnál laktunk szinte, amikor csak egy emelet, vagy egy háznyi távolság választotta el az otthonainkat. Ti messze laktok, gondolom, a sulitól, ezt nektek kell megoldanotok!

Még az is eszembe jutott, hogy kereshetnétek olyan közösséget a gyermekednek, ahol otthon érezheti magát, ami akár a második otthona lehetne. Én pl. zeneiskolába jártam általános suli mellett, az tényleg a második otthonom volt, a tanáraim szinte a szüleim voltak, nagyon sokat kaptam attól a közösségtől. Szerintem kell a gyermeknek az az érzés a családján kívml is, hogy szorosan kötődik valahova, egy közösséghez. Ennek híján a kamaszkorban nagyon félre tud menni egy kiskamasz, sokan magányosnak érezhetik magukat, és vagy befordulnak, vagy bevonzza őket egy olyan "rossz" társaság, amelyik a gyengeségüket használja majd ki. Hisz' láttunk már ilyeneket. Legutóbb az a Kék Bálna volt egy ilyen őrület!

Szval hány éves a gyermeked? Fiú vagy lány? Sulin kívül van vmi hobbija? Sport vagy vmi művészet?

Eszembe jutott az is, hogy sok gyermek szereti az állatokat. Nézz körül a lakóhelyeteken, biztosan találsz állatmenhelyeket, ott biztosan szívesen látják az önkénteseket. Nemes ügy az állatok megsegítése, össze is fogja a hasonlóan érző, gondolkodó fiatalokat. Vagy az Állatkertnél lehetne érdeklődni, van-e önkénteskedés. És ez csak pár példa volt. Annyiféle dologgal lehet próbálkozni.

Mi lakótelepen élünk. A fiam 4 éves, a kislányom 2,5. Igaz, Ők még picik, de már most alakulnak olyan kis barátságaik (persze, mi és a szülők között is), hogy simán fölmegyünk egymáshoz bandázni. De ha nem így lenne, biztosan segítenék a gyerkőceimnek, hogy akár életreszóló barátságokat kössenek. Majd nagyobb korukban abban fogom segíteni Őket, hogy egy-egy sport- vagy művészeti közösségben megtalálják a helyüket. A pszichológusok úgy nevezik ezt, hogy védőháló, ilyen a család, és minden olyan közösség, amelyhez jól esik tartozni, ahol szeretnek minket, ahol jó példát láthatunk magunk előtt, és ezeknek a közösségeknek óriási megtartó erejük van.