Testvér vagy inkább egyke gyerek? Ha igen, miért?

Szerintem 1 testvér mindenképpen. Mi hárman vagyunk testvérek már felnőttek vagyunk, de mindig segítjük egymást. Építkezés, költözés fuvar vagy csak lelki fröccs.

Igggen lehetnek barátai meg van olyan, hogy rosszban van a testvérével, de a testvéri kötelék örök. És jól kell nevelni őket.

Előrebocsájtom, hogy nincs gyerekem, de gyerekekkel foglalkozom.

Fiatalabb koromban legalább 4 gyereket akartam. Aztán ahogy egyre több időt töltöttem a kisebbek közt rájöttem, hogy ez bizony iszonyat nagy meló. Meg nekem szemény szerint 2 gyerekre odafigyelni nem fárasztó, ha már 3 felé kell nézzek/füleljek, akkor kifáradok pár óra alatt. Én úgy látom, hogy nekem elég az egy baba. Könnyebb, lazább, nem érzem úgy, hogy tengernyi feladatom van és sosem érek a végére. Persze, ki tudja mit fogok gondolni, ha már itt is lesz az a baba, de kettőnél többet tuti nem szeretnék (kis korkülönbséggel ha egy mód lesz rá)

Fontos a testvéri kapcsolat. Igazából szerintem negatívum és pozitívum is jár hozzá. 2 testvérem van, szeretjük egymást, de nem közeli a kapcsolatunk. Apám és a testvérje elválaszthatatlan legjobb barátok, anyám és a testvérje évekig nem beszéltek egymással, sosem voltak jóban.

Én azért örülök, hogy vannak a testvéreim. Párom, -aki egyke-, meg abszolút nem bánja, hogy nincs tesója.

Nincs univerzális jó. Valaki egy gyerekkel van el vígan, valaki lazán elbír 6-tal is.

Egy gyerekem van.

Valamikor harmat akartam, aztan letettem rola. Eloszor is uyg erzem, nem tudnam ugyanazt megadni foleg erzelmi téren másnak, mint az egy szem gyerekemnek. Nem hiszek abban, hogy ugyanúgy lehet szeretni két embert, különbség téves nélkül. Alap az is, hogy az ember akaratlanul is össze hasonlíthatna őket és az sem jó. Már nem vagyok mai csirke, úgyhogy biztosan nem lesz több, de egy percig nem banom, hogy igy dontottem.

Nekem amúgy van testvérem. Gyerekként utaltuk egymást. Ő volt a kicsi, neki mindent szabadott, én meg a nagy, akinek mindent tudnia kellett. 3 év korkülönbség van köztünk. Sokat kellett vigyáznom rá, haza vinni oviból, iskolából, stb. Ma olyan semmilyen a viszonyunk, kb évente ha találkozunk.

Van egy 2 éves lányom. Augusztusban fog születni a fiam.

Én egyke vagyok, a férjemnek van egy húga.

Én sokáig amellett voltam, hogy nem kell testvér, mert a férjem is, meg az anyósomék is mindig mesélték, hogyan ölték egymást a férjem meg a sógornőm.

1 éve halt meg anyósom, a férjem utolsó élő rokona a húgán kívül, és most látok bele, hogy azon kívül, hogy gyerekként mennyit ölték egymást, most mégis mekkora támaszt nyújtanak egymásnak, és mennyire sokat jelent mindkettőjüknek, hogy itt van a másik.

A karantén pedig rátett egy lapáttal, hogy tényleg jó dolog a testvér. Látom más családoknál, mikor lenn vagyunk (szigorúan 2 métert betartva), hogy milyen jól el labdázgatnak a testvérek, meg eljátszanak egymással, az én lányom meg nem tud magával mit kezdeni, csak minket nyúz 0-24, hogy játszunk vele. Amivel nincs is baj, mert szívesen játszunk vele, csak neki ez nem elég, folyton elégedetlen, mert hiányzik neki a gyerek társaság.

Szóval igen, vannak hátrányai egy testvérnek, de én lassan kezdem úgy látni, hogy sokkal több pozitívuma van és egy percig nem bánom, hogy lesz testvére.

Több gyerek viszont nem lesz. Ezt a férjemnek is leszögeztem.

