Mi az ideális korkülönbség? Egyáltalán, kell e testvér? A nagyobb gyerek nem érti még, hogy neki is "jót tesz" a társas képességek szempontjából, ha nem egyke. Nem? Ez csak később derül ki.

elso vagyok, bocs:

kistestvért,nekem így lenne kerek a család és a testvéri viszony szerintem nem csak természettol, hanem neveléstol is fugg. Remélem, menni fog:)

Egyszer Dr.Czeizel Endre beszélt arról a Liptai Klaudia műsorában, hogy miért jó, ha egy gyereknek van testvére. Sajnos arra, hogy mit mondott, már nem egészen emlékszem, de valami ilyesmiről volt szó:

[link]

A testvér többek között pont ezért fontos, hogy a gyerek megtanuljon osztozkodni. Hogy megtanulja már kiskorában, hogy nem ő a világ közepe (ez nem egyenlő azzal, hogy nem szeretitek!), és nem kaphat meg mindent, amit csak kíván, illetve, nem minden az övé. Ez fontos, hogy később normális világképet építhessen ki magában.

Nekem hugom is van, és nővérem is (én is lány vagyok), gondolhatod, hogy nálunk sem maradtak ki a testvéries veszekedések. :) Szerintem ez ne legyen visszatartó erő, másrészt lehet ezt korrigálni is (már a kistesó születésétől kezdve oda kell figyelni a jó viszonyra, s arra, hogy a nagy sose legyen féltékeny a kicsire).

A korkülönbségről: megvannak a hátrányai és előnyei is mind a nagy, mind a kis korkülönbségnek. Ha nagy (több év) a korkülönbség, akkor a nagy már jobban megérti, hogy mi történik, hogy kistesó jött, és most ő van a középpontban, és talán kevésbé tekinti riválisnak, ez pedig hozzájárulhat a későbbi jó testvéri viszonyhoz.

Ha viszont korban közelebb állnak egymáshoz, akkor jól eljátszanak együtt, és ez nagyon fontos. Minimális rivalizálás biztos lenne, de ez nevelés kérdése.

Mindent összevetve, szerintem fontos a kistestvér.

Szia! Én saját bőrömön és saját környezetemben tapasztalom azt amit most leírok. Nekem 5 évvel fiatalabb öcsém van, páromnak 5 évvel fiatalabb húga. Már akkor elkezdődtek a veszekedések a féltékenykedés és egymás marása, mikor a kicsik még csak 3-4 évesek voltak, mi meg 8-9. És ez a mai napig tart, sőt, ahogy a kistesóink beléptek a tinédzserkorba és még elviselhetetlenebbek, bunkók, tiszteletlenek lettek, csak fokozódik, ahelyett, hogy múlna. Mostmár ott tartunk, h 19 éves felnőtt létemre én sírom el magam ha összeveszünk a testvéremmel, úgy meg tud bántani. Párommal a hugával is ugyanígy romlik folyamatosan a kapcsolat. Állítólag felnőtt korunkra ez elmúlik...hát nem tudom, bennem biztos meg fog maradni a tüske, h miket művelt ellenem a kisöcsém, sőt, azt is eldöntöttem, hogyha gyerekem születik, nem ő lesz a keresztapja, mert nem érdemli meg. Tehát a következtetés, amit levonok, hogy az 5 év körüli korkülönbség a lehető legrosszabb.

A legjob az, ha csak 1-2 év van a kicsik között,akkor nem fognak annyit veszekedni, olyanok lesznek mint a legjobb barátok. Ilyenekből is van jó sok példa a közelemben.

Semleges a dolog, ha a testvérek között már nagyon nagy a korkülönbség...8-10 év, mert ahogy írtátok is, a testvér már inkább pótszülő lesz, de ez még mindig jobb, mint az állandó marakodás.

Persze ezek csak az én megfigyeléseim és véleményem,mindenféle tudományos alap nélkül :) remélem segítettem...

mindenképp jobb, ha kisebb a korkülömbség, tesóimnál is tapasztaltam, bátyam és köztem 13 hónap van, az öcsém 5 évvel fiatalabb. Pároméknál is ő és az öccse között 13 hónap van, a húga pedig 12 évvel fiatalabb.

De az öcsém, és a párom húga is olyanok szinte, mint ha a mieink lennének.

A lányom és a fiam között 14 hónap van, igaz ők nagyon féltékenyek, de meg kell nekik tanítani, hogy nem szabad egymástól sajnálni semmit. Most már elég jól haladunk... :D

Én mindenképp a kis korkülömbség híve vagyok.

Lányom már ovis, a fiam jövőre lesz, de külön csoportba fogom őket íratni, így majd reményeim szerint jobban eljátszanak majd este egymással, nem unják meg egymást olyan hamar.