Más is volt/van így kiborulva 22 hós mellett? Részletek lent.

szerintem most még a hormonok is beleszólnak meg a meleg amikor eleve türelmetlenebb ingerültebb az ember.

talán nem is alszol olyan jól éjjel és ez is lehet ok.

ha nem fogad szót és kárt teszt -amit irtál a telefonokkal- én már az első tel. ledobás után is elvettem volna tőle és valami egész mást adtam volna a kezébe.

az hogy a nagymamák azt mondják a gyerek is idegbeteg lesz mint Te hát ez csak őket minősiti.

saját tapasztalat hogy a gyerek ott a nagyinál egész másképp viselkedik mint otthon veled.

ha nem akarod ütni -gondolom nem- és a rászólogatás is eredménytelen legyen egy pár játék a tarsolyban amivel elterelheted a figyelmét.

lehet hogy nem tudja levezetni a feszültségét jár eleget játszótérre ki tudja mozogni magát nem unatkozik sokat ? szóval egész sok minden miatt viselkedik igy vagy egész egyszerüen csak érzi hogy már most kevesebb figyelmet kap és igy reagál... tudom hogy fáradt vagy de keressetek olyan elfoglaltságot amikor csak ti ketten vagytok és játszatok valamit ami nem erőszakos.

remélem megoldódnak a gondjaid./ gondjaitok.

Bár én nem várok második babát, de a 23 hónapos fiammal én is így vagyok.

Következetes próbálok lenni, ezt persze nem szereti :) Ilyenkor sír..... Persze ekkor kedves mama (anyósom, együtt élünk - nem a nyakán, inkább ő a miénken-) rombol be a szobába, hogy ne bántsd a gyereket!!!

Mondom sarokba állítottam, mert dobálózott, vagy olyasmit kért amit nem kaphatott meg és ezért hisztizett stb.....

Anyukám ugyanez.

Kiborító egy idő után. Sokáig tolerál az ember, de én már próbáltam szép szóval is megmondani, meg kicsit kioktatóbban is előadni, hogy nincs szükség az okoskodásukra. Továbbra sem érti egyik sem, hogy a férjemmel mi nevelnénk a gyereket. :(

Aztán csak, hogy felvidítsalak egy sztori az amúgy is hosszúra sikerült posztomhoz:

Boltban persze a gyereknek az kéne amit nem szabad (3 az 1-ben kávé :) ?!).

Nem kaphatod meg, gyere van helyette pogácsa.

Földre dobja, nem kell, majd földre veti magát..... hiszti.

Mondom akkor gyere kicsim induljunk (belül dühöngök, és sírok, hogy má megin mér az én kölköm csinálja) bájos mosoly arcomon.

Utánunk áll sorban bácsi, megkérdezi: MÉG BÍRJA???

Mondom (széles mosollyal) még igen.....

A bácsi mindezt úgy adta elő, mintha ősöreg cimbik lennénk, és a nap 24 órájában a gyerekkel meg velem lenne. Plusz mintha mindig ezt csinálná a fiam, akit akkor látott először.....

Persze jobb tanácsokat is kaptam már.

Szóval dac korszak, baromi nehéz. Nálunk is van popira csapás ha nagy a baj, de nálunk a sarokbaállítás használ. Utána mindig bocsánatot kér és puszit ad.

Kitartás, én is csak reménykedem, hogy mihamarabb elmúlik :)

Az én 22 hónapos kisfiam is kibírhatatlan lett mostanában. Hisztizik, mindig az kéne neki amit nem szabad, dobálózik a kajával és a játékokkal is, ..... Tudom, ez nem vigasztal, de hidd el, ez a kor erről szól. Majd kinövik. Én legalábbis mindig ezzel biztatom magam. Én is többször rácsaptam már a kezére, és a pelenkás popsijára. Ilyenkor nagyon szarul éreztem magam, és mindig megbántam. De amikor már 100x mondtam el neki aznap, hogy nem szabad, elszakadt a cérna.

Kitartás!

21:52! Ugyanezt csinálja az én fiam is!! Pont ma voltunk mamiéknál és nem érhettek hozzá, de mégcsak ránézni sem lehetett! Rájuk üvöltött és csapkodott feléjük a kezével, miközben belémbújt! Nem egyszerüen szégyenlős (mert amúgy az), hanem ilyenkor agresszív, azonnal morog, ráüvölt az emberre, ha valami nem tetszik neki. Ugyanez van akkor is, ha kérdezek tőle valamit, pl: Kérsz egy kis ezt v. azt? Rámordít, hogy NEM! Teljesen leblokkolok, hogy ilyenkor most mit csináljak, senki nem szokott így viselkedni a családban a másikkal, honnan ez a durvaság?! Főleg ha már fáradt vagy éhes! :-O Eddig még nem nagyon csináltam semmit, csak szépen rászóltam, hogy nem szabad így viselkedni, de már az én türelmem is fogytán, főleg akkor, ha az emberek csak szeretgetni próbálják, aztán megrökönyödnek, hogy milyen hisztis ez a gyerek. Olyan érzésem van, mintha a fejemre nőtt volna amiatt, hogy "csak" szépen magyarázom neki a dolgokat, nem pedig határozottan üvöltve, esetleg a fenekére csapva :S Nem ütöttem még rá egyszersem, de sokszor szerettem volna!!

Amúgy hallgat rám, mert vannak dolgok, pl. kés, villa, olló, amit nem szabad, és meg tudtam vele értetni, hogy NEM szabad! De ez más. Elég ha türelmes vagyok, vagy ezekben a helyzetekben is szigorúan fegyelmezni kell szerintetek?

Kövezzetek meg,de én ilyenkor elkülönítettem a gyereket.Szépen bevittem a szobájába,hogy akkor jöjjön ki,ha rendesen viselkedik.

Nem kellett sok idő,hogy megnyugodjon.

Ez mind a háromnál bevált,persze úgy,hogy mindíg elmondtam néhány szóban,ezt vagy azt nem szabad,mit várok el.

Ők már nagyobbak,de a módszer még működik.

Most már csak egymással veszekszenek,de olyan hangerővel,hogy zeng a ház. Na ilyenkor megy mindenki a saját szobájába.5 perc se kell,teljes a nyugalom,lehet újra együtt játszani.

Szia!

Nálunk van pár kedvenc játék, amit nagyon szeret. Én azzal szoktam büntetni, hogy ha többszöri figyelmeztetésre sem fogad szót, akkor elveszem tőle. És akkor csak este kapja vissza vagy fél óra múlva, attól függ mennyire tett rossz fát a tűzre... Illetve megmondom neki, hogy Zoli tessék abbahagyni, vagy anya elveszi a verdádat ha nem fogadsz szót. Általában ez beválik. Nekem áprilisban volt 2 éves, és egy kis méregzsák, meg totál dackorszakos... Nem egyszerű. Általában én sem ütöm meg, nem szeretem. Inkább a hangom a fegyver, vagy ez a büntetési forma. Ki kell tapogatni a gyenge pontjait. :)