Mi az oka annak, hogy sok gyerek már szobatiszta, de közben kakilni csak pelusba tud?

Lelki oka van. Igen az a baj, hogy szégyenlik a kakilást. Zavarban vannak a szülők előtt, ez egy belső szorongáshoz, kiszolgáltatottsághoz köthető. A gyerekek általában félnek a változástól, aminek nem értik az okát.

Megszokta a pelenkát, mindenkinek jó volt, hogy abba végzi a kakit. <Tehát 1 éves kora körül minden gyerek éretté válik a szobatisztaságra. Ezt a gyerek próbálja kimutatni a szülők felé, azzal hogy élvezi a meztelenséget és nem szereti a pelenkát. Ezt a szülő nem veszi észre általában nem, vagy viszolyog a meztelenségtől. Ami a gyerekben mély nyomot hagy, szégyenleni kezdi a testét, szeretet érzését átveszi a kiszolgáltatottság érzése. Ha nem szeretik a testét, akkor őt sem szeretik. A gyerek nem tud ellazulni meztelenül a szülő előtt, mert szorong, kiszolgáltatott. Nem a szeretet dominál, hanem a hatalmi játszma. A gyereknek ilyenkor nincs éntudata, ezért úgy gondolja az érzéseit másnak is, az egész világnak éreznie kell. Meztelenséggel a gyerek a világszeretetét mutatja ki, nyitottságát. Ha ez nem teszi boldoggá a szülőt, akkor nem érti a gyerek mi a céljuk vele, miért viselik el őt maguk mellett.>

Tetszik a gyereknek a pelenkázással járó gondoskodás. Tudom furcsa, de a gyereknek is vannak szexuális vágyai. A gyerek a kiszolgáltatottsága, szorongása miatt szeretet hiányos. Ezért a pelenkázás elmaradása azt jelentheti a gyerek számára, hogy nem akarnak vele foglalkozni.

6os szerintem badarság amit írsz.

2 és fél éves a fiam. Simán a szemembe néz mikor kakil, nem bújik el, nem szégyenli. A meztelenség sem tabu, élvezi és azt sem szégyenli.

Amúgy nem tudom a választ.

Ez marhaság, amit a hatos írt. Nekem a kislányomnak voltak gondjai a kakival, de egyáltalán nem szégyelli magát meztelenül.

Nálunk viszont gyerekkoromban nem volt szokás meztelenül mászkálni egymás előtt, de sosem éreztem azt, hogy anyuék nem fogadnak el, főleg azt nem, hogy ne szeretnének.

A gyerek kiszolgáltatott helyzetben van, nyíltan soha nem fogja felvállalni, hogy utálja a szüleit, a világot. A gyerek folyamatosan törekszik arra, hogy szeressék még ha reménytelen is a helyzete. Hisz a gyereknek ez az élete értelme.

Az hogy mi játszódik mélyen a gyerek lelkében, az csak a fejlődőképességén, önállóságra való törekvésén látszik. Ha nem szobatiszta az lelki problémára utal.

Nekünk felnőtteknek is az az álmunk, hogy a bennünk lévő szeretetet megvalósítsuk. Vagyis megvalósítsuk önmagunkat. Különben nincs értelme az életünknek.