Lesz egy egészséges kisfiúnk, van egy egészséges kislányunk, ott lesznek egymásnak, ha velünk bármi történne, de egy harmadik gyerekre se időnk, se pénzünk, és az már tényleg több negatívummal, mint pozitívummal járna.

"Annak ellenére", hogy testvéremmel "öltük egymást", mindig tudtam, hogy két gyereket akarok. Aztán megszületett az első és nagyon sokáig nem akartam. Majd csak lett, 3,5 év korkülönbséggel. És nagyon nehéz. De közben nagyon jó.

De te marhára ráérsz eldönteni.

Mi is sokat gondolkozunk ezen. Vagyis inkább én. A férjem egyértelműen testvérpár. Én is csak azért gondolkoztam, mert nem sok kedvem van újra a terhesség ez.

De úgy gondolom, jó egy testvér. Nekem is van nővérem. Gyermekkoromban nekem nagyon fontos volt, hogy van tesóm. Sokat játszottunk együtt. Nagyon jó volt, nem szerettem volna egyke lenni. Most is gyakran beszélünk, habár ritkán találkozunk.

Férjemnek is van egy bátyja. Ők is jó tesók voltak, jó barátságos ápolnak.

Nem szeretném ettől a remek érzéstől megfosztani a fiamat. Így reméljük hamarosan összejönni a kistesó

Én nagyon testvérpárti vagyok, 2 tesóm van, gyerekem még nincs, de ha nem lesz akadálya én is három csemetét szeretnék.

Nem akarom megsérteni az egykéket, mert nagyon jó barátaim között is van, és persze nem lehet általánosítani, de egyszerűen bármilyen jó neveléssel nem lehet pótolni a testvért. Bizonyos helyzetekben igenis kiütközik, ha valakinek nem volt testvére.

Annyi élményt adnak egy életen keresztül a testvérek. Ott van mikor kicsi vagy, mikor ovis, mikor sulis, mikor először vagy szerelmes, mikor házasodsz, mikor gyerekes születik, mikor meghal anyukátok, s még azután is életetek végéig.

Nem úgy van ott veled mint egy anya, vagy egy barát. Egy testvéri kapcsolat egyedi és összehasonlíthatatlan.

Mi is rengeteg öltük egymást a testvéreimmel, de emellett nagyon sokat köszönhetek nekik. Ők ott voltak mindig, amikor senki más. S most, hogy így mindannyian felnőttek vagyunk, ez még fontosabb.

Korkülönbség: szerintem a nagy és a kicsi is jó.

A két nővérem között 2,5 év van, az idősebbiktől 10 évvel vagyok fiatalabb. Azért mert anyáék nagyon sokat gondolkoztak azon, hogy tudnak-e vállalni. Szerencsére tudtak, és senki nem bánta meg.

Visszatérve az én terveimre: ez függ majd a jövendőbelimtől is, én egyelőre nem vagyok elrettenve a 3-tól, 2-3 éves korkülönbséggel.

Kamaszkortól kezdve nekem jobb volt, hogy idősebbek a testvéreim, kivolt járva nekem az út úgymond, de kicsiként nem tudtunk úgy együtt játszani, így én zárkózottabb, magában is elvagyós lettem. Ezért szeretnék kisebb korkülönbséget, jobb ha együtt nőnek fel.

A rokonoknak mondd azt, hogy "hát még nem tudjuk/majd meglátjuk/ most csak a picivel tudunk egyelőre foglalkozni/ messze van az még stb.

Ti is ráértek ezen gondolkozni, meglátjátok hogy megy a szülőség :)

Gratu a picihez!

Nincs testvérem, szarrá untam a gyerekkoromat egyedül, úgyhogy biztos volt, hogy az én egyerkemnek lesz testvére!

2,5 év van közöttük, teljesen jó így! Lány-fiú, sokat játszakak együtt, segítenek egymásnak, törődnek egymással, na meg balhé is van bőven, így legalább kitanulják egymás között az ilyen helyzeteket is. Nekem ezek mind hiányoztak, mert bár anyagi szinten szinte mindent megkaptam, egyedül voltam, barátaim sem nagyon voltak, aki volt is keveset találkoztunk