Nagyon feszült vagyok mostanság a babám/kisgyerekem miatt. Mit tehetnék? Hogyan legyek jobb anya? Vitaminhiány okozhatja?

Ma is kiabáltam vele, tök feleslegesen, mert még csak 15 hónapos, nem érti miért vagyok mérges.

Az idegeimen táncol, már elkezdődött nála egy ilyen elő hisztikorszak, sikít ha nem az van amit ő akar, és megállíthatatlanul sír (pl a kanapéról fejjel előre leugrani nem engedem, és amíg előkészítem a kajáját, az etetőszékbe teszem, mert ha nem, akkor azonnal megcélozza a kanapét).

Ha nem akar öngyilkos lenni, akkor meg a lábam alatt járkál és tol el a pulttól, ilyen nagyon idegesítő vernyákoló hanggal, pedig éhes, enne, de nem hagyja hogy megcsináljam a kajáját.

Ma is már kiabáltam vele, hogy hallgasson már el, megőrülök.

Tudom egy szaranya vagyok, tudom jön az igazi hiszti korszak, mi lesz velem, tudom jobb lenne ha összeszedném magam, minek vállaltam gyereket, azt hittem csak habosbabos mesevilág, tudok minden ilyesmit, levoltam már pár ártatlan kérdésnél is hordva itt. Tudom másoknak sokkal nagyobb gondjaik vannak, meg 2 emberes autista gxerekük stb. De azért csak megpróbálkozok újra hátha valaki tud segíteni, vagy legalább arc nélkül kiöntöttem a lelkem.

Szeretem a gyerekem és borzasztóan érzem magam, hogy kiabálok.

Utálom, hogy olyanok csúsznak ki a számon, hogy felkötöm magam.

Nem szeretem, hogy direkt csinál olyat ami veszélyes, mert vicces hogy odaugrok segíteni, elkapni, pedig megtanítottam lefarolni a kanapéról, tudja hogy kell, erre ma feláll és lép egyet előre a semmibe, úgy kellett elkapjam.

Milyen vitamint szedjek, hogy ne legyek ennyire pattanásig feszülve?

(A férjem munka után tud csak segíteni ezekben, akkor nincs is baj, de a délelőttök kikészítenek).

Ha nem is tudtok segíteni... mondjátok hogy másnak is ilyen, esküszöm jól esne hallani, hogy nem csak nálam szakad a cérna.