A gyerekem rossz vagy én vagyok rossz anya?

Sajátos nevelési igényt elhanyagoltság, trauma, rossz nevelés is okozhat, az nem azt jelenti, hogy beteg, hanem hogy jelen pillanatban máshogy kell hozzáállni, mint a többi gyerekhez. Persze ezt okozhatja tartós betegség, vagy akármi, de ez nem azt jelenti, hogy BETEG!

Ő szerintem egyszerűen ilyen, biztos nagyon magányos is, de oviban azért vannak gyerekek, de ha nem jó ovi, nem nagyon segítheti a dolgait, barátkozás, elfogadás..

Amit tudsz tenni, és szerintem eddig is jó lett volna, nekiállsz és felhajtasz pár barátot a fiadnak. Leszólítasz anyukákat, érdeklődsz kivel van valamennyire jóban és nagyon bedobod magad, hogy akarjanak veletek lógni, kedves vagy, sütsz sütit, ha együtt vagytok te is szórakoztatod a másik gyerekét, megpróbálod egymáshoz terelgetni őket.. Nekem bejött, az első barátai így lettek a lányomnak. Persze nem mindenki vevő rá, de szerintem ez kell a gyerek egészséges fejlődéséhez, hogy sok pozitív visszajelzést kapjon, megerősödjön, bátrabb, nyitottabb, alkalmazkodóbb legyen, ezt pedig nálad jobban senki sem tudja menedzselni.

Az én gyerekem is rosszul ragoz, tudom, hogy azt mondják ne javítgasd, de ha megismétled minden alkalommal utána helyesen és visszakérdezel, jobban rögzül, továbbá egy logikai magyarázat is kell mellé. Van millió ilyen feladat, könyv, játék, szójáték, nálunk ez is gond, már nagyon szépen helyrejött ahhoz képest, hogy teljesen érthetetlen volt a beszéde. Egyébként hat éves lányom van, aki túl barátságos, egy kis pukkancs, de tudom kezelni, több barátja van, de ha gondolod írj, Budai agglomerációban lakunk.

Kicsit szorosabban kell fogni, többet magyarázni, sokszor nagyon megértőnek lenni, ami már elkényeztetés kategóriába esik másoknál..Kicsit idomítós és professzoros a nevelés, ami beválik, nagyon utána kell menni a magyarázós összefüggéseknek, és előre vetíteni a lehetséges következményeket, mert ha értik a világot, jobban akarnak alkalmazkodni..Persze nem gond, ha ehhez nem mindig van türelmed, senkinek sincs mindig, az se árt, ha néha beparancsolod, mert muszájjal lerendezed, de igazán hatásos csak a rengeteg felépített magyarázat és meg kell róla mindig győződni, hogy érti e..

Lehet idegrendszeri èretlensège. Nem vagy rossz anya, lehet, hogy a szokàsostòl eltèrően van ,,bekàbelezve" ès mindenki pròbàlnà a hagyomànyos keretek közè szorìtani.

Zavarhatja bizonyos ètelek àllaga, bizonyos ruhaanyag èrintèse, tùl sok zaj, túl koràn kelès, nehezebben tanulja meg a kellemetlensègek eltűrèsèt. Előbb-utóbb kinövi, csak lassabban èrik.

Abban vagy "rossz", hogy nem próbálod megérteni, hogy mi fán terem az SNI és rábízod az államra a fejlesztését.

Heti 1 ovis, jellemzően csoportos fejlesztés lópikula még egy BTMN-es gyereknek is, nemhogy egy SNI-snek.

Neurológus kellene és neuropszichológus, pontos fejlesztési terv, amit otthon is megtámogattok, nem bagatellizálni, meg legyinteni, hogy "jaj, nehéz gyerek, másnak ilyen nincs".

Dehogy nincs. Van. És nehéz igen, de nehéz is marad, ha nem adsz meg neki mindent (és még úgy is lehet nehéz marad).

Bár az én gyerekem fiatalabb, nála ugyanezekkel a tünetekkel autizmust diagnosztizáltak, szóval tudom, hogy milyen nehéz és fárasztó. (ne érts félre, nem azt mondom, hogy a gyereked sérült, csak átérzem a helyzeted)

Ne ostorozd magad, nem te rontottad el. Egy átlagos gyereknek elég egyszer-kétszer elmondani valamit, egy sni-nek lehet hogy századjára se használ. Nem tudsz mást tenni, mint barátokat keresni neki, sokat, sokat és mégtöbbet foglalkozni vele és végtelenül türelmesnek maradni. Igazodjatok egymáshoz, ugyanakkor feszegesd a határait.

Kitartást kívánok!

Az én hasonló nehéz eset lányom is autizmusban érintett...

De akármi is, a heti 1 logopédia tényleg semmi gyakorlatilag. Az idegrendszerét kellene keményen megdolgozni, ebben a korban már nem sz@rakodnék TSMT-vel, egyből mehet az alapozó terápia, heti 3 alkalom, nem 2, és úgy készülj, hogy 1,5-2 év, esetleg még több is. Utána még egy homloklebeny tréning, az rövidebb.

És sajnos még így sem lesz sosem könnyű, "normális" igazán. Jobb lesz, de a probléma nem fog nyomtalanul eltűnni.

Ami még teljesen biztos: NEM a te hibád, NEM te csinálod rosszul, NEM miattad van!!! Soha, de soha, de soha ne hagyd, hogy ezzel "vádoljanak", nincs ennél mérgezőbb, miközben már így is szenvedsz eleget a gyerekkel... Engem ezzel nagyon keményen támadtak gyakorlatilag a gyerek születése óta, folyton csak ezt hallgattam, úgy tönkrementem bele, hogy azóta sem jöttem helyre. Ha lehetne, büntetnék mindenkit, aki ilyesmivel áll bele egy szerencsétlen, kínlódó anyába! És a legjobb büntetés egyébként az lenne, ha az adott nagyokosnak születne egy ugyanilyen gyereke...