Mikor fog erről leszokni? Hogyan szoktassam le?

Megdöbbenéssel tapasztalom, hogy akik azt preferálják, hogy a gyerek a szülővel aludjon el, azt 0-ára lehúzzák.

Nos, engem megmondom őszintén, nem érdekel, hogy ki milyen szakember, milyen "trend" fut most éppen, de azt tudom, hogy kicsi gyereknek szüksége van a szülei közelségére. Tőlem lehet trendi, hogy egyedül alszik el pár hónaposan, évesen - aztán van nagy csodálkozás, hogy mitől szorong a gyerek, mire felnő, pánikbeteg, antiszociális, önző, stb.

Nem véletlen az, hogy ennyi társkapcsolatra képtelen ember van - mert nem tanulják meg az együttélést, a szocializálódást.

mondom ezt úgy, hogy 22 éves gyerekem van, nem iszik, nem dohányzik, nem drogozik, dolgozik, zenél és köszöni jól van :-)

Azzz iggen!

Kiegyensúlyozott házaséletük lehetett a szüleidnek...

Nyilván volt, hiszen összejött nekik a második-harmadik-negyedik gyerek :D

Amúgy ez szerintem is nagyon gáz.

Júl. 21. 22:43-én szóltam hozzá utoljára, csak jelzem, azóta levő hozzászólások nem az enyémek.

Idézem az azóta írt hozzászólást, a kérdező is ezen a véleményen van, ahogy látom:

"Nos, engem megmondom őszintén, nem érdekel, hogy ki milyen szakember, milyen "trend" fut most éppen, de azt tudom, hogy kicsi gyereknek szüksége van a szülei közelségére."

A kérdező NEM TUD SZÖVEGET ÉRTELMEZNI (amellett, hogy legalább 3 emberbe belekötött, kettőbe, amikor még csak nem is tudtam erről a kérdésről, majd belém kötött, utána pedig hazudott is, erről már írtam akkoriban, holott a gyermekek és szülők érdekében segíteni vagyok itt és feltételezem, vannak még rajtam kívül is, akik segítőleg szóltak hozzá).

De azért ő is, és az idézett is kritizálja a szakembereket.

Mielőtt érdemben reagálok megint,

- ad egy:

a háza sajnos összeomlana a megrendelőnek, ha nem bízná kőműves szakemberre, és ács szakemberre az építését. Ettől még léteznek rossz szakemberek is, senki se vitatja.

Na de hogy ti ketten minden szakembert lenéztek... No comment.

- ad kettő:

a szakember válasza pont nem divatból születik, összetévesztitek a laikus bulvár magazinokkal. Utóbbiban sajnos gyakran divatos ál-tudományos cikkek is megjelennek (habár nem mindig).

(Én viszont tanultam elméletet, és a gyakorlott szakemberektől gyakorlatban is tanultam. Ezért bátorkodom évek óta INGYEN segíteni itt!)

Most pedig konkrétan arról, hogy a kérdező és a vele egyet értő illető

nem tudnak szöveget értelmezni:

egy szóval se írtam, hogy ha nem melletted alszik el, az elmarás volna a szülő részéről. Eleve logikátlan is ezt feltételezni pusztán ebből.

Tehát nem mondtam ellene annak az elvnek, hogy a kicsi gyereknek szüksége van az anyai közelségre.

Azonban szükség van bizonyos fajta következetességre is.

Így ez esetben arra, hogy bizonyos életkortól (12 hónapos kortól, vagy kb max 18 hónapos kortól, eközött egyénfüggő)

ne legyen ott a szülő a gyerek mellett, amikor már félálomban van, már majdnem elaludt.

Gyermekcsoportban is, babysitterkedés során is leülünk a kisgyermek ágyához, gyengéden betakargatjuk, jóéjt puszit adunk neki (a mesélés külön téma, nem részletezem itt terjedelmi okokból, de a lényeg, hogy inkább csak kb 3 éves kortól van tényleges mese IS, elalvás illetve csendespihi előtt IS, meg ettől függetlenül IS),

AZONBAN KÖVETKEZETES, SZELÍD, DE HATÁROZOTT MÓDON

eltávolodunk a terem másik végébe (gyermekcsoport esetén), illetve kilépünk a gyermekszoba ajtaján (egyéni, vagy családi közegben),

MIELŐTT LEHÚNYJA a szemecskéit.

Ha most valaki azt írná erre, hogy "jjaaaa, miért nem evvel kezdtem",

nos azon illetőknek jelzem, hogy nem ez volt az eredeti kérdés, én viszont az eredeti kérdésre válaszoltam, azonban a kérdező és tsa kötözködése során felhozott fals ellenérvekre reagáltam most, a jelen soraimmal.

Az EREDETI kérdésre júl. 21. 22:43-ig választ adtam több kommentemben is, és tehát egyáltalán nem mondtak ellen válaszaim annak, hogy a kisgyermeknek szülői közelségre van szüksége, tehát semmiféle "elmarásról" nem szóltam (a kérdező túlzó és kiforgató szavait idézve). Csak a kérdező és tsa nem tud szöveget értelmezni, kötözködni annál inkább.

Csak a lényegét kiemelve most tehát annak, amikor még az eredeti kérdésedre reagáltam: ha a gyermek észleli az elalvása előtt, hogy ott az anyukája, esélyesebben fog felriadni, évek óta milliónyi pszichológus hallja a szülőktől, hogy "jaj mit csináljak, mindig felriad a gyermekem, pedig ott vagyok mellette, míg el nem alszik..." Nos, pont ez a baj. Pont ezért hajalmos rendszeresen felriadni.

UGYANAKKOR írtam azt is júl. 21. 22:43-ig szintén itt, hogy ha mégis felriad (a tanácsom hatására hosszútávon ritkábban fog felriadni, de néha igen, EGYÉB OKOKBÓL, melyekről itt nem tettél fel kérdést), akkor odamész, megvigasztalod, és mielőtt visszaaludna, határozottan biztatod megint, hogy "aludj szépen, kicsim", megpuszilod és határozottan kilépsz a szobájából, éreztetve, hogy "te már ügyesen, szépen, egyedül is tudsz aludni" - ezt el is mondhatod neki, adott esetben.

UGYANAKKOR mindez nem mond ellent nem csak a szülői közelségnek, de annak se, hogy készenlétet is jelent a nevelés, azaz bármi baj van, a felelős felnőtt (pedagógus, pszichológus, szülő, stb, tehát aki épp foglalkozik a gyermekkel) MENJEN ODA hozzá, és segítsen neki. HA baj van. Nem rendszeresen!

Ha nem érdekel a gyakorlati tapasztalatom (szakmabeli vagyok), akkor legalább ne kötözködj, hanem érvelj, és tanulj meg szöveget értelmezni, légyszíves. Felőlem kialakíthatod a rossz alvási szokásokat, ha ennyire szenvedni akarsz.

Én viszont a gyermekek érdekében válaszoltam, őszintén sajnálom, mit teszel a gyermekeddel, ha ilyen a hozzáállásod, stílusod, kérdező, hogy lenézed a szakembert, miközben se érvelni nem tudsz, sem szöveget értelmezni. És miközben ingyen segítek neked (is).

Látom, téged, kérdező, téged az sem érdekel tehát, mi lesz a gyermekeddel. Ha érdekelne, akkor nem önigazolásból írnál ki kamu kérdést, hanem sokféle válaszon elgondolkodnál, kötözködésed helyett.