Ti mennyit utaztok gyerekkel?

Most a péztárcában turkálástól tekintsünk el. Mi is megyünk gyakran, egy évben 2-3 alkalommal külföldre, de egyébként bárhova, ismerősökhöz, rokonokhoz, kirándulni, stb...

Ha ez soknak számít, mesélek. Nem szeretünk egy helyben ülni, mi régen, gyerek nélkül is sokat mentünk. A mi gyerekünk pont szeret autózni, ha nem így lenne, az komoly akadály lenne néha.

A napirendet kisebb korban igyekeztünk tartani (az utazás napját kivéve, mert akkor nem lehet).

Tisztában kell lenni azzal, hogy gyerekkel utazni nem ugyanaz, mint gyerek nélkül, de attól még lehet jó.

Aki panaszkodott a hisztis gyerekre, hogy még 5 évessel se tudott elutazni repülővel.. A gyerekek se egyformák. Az enyém is hisztis típus, de simán lehetett vele utazni. Másfél évesen, már repülővel mentünk. Lehet, hogy hozzá kellett volna szoktatni időben.

Bekenni itthon is kell, ha napra viszed- persze ez is nyűg, emlékszem eleinte lenyalta magáról a naptejet, de szerencsére nem ez volt az, ami miatt mentünk vagy sem. Kicsiknek kapható olyan fürdőruha, ami a teste nagy részét lefedi UV szűrős. Négy-öt éves koráig olyanban vittük a tengerpartra és nem volt gond. Kajálásnál persze le kellett foglalni, de az enyémet itthon is.

Szóval másfél éves korától járunk vele nyaralni és volt, amelyik évben akadt még külföldi út két átszállással és simán bírta. Itthon wellnesbe nem járunk, nem ér annyit és nem szeretjük 2 nap miatt azt a sok pakolást, amivel jár.

Én nem értem, mások hogy képesek erre.

Nyilván mi is mentünk rövid távokra, hetente többször, bkvval és autóval is.

Autóban babakora óta feszeng és üvölt az öv miatt, nemrég kellett menni a temetőbe, most volt először nyugton, 5 évesen.

Viszont 3 éves kora óta hány autóban, 10 perces menetet sem bír ki, buszon semmi baja. Autót ha lehet, hanyagoljuk, korábban az üvöltés, most a hányás miatt. (tökmindegy mit mennyit eszik, hány)

A busz bejött neki az első évben, amint járni tudott szaladgálni akart, kindenkihez hozzáért volna, ha nem hagytam üvöltött, majd lett kedvenc helye és azért üvöltött, majd nem felelt meg neki a kilátás, ha máshova mentünk, emberek vagy túl közel voltak vagy túl tàvol, igazi hisztigép volt. Úgy hogy menni kellett vásárolni, a játszó 2 buszmegállónyira volt, mentünk busszal a rokonokhoz, de minden egyes utazás alkalmával valami baja volt.

Arra màr tutin rájöttem, hogy menetiránynak háttal is hány, lehányta a szembenülőt 3 évesen.

Utáltam az első éveket ilyen szempontból, ha kehet kerültem az utazást, de hetente 2x-3x muszáj volt kimozdulni vele.

A lakásban tündéri szófogadó gyerek volt, lakáson kívül mintha megszállta volna valami.

Az első áttörést a játszóház jelentette, ahol senkit és engem sem zavart az üvöltése, délelőttönként szinte csak mi voltunk.

Mellesleg a ramada resort aquaworld híresen gyerekbaràt részre jàrunk, játszóház, kötélpálya meg minden, de helyesen viselkedő gyerekekre vannak felkészülve, nem a nyaralásra éretlen gyerekekre, ahogy a szülők is(és én is).

Tudom, a gyerekem nehéz természet, sokaknak mázlija van, de sokak olyan gyerekkel is simán nyaralnak, mint az enyém, mert nem érdekli őket a gyerekük viselkedése. Gyerekbaràt hotelban sem szabad szaladni, fogócskàzni a pincérek és a forró kaják közt, nem szabad üvölteni hagyni a gyereket, nem pelenkázunk a kanapén, nem hagyjuk a gyereket kézzel a svédasztalon turkálni, nem hagyjuk a gyereket, hogy más szülő, vendég holmijàba nyúljon,ha behány kivisszük, ha bekakil szintén, nem normális, ha ledob evőeszközt, poharat, vagy tönkrevágja a szállodai szoba berendezését, vagy bömbölteti az ipaden a mesét kaja közben, és az sincs, ha a másik gyereket üti.

