Hogyan segítsek a fiamnak?

A fiam (19 éves) egy nagyon jó nevű gimnáziumban fog jövőre érettségizni. (Ez úgy jön ki, hogy '99-es születésű, visszafogták és ötéves képzésben vesz részt a nyelvi előkészítő miatt.)

Viszont ismét előjött, ami már régebben is, hogy a teljesítményszorongás olyan óriási rajta, hogy majdnem belerokkant. Tavaly például már konkrétan azért voltak gondok a szívével, mert már hetek óta csak pár órát tudott aludni a szorongástól, és mivel állandóan és brutálisan szorong, rászokott a cigire, sajnos nem is kicsit. Akkor egy jó háromhetes-hónapos pihenővel és orvosi segítséggel helyrejött, de most kezdődik elölről.

Erre rájön az is, hogy kollégista és meleg is, így gyanítom, ez sem épp a legegyszerűbb így neki.

És az a gond, hogy tavaly még hagyta, hogy segítsünk, szóba került az iskolaváltás is. Ezt akkor ő vetette el, alapvetően szerintem teljesen jogosan: a probléma nem az iskolával, hanem a teljesítményszorongással van, és az egy másik iskolában is meglenne ugyanúgy.

És most még csak nem is szól, hogy baj van. Ha itthon van, ugyanúgy, mint az előző esetben, nem eszik, alig alszik, semmi mást nem csinál, mint iszik (mármint vizet meg kávét) és cigizik. Ennek megfelelően folyamatosan és látványosan fogy, olyan gyenge, mint a harmat. És akárhogy kérlelem, egyszerűen még csak pszichológushoz sem hajlandó elmenni. És mivel a 18-at betöltötte, csak úgy ki sem vehetem a koliból. Azt pedig kategorikusan kijelentette nemrég, hogy ő ezt már végigcsinálja, idézem: "Ha bele kell, hogy dögöljek, akkor bele fogok dögleni, de akkor is megcsinálom."

Még csak azt sem tudom megcsinálni, hogy nem adok neki pénzt cigire, mert az a saját keresete, ebből az itthon töltött idő arányában még a rezsibe is beszáll, erről nem tudtuk lebeszélni.

És mivel sokkal gyorsabban romlik az állapota, mint az előző esetben, ezért attól tartok, hogy a gond is sokkal komolyabb lehet.

Félreértés ne essék, fizikailag szerencsére tényleg makkegészséges, de fejben... Olyan jó feje van, hogy az emberek többsége megirigyelheti, ennek megfelelően is teljesít, de a hangulati-érzelmi síkon kiskora óta nagyon nehéz vele, kiskorában is pszichológus, pszichiáter próbált rajta segíteni, de semmi nem használt. És most meg nem hajlandó segítséget kérni, a világ minden kincséért sem.

Pedig pár hónapja még jól volt. Nem kicsattanóan jól, de magához képest tényleg jól. Evett rendesen, nem dohányzott ennyit, aludt rendesen, sőt, még barátja is lett. És ahogy romlott az állapota újra, az a kedves srác otthagyta... És ezt is iszonyat furán reagálta le. A srácnak volt képe Messengeren szakítani. Ő elolvasta, rágyújtott és halálosan nyugodt hangon kijelentette, hogy szakított vele a barátja. Aztán elszívott egymás után 5(!!!) cigit, itt már nálam is elszakadt a cérna és megkértem, hogy ne gyújtson rá többször most.

Felmerült már, hogy esetleg mi hibáztunk el valamit a férjemmel, de annak idején a pszichiáter azt mondta, hogy szerinte nincs baj azzal, ahogy neveljük. De most teljesen kicsúszott az egész a kezünk közül, és itt van egy beteg fiatal férfi és nincs semmilyen eszköz a kezemben, hogy segítsek. Ő meg nem hagyja.

Ebben kérnék tanácsot tőletek.