Kisgyerekes anyukák, nem féltek, hogy milyen hatással lesz a járvány a gyermek fejlődésére?

Másfél éves kisfiam van. Nem is attól félek, hogy elkapja a vírust és beteg lesz, mert ennyi erővel retteghetnék egész évben az influenzától, hányós-fosós vírusoktól, hörghuruttól, stb, kisgyerekekre ezek sem veszélytelenebbek, mint a koronavírus. Persze, nyilván nem szeretném, hogy elkapja, mint ahogy más betegséget sem, de sokkal jobban féltem a nagymamámat, szüleimet, anyósékat.

Viszont egyre jobban aggaszt, hogy milyen hatással lesznek a kisfiam életére ezek a "kiesett hónapok". Mi elég aktív család voltunk, a nagyszülők hiába élnek más városban, legalább hetente-kéthetente találkoztunk (ottalvósra is), kisfiam imádott menni, nagyon jól elvan minden nagyszülővel, sokkal jobban élvezte azokat a napokat, amikor nem csak én voltam vele.

Jártunk programokra is, Ringatóra és Baba-mama klubba, ezeket is nagyon élvezte, a többi gyerekkel pont az elmúlt hónapban kezdett komolyabb interakcióba lépni, láthatóan élvezte a társaságot, szerette a programokat.

A beszéde is most indult be, most van abban a korban, hogy sok ingerre van szüksége, rengeteget tanul, mindent felfedezne, mindenre rácsodálkozik, minden újdonságnak örül.

Imád kint lenni, kismotorozni vagy akár sétálni, de a babakocsiban is szívesen elnézelődik. Szüksége is van a levegőre, ha valami miatt nem tudunk kimenni, sokkal nyűgösebb aznap. Most is kijárunk, szigorúan csak velem vagy csak az apjával, kihalt utcákra, erdőbe, nem érintkezünk senkivel. Tudom, sokan már ezt is elítélik, de erkély nélküli panelben lakunk, muszáj kimenni, amíg lehet.

Szerintem biztosan bevezetik majd nálunk is a kijárási tilalmat, tehát kisfiam akkor egyáltalán nem léphet ki a levegőre, hetekig-hónapokig talán. Én ettől rettegek. Nem csak azért, mert szerintem fontos a levegőzés, és a nyitott ablak nem ugyanaz (erkélyünk, mint mondtam, nincs), hanem azért is, mert így egy csomó tevékenységről kell lemondanunk, amik szerintem a fejlődését szolgálják.

Egy nagyobb gyereknél már nem számít annyit az időszakos bezártság, de az ilyen kicsiknél, akik most tanulják a világot, most fedezik fel, mi van körülöttük, most fogékonyak mindenre, szerintem nagyon rossz hatással lehet, hogy hetekig/hónapokig

- egyáltalán nem léphet ki a lakásból

- nincs szabadban futkározás, mozgás

- nem lát semmit a természetből, pont mikor rügyeznek a fák, nyílnak a virágok, zöld lesz újra minden (még az ablakunk is betonrengetegre néz...)

- nem találkozik senkivel rajtam és az apján kívül

- nem találkozik a szeretett nagyszüleivel (a videochatet ő még nem nagyon tudja értelmezni, csak a telefont/laptopot akarja nyomkodni, ha megmutatjuk neki)

- nem lát másik gyereket egyáltalán

- kiesnek a kis programjaink, ahol más gyerekek között kezdte meg a szocializáció alapjait

- és még tudnám sorolni...

Szerintem ez így 1,5 évesen akár a fejlődését, világhoz való viszonyát is alakíthatja (negatív irányban), és nagyon aggódom emiatt, szerintem egy ekkora kisgyereknek (és nyilván semmilyen gyereknek) nem éppen a panellakásban kellene kuksolnia egész tavasszal, nyáron. :(

Nagyon félek, hogy egész nyárig kitart ez, és jó időben már nem is nagyon tudunk kimozdulni, kirándulni.

Most még sétálunk, de már így is sokszor bűnösnek érzem magam, mert tudom hogy egyesek ezt is elítélik.

Ti hogy gondolkoztok erről?

Tudom, hogy nem ez a legnagyobb probléma a világon, tudom, hogy emberek tízezrei fognak a vírusban meghalni, és nem azt mondom, hogy feleslegesek ezek az intézkedések. Én is féltem az idősebb rokonaimat, és nem is találkoztunk még a szüleinkkel sem 3 hete, akármilyen nehéz. Tudom, hogy másoknak sokkal nagyobb problémáik vannak, meghalt családtagjuk, elvesztik a munkájukat, csődbe megy a cégük. (Mielőtt kapom az itt szokásos beszólásokat, hogy "neked tényleg ez a legnagyobb problémád?")

De ez az oldal nem csak arról szól, hogy a legnagyobb gondjaidat oszd meg, engem most az érdekel, hogy más anyukák pici gyerekkel hogyan viselik ezt a helyzetet.

Én nagyon félek attól, hogy kiesik egy egész tavasz és egy egész nyár a kisgyerekkorából, pont amikor minél többet kellene kint lennie, szaladnia, felfedeznie, füvet tapogatnia, stb.

A másik ami érdekel, olvasom sok helyen, hogy írják anyukák, hogy ők bizony tényleg nem mozdulnak ki, és már 2-3 hete nem léptek ki a gyerekkel a lakásból. Ahol kert van, ott megértem, hogy nem mennek az utcára, de sokan panellakásban laknak, és úgy írják, hogy már egyáltalán nem viszik ki a gyereket. Értem én, hogy a járvány terjedése ellen ez a leghatékonyabb mód, de ti ezt meddig tervezitek? Hiszen Magyarországon még csak az elején leszünk, valószínűleg hónapok múlva sem lesz kevesebb fertőzött, mint most, sőt. Akkor ti tényleg hónapokig nem viszitek ki a gyerekeket a lakásból?

Őszintén érdekel, nem bántásból kérdezem, csak úgy érzem, néhányan csak pár hétben gondolkoznak, pedig ebből több lesz, és én úgy vagyok vele, hogy amíg engedik, bizony leviszem a gyereket (előírásokat betartva, figyelve, fegyelmezetten, szerencsére a mi környékünkön ez nem probléma).

Köszönök minden észrevételt, választ, véleményt.