Ti hogy neveltétek rá a gyereketeket, hogy segítsen a házimunkában?

Valahogy pozitivan.

Én pl azért utáltam segiteni mert anya mindig mindent kingörccsel csinált és ugy ragaszrotta rám a házimunkát hogy az egy kényszeres utálando negativ dolog. Szigorral kötelezett.

Kisiskolás koromban amikor sulibol hazaérve meghallottam hogy porszivozik, inkább kintmaradtam ülni a lépcsőházban.akkor még nem tudtam mi bajom, csak az a negativ érzés.

De lebuktam mert pont jött apa haza és meglátott es hallottam, hogy arrol beszélnek hogy nem akar hazajönni a gyerek, még jo hogy nem faggattak mert nem tudtam volna még akkor megfogalmazni mi bajom.

Mai napig utálattal főz is. Mai napig feljön bennem ez a feszültség ha házimunkázom szabályosan önuralnom kell magam

Megkértem rá.....ez teljesen természetes. A gyerek is megkér, hogy nyiss neki ki egy dobozt, vágj fel egy kenyeret, vasald ki hétfő reggel a kedvenc pólóját mert azt akarja felvenni. Normális családban, ahol az embereknél pici kortól természetes hogy segítünk egymásnak, nem kell ennek nagy feneket keríteni. Nálunk soha nem volt fura neki ha pl. megkértem hogy teregetéskor a kis zoknikat ő tegye fel, vagy hozza be a lapátot ha seprek, stb. Ő is a család része. Tapasztalatom szerint olyan családokban kerít ennek anyuka nagy problémát ahol ő "háziasszony", azaz a mártírtípus aki mindent egymaga csinál ezért nagy dolognak érzi ha végre segítséget kér/kap.

Ne. Tedd természetessé hogy a családtagok segítenek egymásnak! Így ez lesz neki a természetes, és jólnevelt, jószívű gyerek lesz! Ezzel SOKKAL többet teszel érte mintha a fenekét nyalva elkényezteted.

Kiskoromtól kezdve ki volt osztva, mit kell csinálnom - nyilván koromnak megfelelően.

Ha nem végeztem el, szankció.