Dackorszak? Ha a 2 éves dackorszakban lévő gyerek folyamatos figyelmet kap annyit amennyit igényel, mindig akár úgy is, hogy mondjuk félre teszem az adott munkát amibe benne vagyok. Akkor azzal, , elrontom" vagy előbb túl lesz a dackorszakon?

Nem kicsit. Ez nem úgy fog menni, hogy 1x-2x kibírod és nem reagálsz. Ez hónapokig fog menni, jobb, ha felkészülsz rá. És lenyomja majd boltban, utcán, postán meg mindenhol. És ha akkor reagálsz, akkor tudni fogja, hogy ott ezt meg lehet csinálni, mert anya arra érzékeny.

És újrakezdi apával, nagymamával, nagypapával is.

Hát ezzel megtanulja, hogy elég egy kis hiszti, és mindent megkap. Ha neked meg kell csinálni az ebédet, vond be az ő szintjén. Mondjuk megkavarja a tésztát, vagy a levest. Ha takarítanod kell, akkor abba. Persze nem biztos, hogy beválik, de ha folyton ugrasz neki,hát akkor azt fogja megtanulni, hogy a hisztivel mindent elér majd. Mondj nemet, maximum sír egy kicsit, kitombolja magát, és idővel elhalnak a probálkozásai.

A párod meg ne kapkodja fel, ha csak nem akar a gyereke cselédje lenni.

A gond az, hogy azt hiszik az emberek, hogy a reakció azonos a felvétellel. de nem. Elég ha a hiszti közepén beszélni és magyarázni kezdesz neki, azaz figyelmet szerez vele. Nem kell felvenni ahhoz, hogy számára pozitív reakciót váltson ki. Ha ránézel, beszélsz hozzá, ráadásul kedvesen, magyarázva, akkor az egy reakció, amit a viselkedésével szerzett.

Most nem azt mondom, hogy üsd, nyilván nem, de lássuk be, ha hiszti első 1-2 másodpercében fájdalmat érezne, nem csinálná. Mert nem buta. Ha a hiszti során nem kap pozitív visszajelzést, nem lesz értelme csinálnia, senki sem akar rosszat saját magának. Nem tudsz és akarsz neki rosszat okozni, nyilván, ezért a közömbösség marad. De ez egyenlő azzal, hogy nem ugrasz, nem magyarázol és nem tutujgatod ilyenkor.

A bevonás meg energiapocsékolás. Próbáltam, szrt se ért. Ő elvolt, annyira nem élvezte, a munka nem haladt, de legalább baromira elfáradtam a végére. Hisztis gyerek kezébe eszközöket soha nem adok. Akkor inkább üljön a szőnyeg közepén üvöltve 20 percig, nem érdekel.

Keresd

az optimumot!

És a kompromisszumot!

(Idézni fogom most egy távoli kollégám sorait, mert kiváló összefoglalást fogalmazott meg a témában, tömören, a lényeget összefoglalva) :

Hogyan tudunk optimálisan hozzáállni a dackorszakban (1-3 éves kor között, változó, ki mikor eközött) levő gyermekhez? Lássuk:

ha lényegtelen dolgokat nem tiltunk meg;

vagy úgy fogalmazunk, hogy a tiltás el is hagyható, például: "Tedd le a fényképezőgépet!" (Azt mondjuk, hogy mit csináljon, ne azt, hogy mit ne!);

ha egy figyelmeztető mondattal lehetőséget adok, hogy a gyermek presztízsveszteség nélkül visszavonuljon. Önállóan, maga válassza az elvárt, helyes cselekvést. Például: "Az a papa tolla!";

ha a szülő a tiltás, elvárás megfogalmazásakor nem saját akaratát, hatalmát állítja szembe, hanem arról beszél, hogy miért nem engedheti meg a gyereknek ezt vagy azt;

nem szabad annak előfordulnia, hogy a szülő naponta szemrehányásokkal árassza el a gyereket, de közben hagyja, hogy a gyerek tovább csinálja a tiltott dolgot;

ha a szülői következetesség megértéssel, belátással párosul, s emellett a gyermek megfelelő önállósághoz jut abban, amiben lehet, a szembeszállás gyengül, helyébe együttműködés lép.

(Ellenkező esetben a dackorszak tartóssá válhat, vagy egyre nagyobb erővel vissza-visszatér.)

Utasításokat ne általánosságban adjunk (például ne rosszalkodj), hanem fogalmazzuk meg, mit várunk.

A személyes példa a legösztönzőbb hatású.

Legyünk következetesek abban, amit kívánunk tőle.

Bármennyire kicsi a gyermek, mindig ismerjük be, ha hibáztunk.

:DDD Na, persze... elolvasod, megvalósítod. Pofon egyszerű! Mert amikor a papa tollával ír a falra, te épp ebédet főzöl, a másikat eteted fél kézzel, és csörög a telefon, akkor majd asszertíven hagyod, hogy maga jöjjön rá a helyes megoldásra! :D

Annyira bírom ezeket a baromi okos segítőket, ahogy pontosan tudják a helyes választ. A fotelben ülve, gyereket 10 éve nem látott közelről, de olyan kva okosak, Istenem! Főleg a férfi gyerekpszichológusok, akiknek a felesége nyomja a lényeget, de ők olyan nagyon okosak! Jajjj!

Előző, ha neked nem megy a gyakorlatban, az egy dolog. Tapasztalatból írok, igen közel fekszik a szakterületemhez ez a korosztály. Egy távoli kollégám remekül összefoglalta az irányvonalakat, ezért felesleges átfogalmaznom, inkább idéztem őt. (Evvel összehasonlítva el lehet olvasni az ilyen kérdésre érkezett laikus, többnyire tippelgető, problémás válaszokat a gyakorikérdéseken...)

A gyermeknevelésre nincs recept, tehát nyilván a legjobb szakember se nevel gyereket tökéletesen, és ez nem is baj. A lényeg, hogy ÉRTSE a különféle korosztályok motivációit, jellemzőit, és hogy ennek tudatában törekedjen az optimumra a gyereknevelés során. (Ahelyett, hogy a sikertelenséged okán a tapasztaltabbakon nevetnél, meg kivetítenéd a saját hibádat másokra.) Jó gyakorlást kívánok számodra, kedves előző.