Van akinek csinal igy a 2 eves gyereke?

A dackorszakban (nagyjából másfél és 3 éves kor között, vannak kisebb eltérések egyénileg) a kérés általában falra hányt borsó.

Ugyanakkor minden életkorban célravezető, ha a probléma, a jelenség, a tünet OKÁT kiderítjük. (Olykor csak szakember által sikerül.) Ezer oka lehet, látatlanban nem tudjuk megmondani, számos tényezőtől, körülménytől függ, hogy mi az oka nálatok ennek.

Felmerülhet a kérdés benned esetleg, hogy addig mit tegyél, amíg nincs felfejtve az ok. A kompromisszum a kulcs, dackorszakban. Máskor is, de főleg akkor. Azaz következetesen tiltsd, amit kell -ez nem érvényes pl az evés módjára, a nemi önkielégítésre, a hadaró beszédre, pontatlan kiejtésre stb-, UGYANAKKOR mindig tedd hozzá, mit szabad neki, akármit is reagál arra. Éreztesd vele újra és újra -megfelelő helyzetben-, hogy mindig ugyanazokat szabad és ugyanazokat nem szabad neki. Mindig konkrétan fogalmazz, ne általánosságban. ("Ne rosszalkodj" - ennek semmi értelme, nem tudja értelmezni. "Ne nyúlj a forró kályhához!" - ennek van értelme számára, tehát érti, elég konkrét, legalábbis a kályha szó, és rámutatás egyértelmű, a forrót meg ugye jobb, ha meg se tapasztalja.)