Aki gyerekbarátságra hivatkozva nem tart szabályokat, az a gyerekesek ellen van, miattatok ítélnek meg minket rosszul.

Mindegyikre láttam példát a felsoroltak közül, néhányra többet is, pedig ne is vendéglátásban dolgozok és a gyerekem kicsi korában igyekeztem visszafogni a kimozdulásokat.

halálnyugodt szülők, mind csodásan érzi magát a nyaralásán, kimozdulásán és nem zavartatja magát.

Eltelik 1-2 év a gyereküknek már nem érdekesek ezek a dolgok, megnőnek, máshogy viselkednek és azt hiszik hozzászoktatták, pedig csak vártak és tűrték, ami van. Mint én a játszóházban.

"Saját meglátásom szerint aki kisgyerekkel utazik/nyaral, annak olyan vastag a bőr a képén, "

Ja, vagy csak tud gyereket nevelni. 5 évesen ilyenek miatt hisztizés már bőven a te sarad. Nem egy pici gyerekről van szó, aki még nem ért a szóból. Ne más legyen már a vastagbőrű, mert te cseszel gyereket nevelni. Érdekes én rengeteg 5 éves formát látok nap mint nap, akik képesek értelmesen viselekedni, és nem borítanak ki mindenkit 3 km-es körzetben.

Másfél éves kora óta járunk nyaralni, ilyesmik nem fordultak elő sose, sőt én nem láttam hasonlóan viselkedő gyerekeket.

Ha ilyesmit látnék gondolnék arra, hogy viselkedészavaros vagy neveletlen a gyerek.

Féléves korában vonatoztunk először vidékre, 4 óra volt az út. Cici, elalvás, szórakozás, cici, elalvás... stb...

Egyévesen egy hét Balaton autóval, egy strand saját apartmanházában laktunk több ismerős családdal együtt. Odafelé és visszafelé is ebéd után indultunk, így majdnem a teljes utat átaludta.

Kétévesen Balaton, bababarát hotel, imádtuk, tényleg pihentető volt, sokat medencéztünk, és a partra is lementünk.

Háromévesen szintén Balaton és szálloda, de már sima, elég ügyes volt, de már kétévesen is kitalálta, mit kér a svédasztalról. Ő ilyen, nyugis, és mindent meg lehet vele beszélni, csak ritkán jön rá a hoppáré.

Minden évben kétszer vonatozunk a vidéki rokonokhoz, és náha kirándulunk messzebbre, szintén vonattal vagy kocsival.

Gyerekfüggő, az enyémekkel sem lehetett menni sehova. Megszokott napirend volt, és ha az borult, akkor kezelhetetlenek voltak. Mondták nekem is, hogyha ennyire óvom, féltem, annál rosszabb, hadd szokja. Nos, valakinek megszokja, van akinek meg még rosszabb. Nekem az nem volt nyaralás, hogy a méregdrága nyaralóban ordított a gyerek, mert nem tudott aludni, mert nem úgy voltak a dolgok, ahogy megszokta.

Szerintem ha te úgy látod jónak, akkor ne utazzatok, ezt a pár évet ki lehet bírni.

Egyébként meg, egy rémsztori. Németórákra jártam GYES-betegség ellen, és a némettanárnőnek 3 gyereke volt egy 50 m2-es panelban. Olyan egy hiperaktív nőt 40 évesen én még nem láttam, hogy hogy volt erre energiája?! 1,5 éves gyerek mellett volt heti 40 órája, persze nagymama vigyázott a gyerekekre. Aztán meg még mentek hétvégén egy 4 személyes kis Suzival a rokonokhoz, vagy náluk aludt valami rokon, de folyton volt valami program. Én meg úgy éltem a gyerekekkel, mintha halott lenne a házban. Na, ő is mondta, hogy én csinálom rosszul. Hát, nem minden gyerek egyforma. Aztán a gyereke rosszul lett, aztán még egyszer. Kiderült, hogy epilepsziás. A doki szerint az állandó rohanás, a napirend hiánya, a nagy nyüzsgés hozta ki neki. Utána rögtön lemondta az óráinak a felét, és nem este 10-kor hozta el a gyereket a nagymamától. Szóval azért csak óvatosan. A gyerek az gyerek, nem biztos, hogy a idegrendszere tud alkalmazkodni. Nekik a nyugalom, az állandóság is nagyon fontos a fejlődéshez.