Miket kell "tanítani" efy 20 hónapos kisgyereknek?

Szia, kislányom most lesz 2 pár hét múlva.

Nem tud színeket. Szavakat mond, fogalmam sincs hányat tud. Nem azért mert olyan sokat. Soha nem értettem amikor valaki azt mondja 100at is. Megszámolják? Szóval mond eleget de érzem, hogy többet is tudhatna

Minden más ok. Tud ugrálni, lépcsőn egyedül fel le menni, kismotorral ugratni(apja érdeme😱)

Legózni festeni bújocskázni, ő is elbúj,mindent ide hoz, kidob, takarít, pohárból iszik, villával eszik, testrészeket tudja, hát nem tudom ezek jutottak eszembe hirtelen. Kettőig számol 😂 Jah és nagyon hisztizni

Nem tudom mit kellene vagy nem kellene tudnia amúgy

2,5 éves a fiam. Nagyon áll a szőr a hátamon a tanítani kell témától ennyi idősen (nem ellened irányul, nehogy azt hidd). Nem ráérnek “tanulni” még azok a gyerekek a szó szoros értelmében?

Ettől függetlenül, ha tágabban vesszük igen tanítok dolgokat a gyereknek, pl a koszos ruháját rakja a mosógépbe, köszönjön, ha találkozunk vkivel és megköszönje, ha kap vmit. Ami az egyedüli konkrét tanítás az a neve, illetve a miénk a szüleié. Sosem lehet tudni mikor lesz rá szüksége, illetve mostanában jött elő az, hogy hány éves, a következő meg a hol lakik lesz. Ezeket is pl hintázás közben beszélgetve szoktuk átbeszélni.

Ha vmi érdekli azzal persze el lehet szórakozni, de egyébként meg a legtöbbet utánzásból hallomásból tanulja.

Én sem számoltam, erre rámszóltak, hogy írjam össze.

Szerintem ez nem hiteles, hogy emlékezhetnék minden szóra, amit valaha mondott. Azt mondták az is szó, ha próbálkozik, hasonlít rá, de nem az. Pl kutya-tua, mama-maa

Elvileg ezt vezetni kellene, engem is ledöbbentett másfél éves korában.

Nekem azt mondták az szó, amit tudatosan használ bizonyos dologra és hasonlít a rendes szóra, tehát ha kutyára azt mondja, hogy meme, az nem, de a tua igen. Első vagy utolsó szótag is igen, illetve ha kutyára mutat és vau/vaa az is.

Ha csak néz a semmibe, gagyarászik és benne volt hogy pápá, bubu, tata, az nem, hiába értelmes ha jól használják, csak véletlen jött ki neki úgy, nem tudatosan használva nem szó..

Óriási a szórás ilyen pici korban, legfontosabb inkább a nyugalom, mert ha azon izgulsz, mit tud és mit nem még, pont az hat gátlólag minden irányú fejlődésére, szakmabeliként írom. Még beszélni is ráér, ha még nem egészen 3 éves. Játssz vele -persze olykor hagyd önállóan is játszani-, a játékba építsd bele mindazt (sorról sorra, meg visszatérően), amit szeretnél hogy tudjon majd, de úgy, hogy NE vegye észre (7 év alatt NEM tanítunk direktben!!).

De ne teszteld, hogy tudja-e már...

Türelem, rózsát terem. Úgyis időben kiderül arról a KEVÉS gyermekről, ha fogyatékkal él. Kevés = 1-2%-uk, sőt, annak is a java csak enyhe fogyatékkal élő, vagy sni csupán.

Természetes, hogy nem érdekli, amikor mondogatod: melyik milyen színű, ez a normális még 5-6 évesen is. A JÁTÉK érdekli. Élvezd a játékot és emiatt mondj színt, méretet, viszonyítást stb... Pont ettől fejlődik a gyermek, sőt, részben még kisiskolás korban is. Ha érdekel, megírhatom neked az agyi érés analógiáit is (ha majd megint erre járok), de most ennyi.

Ha szeretnéd, legközelebb bemásolom neked az ONAP (Óvodai Nevelés országos AlapProgramja) vonatkozó részét, hogy az óvodás (és a még kisebb) gyermek legfejlesztőbb és alap esetben szinte az egyetlen fejlesztő tevékenysége a szabad, spontán játék.

Végre egy rugalmas szülő... (Nem a liberalizmust értem ez alatt! És nem is a libero-t... ;) ) Őszintén örülök ennek! Sokan csak kötik az ebet a karóhoz, mert a félelmeikből eredő szokásaik rabjai. Biztos ami biztos. A biztosan garantált baj a szokáselvű nemgondolkodás.

Ellenben a kérdező szerencsére végiggondolta a különféle meglátásokat, ez elismerésre méltó!

Nyilván egy szakember többet tud kihozni egy gyermekből, azonban, komolyan mondom, ha csak annyit tenne minden szülő, hogy nem parázna, és inkább szakszerű forrásokból tájékozódna, hogy mi miatt kell aggódni, és mikor nem szabad aggódni, akkor töredék ennyi problémás (magatartás zavaros, szorongó, neurotikus, megfelelési kényszeres) gyermek volna a világon.

Tojj magasról arra, hogy nagy a "nyomás", alias szülői versengés! NEM az a mérvadó, hanem a gyermeked jókedve, egészsége, fejlődése! Ezt nem a másik szülő diktálja, oké? :) Nem mondom, hogy a szakember mindig tuti, folynak szakmai viták, már amiben... De a szakember mégiscsak átfogóbban látja az adott helyzetet, és jó esetben az ütköztetett szakmai érveket is végiggondolja.

Ezért is hasznos a szakirodalom - a szülői versengés helyett.

Ezért érdemes mind több szakmai forrásból tájékozódnia a laikus szülőknek is, mert igenis bárki képes legalább alapfokon megérteni a gyermekpszichológiai ágak ismeretanyagát. Csak hát olyan szakkönyv kell. (Nem pedig az oldalszámot növelő fél-latin, fél-görög féltudományos.)

Remek szakirodalom pl az alábbi, 100-as IQ-val is remekül érthető (és ez nem neked szól, kedves kérdező, mert nem ismerlek, nem ítéllek meg), szóval szinte bárkinek ajánlom, főleg ha már van saját gyermek (bár időben lett volna ideális, még gyerekvállalás előtt elkezdeni tanulni erről), pszichológiai megfigyelésekkel alátámasztva:

Mérei-Binét: Gyermeklélektan.

A könyvtárakban több példányt tartanak ebből.

Kiemelten ajánlom továbbá dr Vekerdy Tamás gyermekpszichológus (nem mellesleg közérthető) szakkönyveit, youtube előadásait, szertettel.