Ez valóban helyes, pedagógiailag?

Bízz az óvónőben! Túl van már néhány beszoktatáson, tudja, mikor mi a helyes!

Tudod, nagyon gyakori, hogy a gyerek a szülő jelenlétében bömböl, sír, aztán ahogy elmegy az anyuka, a gyerek pár perc alatt megnyugszik, és boldogan játszik a gyerekekkel. Szerintem az óvónő úgy látja, hogy a kisfiad is az ilyen gyerekek közé tartozik.

Szerintem már réges-rég jókedvűen, elmélyülten játszik a kisfiad, és jólérzi magát.

No meg az is lehet, hogy ilyenkor az anyáknak is nagyon nehéz ám elszakadni a gyerektől, és ilyenkor akaratlanul is közvetítjük a félelmeinket a gyerek felé. Ha érzi a fiad rajtad a bizonytalanságot, hogy valamiért rossz lesz elválnotok, akkor ez megrémíti, és emiatt is sírhatott.

Tudod, én is nehezen viseltem az elválást, vagyis hát viseltem volna. De szerencsére az én lányom pikk-pakk beszokott, úgy kell szinte kirobbantani az oviból. Első napon még pityeregtem, mikor eljöttem az oviból, de mikor láttam, hogy milyen jól érzi ott magát, már nem fáj a szívem, hiszen tudom, hogy neki JÓ ott.

Tipikus amit leírsz. Már mint a gyereked részéröl.

Van két típusu ovónéni. Olyan ahol lassan és a szülö mellett szokik be, de itt is a vége álltalában hogy pár hét után elkezd sírni stb...

vagy ahogy nálatok rögtön.

AMit te tehetsz mindenképpen ezerszer elmondani hogy "tudodo anya jön délután érted", "anya most csak kicsit elmegy míg játszol, majd jön vissza". mindig az a lényge hogy a gyerek tudat alatt tudja hogy te vissza mész.

Mondhatod neki, hogy "tudod tegnap is jöttem érted, itt voltam, mikor kijátszotad magadat". ez egy bizamat ad a gyereknek.

Ez volt a jó megoldás. Óvónéni : 10 pont, anya : 10 pont, kissrác : 10 pont. :) A hiszti neked szólt! Jól adta elő a kisfiad, mert sikerült fájdítani a szívedet, de szerintem kb. 15 másodperc múlva már mosolyogva szállt ki az óvó néni öléből játszani. Ha te babusgatod tovább, akkor mondhatni hisztire szoktatod a gyereket. Nyugi, minden rendben lesz!

Az én lányom is ilyen volt. Most kezdtük a 2. évet az oviban.Ma vitte az új babáját, örömmel szaladt be a csoportszobába, én meg elindultam kifelé. Már a kapunál voltam, amikor lélekszakadva rohan utánam a gyerek, az óvó néni "lobog a kezében" és ő is kiabál, hogy álljak meg. Megrémültem. Visszaszaladok, a gyerekem lihegve hadarja : Anya, anya! A baba miatt elfelejtettem sírni!" Az óvó néni vigyorogva megkért, hogy lépjek vissza egy percre. Visszamegyek, a gyerek rámcsimpaszkodik, jön a szokásos szertartás: "Úgy fogsz hiányozni!""Te is nekem!""Mikor jössz értem?""Nagyon fogok sietni!""Sietel gyorsan?""Igen!""Szeretlek!""Én is nagyon szeretlek!" Jön óvónéni mondata :"Gyere, integetünk anyának az ablakból. Gyorsan elvégzi a dolgát és jön érted!" Szelíd erőszakkal leszedi a nyakamból a leányzót, aki (könnyek nélkül) sírva :"Anyaaaaa!Anyukááám!" Én : "Szia drágám!Szeretlek!Sietek érted!" Kimegyek az ajtót, integetés az ablakból. Majd a következő oillanatban hallom a résnyire nyitott ablakon :"Jól van óvó néni, most már tegyél le! Sietek babázni!" És el is tűnt. Óvó néni még vigyorogva integet, visszaintek és újra megállapítom magamban, hogy mekkora showman gyerekem van. :)))