Normális, hogy hányásig ordít és a haját tépi tanulásnál? Mit tudnék tenni, hogy ne ilyen tortúra legyen?

Unokahúgom 3. osztályos, mostanában én megyek érte, és velem van délutánonként. Iskolaotthonos rendszerben tanulnak (azt hiszem ez a neve, de lehet tévedek). Szóval nem úgy van, hogy délelőtt órák, délután napközi és ott házi írás, hanem még otthon kell leülni tanulni. Viszont ebből óriási balhék vannak... Már ha csak megemlítem, megy a ködösítés, hogy nem kell tanulni, nincs házi, majd csak jövőhétre kell. Utána hogy ő még éhes, pisilnie kell, menjünk el kutyát sétáltatni, stb. Aztán nagy nehezen leülünk, és az elején semmi baj. Általában úgy szoktam (ez csak egy példa), hogyha angolból szavakat kell tanulni, akkor együtt elolvassuk többször, utána ő olvassa hangosan és aztán kikérdezem. Vagyis kikérdezném, de ha elakad, vagy nem jut eszébe, azonnal sír ordítva, hogy ő nem tudja, és ő egy hü__e, ezt sosem fogja megtanulni. Tegnap 12 db szón 3 órán át cirkuszolt, a végére már úgy sírt, hogy hányni kezdett. És ilyenkor már az első ilyennél eltenném az egészet, mert semmi értelme erőltetni, amíg ilyen állapotban van, mert úgysem jegyzi meg... De az anyja meg ordít mellette, hogy ne engedjem felállni az asztaltól, igenis tanulja meg. De mikor már a haját tépi, a fejét veri az asztalba, úgy hiába próbálok nyugodt lenni, nem megy. Próbáltam azt is, hogy lerajzolom neki a szavakat (már amit lehet), és tanuljuk úgy. Az sem jó.

Mindig bíztatom, hogy nagyon ügyes, meg én sem tudok mindent rögtön, nekem is sokszor kell visszatérnem 1-1 anyagrészhez (egyetemista vagyok). Motiválni próbálom, mert tényleg mintha a béka feneke alatt lenne az önbizalma... Úgy érzem ez valahol az édesanyja miatt van, mert ő nem úgy kezeli a sírásokat, hogy próbálja megnyugtatni, elterelni a figyelmét, hanem hangosabbak ordít vele, meg tényleg durva dolgokat mond neki. Még sosem kellett gyerekkel tanulnom, nem tudom, mi lenne a jó módszer igazából.