Anyukákat kèrdeznèm, hogy milyen a kapcsolatotok 6 èv körüli kislányotokkal?

Nagyon jó, de épp ő is egy nagy változáson megy keresztül, úgyhogy figyelnem kell. Nála kimaradt a dackorszak, egy kifejezetten simulékony, kedves, okos kislány, de most kezdi bontogatni a szárnyait, mindenről véleménye, elképzelése van és nagyon ragaszkodik az ötleteihez. Sokszor makacs és szemtelen. (csak velem) Nyilván ez egy érési folyamat, távolodik el, ami természetes, de közben rengeteget bújik, igényli a közös tevékenységet, stb.

Igyekszem egyre nagyobb teret adni neki azokban, a kérdésekben, amiben lehet és így nincs felesleges súrlódás.

58%os,ne ugass ha nem tudsz érdemben hozzászólni. Állandóan te, komolyan nem unod?

Kérdező, nem történt valami? Az apja ilyenkor hogyan reagál, mit csinál?

Azért az erős, hogy odacsapnád a falhoz sztem kedves válaszoló.

Kérdező nekem ugyan fiaim vannak, az egyik most lett 7, de ő akkor szokott ilyeneket mondani, ha büntit kap, mert olyat csinál.

Tény, hogy beszűkült ide a kert határáig, de valami oka csak van nálatok.

Próbáltál vele beszélgetni? Vagy mondjuk az apja kiderítené, ha neki jobban megnyílik?

Óvónő nekem azt mondta, hogy most is nyílik az értelmük, felfedezi önmagát, próbálkozik az önállósággal, mintha kamasz lenne, de mégsem. Nyílik az öntudata, sokat felesel, befigyel a szelektív hallás, a csúnya beszéd(holott nem beszélünk csúnyán előtte, erre figyelünk), érdekli a teste reakciói, a nemiszerv működése. Szemtelenkedik, néha komolyan olyan, mintha ez valami átmeneti korszak lenne a kamaszkorba. Persze nem csapkodnám falhoz, hanem igyekszem engedni az önállóságát, mondjuk megcsinálhatja a reggelijét pl egy rántottát, de a csúnya beszédet nem engedem. Ő is csúfolódni próbált, hogy csúnya vagyok, ráncos a szememnél vagy csúnya csíkos a hasam, vagy nem szeret, bevallom, én visszavágtam, hogy én sem, akkor megdöbbent és visszakérdezett, hogy nem szeretsz? Azóta ezt nem mondja, de csúfolódni az öccsével szokott néha.

Nehéz, tény és való, de ki kell deríteni. A fiam azt mondta, azért csinálja, mert unatkozik, akkor elmagyaráztam neki, hogy ha unatkozunk, sem csinálunk ilyeneket. Lehet, csak nálatok is ennyi a gond. Nem éri elég inger, hiába tudja, miért van, nem érti, miért nincs játszó, vagy ovi vagy csavargás, vagy bármi.

Próbáld közös programokba bevonni, a fiam imád főzni sütnni pl. Vagy csináljatok sólisztgyurmát. Ilyenkor lehet beszélgetni, mit érez, mondhat bármit mert te figyelsz rá.

Az enyém auti, adhd, nem makacs, hanem kitartó, nem akaratos, hanem önálló, de nehéz vele sokszor, ilyenkor arra gondolok, hogy ő olyan, amilyen én akartam lenni az ő korában. Erősen kiáll magáért. Imádom, ő is imád, van, hogy mondja, hogy utál, mondjuk most csokit reggelizett volna, és berágott hogy nem engedtem, de felvilágosítottam a hetekkel ezelőtti székrekedés és a hogyan haljunk meg cukorbetegségben dolgokról és könnyen kijött a hisztiből.

Sokat bújik és beszélgetünk egész nap, van különtöltött ideje is(most karantén alatt 2 óra kb) viszont rajtam kívül más nem bír vele, se rokon, se az oviban, egyedül a bölcsiben volt egy darab gondozó, akivel szintén megvolt a közös hang.

Szerintem csak figyelni kell rájuk és mindig biztosítani, hogy szereted őt és okkal teszed, amit teszel, az okot meg elmondani, mintha matekot magyaráznál. Ha meg rossz megoldàst választottál, el kell ismerni és bocsánatot kérni.

Én is erősebben fogtam le a lábát, mikor rugdosott “jàtékból” volt benne feszültséglevezetés is majd bocsánatot kértem az erős szorításért, majd ő is magától bocsánatot kért UTÁNAM a rugdosásért.

Ha kell neki 2 perc lehiggadni, mondom, hogy tombolja ki magát a szobában, mert ha mindketten egy helyen tombolunk, akkor balhé lesz. Ha nem megy, én megyek kicsit ki a helyiségből, mert nekem is van, hogy kell idő lehiggadni. Ez új, amit bevezettem, korábban csak ölelés ment enyhén lefogva, ami 10ből kilencszer működött, már erősebb nálam, nem tudom tartani, csak idegesebb lesz tőle.

Sokszor ellent mond, viselkedik kiakasztóan, csakazértis felmászik, piszkál, nem hagyja abba a játékot, mikor már kiakaszt vele akkor sem, de nem robotom van, hanem gyerekem, önálló gondolkozó lény, gondolkozni is tanítanom kell, ahogy viselkedni is.

Az indulat bennem is megvan, néha csak ráülnék egy rugdosódós visításnál moccanni se bírjon, fogja fel, hogyha akarnám összetörhetném, meg nekem is rögzült a szüleimnek hála az idegből pofon/ütés(nem vertek agyon, csak akkor kaptam szerintük, mikor kellett(szerintem nem) de küzdök ellene, hogy az én gyerekem valóban szeressen és bízzon bennem és legyen önbizalommal teli, határozott, magáért kiállni képes felnőtt úgy, hogy nem nyom el másokat(a szükségesnél jobban).

5 éves a lányom.

Változékony a hangulat. Nagyon dacos tud lenni.

Nekünk is volt sértegetős időszak. Akkor mindig elmondtam neki, hogy ez rosszul esett. Volt, hogy a nyelvembe haraptam, hogy ne szóljak neki vissza. De ugye ő csak 5 éves én meg 32, nekem kell megtanítani hogy reagálunk bizonyos szituációkban.

Azt javaslom ne menj bele. Mond el mit érzel, amikor ilyeneket mond, akár sértődj meg, ha tényleg durva. De te ne bántsd vissza.

Beszélgess vele sokat.