Miert baj ha akar?
Miert baj ha a gyerek akar es nem szeretne?
Te nem akarsz semmit ?
Miert kell raszolni ezert?
" nem akarok hanrm szeretnek" falra maszok ettol
Az úgynevezett "jólneveltség" - akár mit is értsünk ezen - a kölcsönös és folyamatos kommunikációban alakulhat ki, amelyben a gyerek finom érzékelésre tesz szert az emberi viszonylatokban, és bármilyen hihetetlen "magától" is tudni fogja, hogy mikor, kivel, mit lehet és mit nem.
Persze, hogy vannak dolgok, amiket tőlünk szavakban is meg kell tudnia - például valamikor kilenc és tizenegy éves kora között, hogy hogyan kell udvariasan akárkinek jó napot kívánokkal köszönni, vagy hogyan kell egy válaszlevélben megszólítani valakit, aki levelét mondjuk Kovács Emilné-ként írta alá... (Nem, nem Kedves Emilné-ként, ahogy gyerekük hiszi, ha keresztnéven szeretné szólítani, hanem Kedves Kovács Emilné-ként - a meghökkentő magyar névhasználati szokások csak ezt teszik lehetővé.)
De, ami fontos, az nem a szavakon múlik!
Az akarat megtörése pedig, bármilyen formában, az alattvalóvá nevelés fontos eszköze. Döntsük el: fütytyentésre ugró alattvalót, vagy öntudatos, a valósághoz ragaszkodó állampolgárt akarunk-e nevelni gyerekünkből.
Vekerdy "kozmunkas" velemenye
válasza: válasza:9 és 11 éves kora között tanuljon meg normálisan köszönni??O.O Mifelénk már a nagycsoportos ovisok is udvariasan köszönnek, megfelelő megszólításokat használva.
Vekerdy meg elég elvarázsolt fazon, ha rajta múlna tele lenne a világ egomán életképtelen gyerekekkel.
válasza:Igen, Vekerdy-ről szerettem volna én is még írni.
Hiánypótló gondolatai vannak, és szuper, hogy "volt" az országnak. De egyrészt a véleménye egyfajta álláspont, nem törvény, másrészt eredendően nem a mi (az ellenirányba túlkompenzáló, sírni hagyott, idomítva nevelt volt kulcsosgyerekek) voltunk az eredeti közönsége, hanem a szüleink generációja. Nekik nagyon is kellett hallaniuk, hogy ne törjék rommá a gyereket.
Ha most lenne pályája kezdetén/delén, és a "nem"-et sose hallott, alkalmazkodni képtelen, helyüket nem tudó, szüleiktől káromkodva követelő gyerekeket látná először, talán másképp hangsúlyozna, vélekedne
És jön a megszokott intés, helyreigazítás:
- Nem akarom, hanem szeretném!
Nemsokára majd hallgathatjuk a panaszokat: nem akar tanulni, nem akar figyelni; nem akarja megcsinálni; nem akarja elpakolni, nem akarja az új ruhát felvenni...
Vagy éppenséggel: nincs akaratereje! Sőt, sajnos azt is hallhatjuk (szülőktől és pedagógusoktól egyaránt):
- Meg kell törni az akaratát!
Szerencsére ez manapság ritkábban sikerül, mint szeretnénk.
Meg ez lemaradt tole
Mi az hogy "nem"et sose hallott? Szted nem hall eleg nemet szerencsetlen? Ne nyulj hozza, ne vedd a szadba, ne menj oda....ez mit sem valtozott
Alkalmazkodni keptelen? Hiszen szuletesetol fogva folyamatosan a vilaghoz alkalmazkodik. Minden uj neki. Mar hogy ne alkalmazkodna? Hiszen csak ugy tud alkalmazkodni
válasza: válasza:Nagyon átlátszó szerintem is, és nem értek egyet vele.
Szerintem nem 9 éves korában kellene pl köszönni tanítani a gyereket.
Az én lányom 4.5 éves, de már tud köszönni.
Valamint én is kijavítom, ha azt mondja, hogy "de én akaroooom!" Nem akarom, szeretném. Ha most nem tanulja meg a különbséget, később sok problémája fog akadni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!