Aki falun és városban is lakott,pár dolog?

Én 27-29 évesen éltem 2 évet faluban (két nyarat és két telet).

El is jöttem onnan.

Úgy éreztem teljesen el vagyok vágva a világtól. Nem tudtam menni sehova, nem tudtam csinálni semmit (csak dolgozni lehetett ott, szórakozás 0).

Ha nem volt fontos dolgom a városban, nem tudtam csak úgy bemenni, mert 1000 forint egy körre a benzin.

Volt h azért nem találkoztam a legjobb barátnőmmel, mert 2 órát kellett volna rá várnom valahol, hogy egy órára beüljünk valahova.

Vége volt a munkának, mentem haza és onnan meg sehova nem tudtam.

Gyűlöltem, főleg nyáron volt nagyon gáz.

Memondtam a férjemnek, hogy ide nem szülök gyereket.

Ha gyerek nélkül el voltam szigetelődve, gyerekkel még rosszabb lett volna.

Rengetegen élnek önszántukból falun, ők teljesen másként látnak mindent, számukra az maga a szabadság.

Én megfulladtam.

19 éves koromig laktam falun, majd 19-26 éves korom között városban, majd 26 éves koromtól újra falun.

Szuper gyerekkorom volt, csupa jo emlékem van róla. Unokatesókkal, barátokkal rengeteget jártunk össze, sose unatkoztunk. A bejárás is buli volt szakközépiskola alatt. De voltak városi barátnőim is, így ha kellett, akkor ott is tudtam aludni. De ők is sokszor aludtak nálunk.

Fősulis évek és első gyerekünk 3 éves koráig laktunk városban. Az sem volt rossz, de nekem hiányzott a falu nyugalma, hogy ismer mindenki mindenkit, igy visszaköltöztünk falura. Kistesók már ide születtek. Nem gondolnám, hogy unalmas életük lenne, sőt. Udvar tele játékokkal, jönnek a barátaik, nagytesó is jár már a barátaihoz. Van játszótér is a falun, de ritkán van időnk eljutni oda. Városban sem lenne több lehetőségük. Kirándulni igy is járunk sokfelé, ez független, hogy hol lakik az ember.

Én falun nőttem fel. Aztán bp-n ösdzeköltöztünk a párommal. Majd esküvő és jött a baba.

A lányom 2 éves koráig ott is laktunk. Aztán végre sikerült kertes házat vennünk az agglomerációban.

A legjobb döntés volt.

Most h látom mennyivel jobb nekünk itt babát nevelni mint ott volt.

Egy idő után utáltam játszótérre menni.

Én unatkoztam ott, sok játszótéri anyuka annyira "mamazilla" néha szinte valkatrak a gyerekről. Mit tud mit nem tud stb... sokáig tartott neki készülni.

Féltem h zavarja a szomszédokat a hangoskodás.

Itt kimegyünk az udvarra, van sok játék, ők szeretnek kint lenni, de nem kell más anyukát elviselnem. És hasznosan tölt{m az időt. Ültetek, teszek veszek.

Ha a nagy van csak kint akkor nekem ott sem kell lennem. Közben mosogathatok főzhetek.

A játszóterezéstől egyébként semmivel nem volt barátkozóbb, vagy jobb probléma megoldó a nagy mint mist a kicsik

Mi pont a faluba vágyunk vissza. Városba szerintem szörnyű gyereket nevelni. Utálom a játszótereket, mindenhol beton van stb.

Abba a faluba, ahol a párom élt egy csomó ismerősnek egyidősek a gyerekei a fiunkkal, ráadásul az anyukákkal is jóban vagyok, a férjem meg az apák barátja.

A nagyobb gyerekek a mai napig az utcán játszanak fogócskát/bújócskát. Ott ki tudok ülni a tó mellé az árnyékba hűsölni ebben az időben, a városban a légkondi mellett is megrohadunk.

Falusinak születtem, gyerekként rwngwteget voltunk a szabadban. Ma már ez sajnos majdhogy nem kizárt számomra, mert megesz szó szorosan a természet engem. Gyerekként sosem unatkoztunk a haverokkal, barátnőkkel.

Kollégistaként feltaláltam magam városban is, mondjuk ne egy hatalmas városra gondoljunk itt.

Laktunk kisebb "városban" albérletben férjemmel, ami inkább egy nagyra nőtt falu.

Jelenleg egy icicpici faluban lakunk, 3 gyerekkel sok állattal.

Nem szeretem a város. A rohanó zajos büdös túl fényes várost. Persze bevásárolni, kikapcsolódni oda megyünk. De élni panelban 3 gyerekkel.. Nincs az a pénz

Mondom h nagyon sokan csak faluban érzik jól magukat.

Én pl. azt nem értettem soha, hogy mit értenek csend és nyugalom alatt.

Jelenleg néma csend és hullaszag van a panelban, mintha rajtunk kívül senki nem lenne a házban.

Amennyi utcai zaj van, annyi falun is volt, fűnyírás, autók, kutyák stb.

Utáltam, hogy rohadt sok mindent meg kellett ott csinálni, gazolni meg miegymás. Én inkább megyek a közeli tóhoz fürdeni (ahogy most is indulunk lassan), minthogy járdát söpörjek vagy kertben dolgozzak valamit.

Hozzáteszem, hogy az igaz, hogy mi nem használtuk a kertet, nem ültünk le vacsorázni vagy ilyesmi (más időpontokban eszünk), beszélgetni pedig kutyasétáltatás közben szoktunk.

Cefrét csinálni mondjuk poén volt, de más izgi dolog nem történt.

Babázni is sokkal jobb lesz nekem városban, van mellettünk hatalmas, árnyékos park (játszótérrel ha nagyobb lesz), kis sétára van Lidl, Aldi, picit messzebb de lesétálható távolságra Tesco.

Üzletsoron Kisállatbolt, fodrász, virágos, közért, cukrászda stb.

Ha nagyon levegőn szeretnék ülni vagy enni, ott az erkély, a fű annyira nem hiányzik h azért falura menjek.

Egy barátnőm pár év falu után, két gyerekkel költözött vissza városba, mert nem bírta ott. Inkább lakik albérletben, mint faluban.

De itt ahogy látom olyanok írták a falut, akik ott nőttek fel.

Én városban éltem mindig, gondolom ezért látom sötéten a falut és boldogságnak a várost :)